Egyre nagyobb az aggodalom Európában: semmi sem úgy alakul Magyarországon, mint ahogyan tervezték

Egyértelmű, miben reménykedik Brüsszel – mutatott rá az elemző.

Aki nem érzi, hogy kiváltság magyarnak lenni, az nem tudja, hová született – mondta Schmittné Makray Katalin a Mandiner és DPK közös műsora, a Kollázs legújabb részében. Az olimpiai ezüstérmes tornász, Schmitt Pál volt köztársasági elnök felesége elképzelni sem tudja, hogyan vészelne át az emberiség egy világháborút.

Ott voltam a párizsi olimpián láttam a megnyitó ünnepséget és volt lehetőségem elborzadni – fogalmazott Schmittné Makray Katalin olimpiai ezüstérmes tornász, akivel Mészáros Nóra beszélgetett a Mandiner és a DPK közös műsorának, a Kollázsnak a legújabb adásában.
A volt köztársasági elnök, Schmitt Pál felesége úgy fogalmazott, érdekes volt, hogy ott volt a gyönyörű, monumentális, kivilágított Párizs, és végig zuhogott az eső, „mintha el akarta volna mosni mindazt, amit akkor ott az emberiségre rázúdítottak”.

Nézze meg a Kollázs teljes adását a Mandiner YouTube-csatornáján!
Kijelentette, a végén hiányérzettel állt fel, mert úgy érezte, hogy ez nem volt méltó, ezt a gyönyörű ünnepet megbecstelenítették. Azt gondoltam akkor, hogy, ha ez a világ jön – folytatta az algériai bokszoló, Imane Khelif ügye kapcsán -, hogy megengednek mindent az olimpián és a férfiak nők között versenyezhetnek és fordítva, akkor vége mindannak, amit egykor élsportnak hívtunk.
„Azóta úgy látom, nagy küzdelem folyik, hogy minden visszaálljon a normális medrébe és a fiú fiú maradjon, a lány pedig lány” - fogalmazott.
Felidézte az 1964-es tokiói olimpiát, ahol ezüstérmet szerzett.
„Akkor még senkinek nem volt otthon TV-je, a szüleim és az edzőm a Keravill kirakata előtt álltak az utcán és ott nézték a gyakorlatomat. Amikor pedig felállhattam a dobogóra, felettem és alattam is egy-egy orosz tornász állt, én pedig sírtam, és mindenki azt gondolta, hogy azért sírok mert nem az aranyat, hanem az ezüstöt nyertem meg. De ez nem igaz! Azért sírtam, mert elképesztő volt, hogy ott állhatok!” – fogalmazott Schmittné Makray Katalin.
Kifejtette, aggasztja a nagyvilág, mert úgy érzem, minden elvész, ami becsület, tisztesség és jómodor, minden, ami számára normális és értékes. „Látom, hogyan beszélnek egymással a fiatalok, kinyitom a televíziót és emberek sértegetik egymást durván, gátlás nélkül, olyanok is, akiknek példával kéne elől járniuk. Olyan mondatok és hazugságok hangzanak el egyesek szájából, hogy néha kételkedem abban, hogy őket anya nevelte. A világ hogyan lett ennyire durva?” – tette fel a kérdést, majd úgy folytatta, sokat beszélünk mostanában a háborúról, amit a felmenői átéltek.
„Fogalmam sincs, hogy a mai eszközök és technikai fejlődés mellett egy háborút hogyan vészelne át az emberiség, elképzelni sem tudom. Ezért, ami most történik, azt sorskérdésnek látom, és abban reménykedem, hogy a Jóisten nem fogja azt hagyni, ami ma lehetőségként előttünk áll” – mondta.
Beszélt a férje Schmitt Pál köztársasági elnöki kinevezéséről is, ami állítása szerint teljesen váratlanul érte őket, ő pedig próbált megfelelni a feladatnak. Ahogy fogalmazott, a köztársasági elnök feleségének lenni nagy feladat volt számára, és ehhez nagy felelősséggel is állt Makray Katalin, aki elsősorban a saját hazájának akart megfelelni.
„Mindenkinek van problémája és bajok is vannak, de összességében sokkal jobb boldognak lenni!” – fogalmazott, majd hozzátette, szeretem a családomat, a hazámat, és az elsőszámú adomány az életemben, hogy magyar vagyok! „Aki nem érzi, hogy magyarnak lenni kiváltság, az nem tudja, hogy hová született!” – fűzte hozzá.