Boris komisz éve

2020. október 1.
Rég látott ilyen izgalmas időket a Downing Street 10. háza: Boris Johnson a járvány és a brexit újabb köreivel küzd – miután az utóbbi évben elvált, apa lett, tarolt a választáson, és majdnem elvitte a koronavírus. Mérlegre tesszük a brit miniszterelnök eddigi teljesítményét.

Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban.

„Események, kedves fiam, események” – válaszolta 1956-ban Harold Macmillan brit miniszterelnök arra a kérdésre, hogy mi fogja meghatározni a kormányrúd mögött töltött idejét. Macmillannek, akit a szuezi válság repített a kormányfői székbe, és külügyminiszterének szexbotránya vetett ki onnan, volt alkalma tanulni egyet s mást a körülmények hatalmáról. Habár a mai közerkölcsök Boris Johnsont, a hivatalosan négy, a valóságban pedig minimum hat gyermek kétszer elvált apját nagy eséllyel nem fogják majd tüzes vassal kikergetni a miniszterelnöki rezidenciáról, azért vele is szembejött néhány esemény.

Boris Johnson, aki bevallása szerint inkább meghalt volna egy árokban, mint hogy 2019. október 31-énél később léptesse ki hazáját az Európai Unióból, tavaly nyári pártelnöki kampányában még úgy fogalmazott, „nem vonzanak a parlament felfüggesztéséhez hasonló obskúrus procedúrák”, majd ugyanazon év augusztusában felfüggesztette a parlamentet, hogy ne legyen ideje meghozni a miniszterelnököt megállapodás hiányában a brexit késleltetésére kényszerítő határozatot. A határozat végül az utolsó pillanatban megszületett, Johnson kénytelen-kelletlen kérte a kilépés elhalasztását, s így a kormányfő mindkét életre-halálra tett ígéretét megszegni kényszerült: az Egyesült Királyság csak 2020. január 31-ével tudta elhagyni az Európai Uniót.

A miniszterelnök egy coalville-i iskola első tanítási napján augusztus végén.<br>Fotó: REUTERS / Jack Hill, REUTERS

Johnson főhadiszállásán most látták elérkezettnek az időt az őszi pr-csorba kiküszöbölésére: a minap szavazott a parlament alsóháza először arról a belső piacszabályozási törvényről, amely felülírná a brexit által Észak-Írország és az Egyesült Királyság többi részének kapcsolatába bevezetett apró kellemetlenségeket. Az északír polgárháborút lezáró, 1998-as nagypénteki egyezmény értelmében ugyanis Észak-Írország és Írország között nem jöhet létre „kemény”, tehát határ- és vámellenőrzéssel járó határ – így az immáron külső uniós vámhatárnak minősülő ír–északír határon úgy kell érvényt szerezni az EU vámszabályainak, hogy az ellenőrzés a határon nem lehetséges. Ezért a kilépési egyezményben az Egyesült Királyság elfogadott bizonyos uniós szabályokat az Észak-Írország és a másik három országrész, Anglia, Skócia és Wales közötti kereskedelemben. A piacszabályozási törvény most arra adna lehetőséget az illetékes minisztereknek, hogy kedvükre felülbírálják ezeket a szabályokat – olyannyira semmibe véve a kilépési megállapodás egy London számára kellemetlen passzusát, hogy Brandon Lewis Észak-Írországért felelős miniszter nyilvánosan be is jelentette: „a törvény valóban nemzetközi jogot sért egészen konkrét és korlátozott módon”. Hogy a most is csak harminc konzervatív képviselő tartózkodása mellett átcsúszó törvénytervezetet komolyan gondolják-e Johnsonék, vagy csak az ez év december 31-éig rendezendő kereskedelmi viszonyok letárgyalásához gyűjtenének vele pókerzsetonokat, az a következő hetekben derül ki. Annyi bizonyos, hogy az a Konzervatív Párt, amely a brexit megvalósításának ígéretével szerzett legutóbb nyolcvanfős alsóházi többséget, a lehető legelőnyösebb kilépéssel szeretné maga mellett tartani a szavazókat.

Címlapképen: Boris Johnson egy virtuális járvány-sajtótájékoztatón szeptember 9-én. Fotó: REUTERS / Stefan Rousseau  

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés