Nem a szabadkőműves-vadászat a jobboldaliság mércéje

2020. július 17. 13:16

Szilvay Gergely
Mandiner
Nagy a baj akkor, ha a jobboldaliság és a patriotizmus mércéje az, hogy ki lát minél több szabadkőművest Trianon mögött. Nem különb ez annál, mint amikor egyes baloldali rétegek a templomosok és az Opus Dei háttérhatalmára vannak rákattanva. 

Trianon titkai – kamaszként egyik meghatározó olvasmányom volt Raffay Ernő kötete. Van a polcomon pár másik, szabadkőművességről szóló munka is. Gondoltam egykor én is, hogy Trianont a szabadkőművesek okozták – aztán ugyanúgy kinőttem ebből a kamaszosan egyszerű meggyőződésből, ahogy az ember sok minden másból is kinő felnőtt, kiművelt korára. 

Ettől persze még nem szerettem meg a szabadkőművességet, főleg nem a radikális francia változatát.

Ugyanakkor

legyen már alapvetés, hogy a nagy történelmi eseményeknek nem egy oka van

– főleg nem olyan komplex eseménysorozatoknak, mint az első világháború, a Monarchia szétesése avagy Trianon. 

Annak megállapítására, hogy a szabadkőművességnek mindebben mekkora szerepe volt, történészi szakmai feltáró munkára van szükség. Lehet vita arról, hogy mit mondanak a források, és van némi mozgástér az összefüggések magyarázatára. 

Való igaz, hogy vannak idők, amikor a múlt egyes részleteit történészek elhallgatják – ilyen volt például a kommunizmus vagy akár a rendszerváltás utáni idők. Az is igaz, hogy a tudományban, főleg a társadalom- és bölcsésztudományokban ki tudnak alakulni olyan, személyi hálókon és ideológiákon alapuló, domináns klikkek, amelyek akár azért is megpróbálják ellehetetleníteni más világlátású személyek és értelmezések érvényesülését, hogy azt szakmaiatlannak, tudománytalannak mutassák be. Elég csak a kortárs nyugati egyetemekre vetni egy pillantást. Ott épp ez történik.

Azonban

a magyar történettudomány 2020-ban nem ilyen.

És nincsenek politikai erők vagy társadalmi csoportosulások, amelyeknek Trianonnal kapcsolatban elemi érdekük lenne az igazság torzítása. Szó sincs arról, hogy a magyar „történészcéh” egy nagy baloldali klikk lenne, ami ráadásul direkt balos érdekek mentén torzítaná a történelem magyarázatát. Találni ilyen szerzőket is persze, de nem mondhatni, hogy ők uralják a terepet. Ráadásul vannak olyan baloldali meggyőződésű történészek is, akinek fontos a nemzet ügye. Vannak személyes és szakmai ellentétek, féltékenykedések történészkörökben is, de nincs „hálózat”, ami a hegemóniáját féltené.

Ettől még lehetnek viták, de ezen viták mentén nemzetietlennek nyilvánítani valakit badarság.

Trianon kapcsán nemzeti konszenzus van.

Azt ezt nem osztó kommunisták nagyrészt kihaltak, az ilyen kérdések iránt érzéketlen SZDSZ-árvák maradékai pedig nem alkotnak semmiféle domináns hálózatot.

Tőlem nem idegen a kultúrharc. Azt is tudom, hogy bevett meggyőződéseket gyakran csak kívülállók tudnak feltörni. De azért a kívülállásnak is vannak fokozatai. Történelmi ügyekben vívott kultúrharchoz például nem árt egy diploma és némi szakterületi munkálkodás, és e felvetés nem valamiféle diploma-fétis. 

Tény és való, hogy vannak tudományágak, amelyekben ma Magyarországon nagyon erős a baloldali, akár a radikális baloldali túlsúly, és e területeken akár a tudományos előrejutást is megakadályozzák, ha az ember nem eléggé marxista vagy nem eléggé progresszív. Nem hozzák le cikkeit folyóiratok, nem kap fokozatokat, és így tovább. Azonban az egyetemi alapszakok többnyire nem ilyenek, és nem ilyen a történettudomány sem. Be lehet iratkozni tehát történész szakra, és elvégezni azt, mielőtt kultúrharchoz lát az ember.

A történelem és a történészek nem úgy működnek, hogy van egy jobbos és egy balos álláspont; hanem sok álláspont van, egyes álláspontok talán világnézet által is befolyásoltak, mások nem. Sok apró részletről, összefüggés-darabkákról mennek viták.

De nagy a baj akkor, ha a jobboldaliság és a patriotizmus mércéje az,

hogy ki lát minél több szabadkőművest Trianon mögött. 

Nem különb ez annál, mint amikor egyes baloldali rétegek a templomosok és az Opus Dei háttérhatalmára vannak rákattanva. 

És még nagyobb baj, ha amúgy konzervatív, nemzeti gondolkodású, magánmeggyőződésükben jobboldali történészeket is nemzetietlennek bélyegeznek csak azért, mert nem értenek egyet egy adott magyarázattal, és – történész módjára – merik árnyaltabban látni a dolgokat. 

Amikor a baloldali kollégáikkal az utóbbi évtizedekben számos harcot megvívó jobboldali történészek jelentős része is aggódik amiatt – mert így van, tudom –, hogy egy kultúrharcos kívülálló szelektálja, hogy ki a jó jobboldali és ki a rossz jobboldali  – vagy nem jobboldali –, évtizedes aprómunkát és tudományos teljesítményt dobva ezzel a kukába, akkor biztos, hogy az a „kultúrharc” félrement.

Horribile dictu, baloldali meggyőződésű történészek munkássága is lehet értékes, még ha nem is ért velük egyet mindenben egy jobboldali. Vannak területek, ahol szükség van kultúrharcra – vitákra pedig mindig, mindenhol.

Lenne mit tenni például nemzetközi szinten azért, hogy a hazánk előző 150 éves történelmével kapcsolatos előítéleteket, téves információkat helyre tegyük. Ennek lehetőségeit, módjait keresik is a történészek – és amikor tudnak tenni valamit, tesznek is.

Ez egy megvívásra méltó „kultúrharc”. Csak épp nem látványos. Aprómunkából áll. Sok, nagyon sok munkából. És teljesítményből.

A szerzőnek történész diplomája is van.

Összesen 242 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Unalmas már ez a Szakács-féle csurkista (értsd: mindenütt összeesküvéseket látó) brancs ott a Magyar Nemzet körül. (Raffay Ernő is egy túlfeszített csurkista történész. Az egyházellenességhez nem volt szükség szabadkőművességre, illetve a szabadkőművesség csak egy tényező volt benne.) Bakugrásokkal érvelnek és figyelmen kívül hagyják azokat a tényeket és összefüggéseket, amelyek nem illeszkednek az előfeltevéseikhez. Ilyet emlékezetpolitikusok csinálhatnak, de szaktörténészek nem. Ezért hangsúlyozza Szilvay Gergely ennyire a diplomát. Valójában történész diploma nem szükséges ahhoz, hogy árnyalt képet alkossunk történeti kérdésekről, elegendő szaktörténészeket és azok vitáit olvasni és megcsontosodott ideológiák nélkül, érdeklődve gondolkozni.

Most, hogy a Magyar Nemzetben egy Nagy Árpád nevű idióta a sztálinista koncepciós perek logikájával megtámadta a kitűnő Hermann Róbertet, végre vették a fáradtságot/bátorságot olyan komoly emberek is, mint L. Simon és Szilvay, hogy felemeljék a hangjukat ez ellen a befolyásosnak vélt csurkista társaság ellen. Nem kellett volna hagyni urak, hogy megbuktathassák Prőhle Gergelyt és akkor nem tartanánk itt. (Az utódját, Demeter Szilárdot nem gondolom közéjük tartozónak.)

Ideje lenne a helyére tenni Szakács Árpádot és az ő kultúrharcát. A kultúra nem úgy működik, mint a politika. Ott a teljesítmény az egyedüli, ami számít. Závada Pál Jadviga párnája című regénye akkor is zseniális mű, ha a szerzője ezerszer elmondja, hogy milyen szörnyű diktatúrában él. És sorolhatnánk azokat a jobboldali írókat, akik a szívünkhöz szólnak, ha közügyekről van szó, jelentős alkotásokat azonban nem hagynak maguk után. Természetesen ne támogassuk a fröcskölődőket, de azt a művészt, aki érvelő módon fejezi ki a politikai ellenzékiségét, értelmetlen az alkotói támogatásokból kiszorítani.

legyen már alapvetés, hogy a nagy történelmi eseményeknek nem egy oka van

Miért legyen?
Mindenki tud a szalmaszálról, amely eltöri a teve gerincét. (Angol kifejezés fordítása)

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2020. július 17. 16:03

Ha ez igaz, olyan sakkjátszmát kezdett el Donald Trump, amire korábban lett volna már szükség, mondjuk, Trianon előtt.
De jobb későn, MINT SOHA:
https://drive.google.com/file/..
Fall of the Cabal magyar teljes film - A Cabal Bukása, a Hát.mp4

Azt gondolom, téged is érdekel:
OberEnnsinnen 2020. július 17. 16:02

Válaszok:
Box Hill | 2020. július 17. 16:10

Fejtő Ferenc, a nem-náci, a manapság sokat hangoztatott "európai értékekről":

"De tudni kell, hogy Trianon, az egy szabadkőműves klikknek a műve volt, akiket a cseh és a román vezetők befolyásoltak. A szerbek nem, mert azt kiderítettem az okmányokból is, hogy a szerbek nem akartak ilyen nagy közös délszláv államot, a szerbek nagy Szerbiát akartak. Jugoszláviát, vagy ahogyan akkor nevezték, a Szerb-Horvát-Szlovén királyságot a franciák, a csehek és az angolok kényszerítették rájuk."

Forrás: Szidiropulosz: Trianon utóélete, Kairosz, é.n., interjú Fejtő Ferenc történésszel, 289.old.

Tehát Jugoszlávia 1941-45-ös, valamint az ötven évvel későbbi mészárlásos "polgárháborúi" a franciák, csehek és angolok számlájára írható.

Egyszer, nem is olyan régen írtam, hogy a mandiner egy liberális cumi a konzervatív Fidesz szavazótábor szájában. Véleményemet fenntartom. Nincs egy színvonalas konzervatív média felület.

Pontosan így van! Itt azonban, mivel a szabadkőművesség a hívószó, alacsonyan szállnak a csurkisták és a zsidózók. Nemrég még azt mondtam volna, hogy jobbikosok, de, hogy mára merre szóródtak szét, már meg nem lehet mondani. Sokan a Fidesz mögé húzódtak, ami, ha a szavazatokat nézzük, jó, de itt nyilván a Szakács-féle társaságot erősítik. Egyébként magáról Csurkáról jobb a véleményem, mint az epigonjairól, bár roppant fárasztóak voltak azok a betűtengerek, és még csak nem is voltak szórakoztatóak, mint Szabó Dezső átkozódásai. Ezek számára mi mindig egyrészt-másrésztozók leszünk, mert olyanok, mint a komcsik, a nácik, a 'haladók' és a muzulmánok, mindig el akarják takarítani a föld színérők azokat, akik nem értenek velük egyet. Sajnálom őket, mert nem tudják, hogy a világ milyen összetett és gondolkozni róla élvezetes.

Hát öregem süt rólad, hogy egyáltalán nem olvasol történelmi tanulmányokat, csak köztudod.

A valóság az, amit élünk, mindannyian egyszerre. Ahhoz istennek kell lenni, hogy mindenestől felfogható legyen. Ha mi, porszemnyi halandók megpróbáljuk leírni, csak egy töredékét látjuk, s hogy mit mutatunk be fontosabbnak, s mit kevésbé fontosnak belőle, az függ a nézőpontunktól, amely sokféle lehet. Ezért mondja a szólás, hogy sokféle a ruha rajta. De, ha ön istennek érzi magát, akkor leborulok a nagysága előtt.

Kivéve, akik rajonganak értük, mint oly sokan ebben a posztban.

Dehogynem létezik, csak a természettudományokhoz képest sajátos az az alanya, amit vizsgál. Minden pillanattal elmúlik és teljességében nem ismerhető meg. Akik elmélyednek egy-egy részletében, azok arra kényszerülnek, hogy súlyozzák, mérlegeljék a megismerhető tényeket és feltevésekkel töltsék ki az ok-okozatiság szövevényéből hiányzó részeket (mindig ebből van sokkal több). Ehhez vannak megtanulható szabályok és eljárások (aki nem tud latinul, ne kutassa a középkort, stb.), de kell hozzá intuíció és képzelet, valamiféle személyes, művészi tehetség is. (Nagyon szemléletesen és gyakorlatban is használhatóan ír erről pl. Max Weber.)

Egyébként akik a természettudományokban mélyedtek el nem éreznek olyan nagy különbséget a társadalomtudományokhoz képest.

Aztán vannak, akik semmiben sem mélyedtek el, kicsit sem, na ők teszik a megfellebbezhetetlen kijelentéseket.

A jó társadalomkutatónak csak értékrendje van, a rossznak ideológiája. Az értékeket - mit tartunk jónak, kívánatosnak, mit kevésbé - nem lehet levetni, a személyiségünk része. Az ideológiák a világunk megváltására szőtt tanok, amelyekben hisznek a követőik. A világmegváltás igénye egy bizonyos életkorig és egy bizonyos műveltség eléréséig érthető, de a kiegyensúlyozott embernek valamikor el kell jutnia oda, hogy először meg kell ismerni a világot és azután lehet rajta javítgatni, de megváltani nem lehet, ahhoz egyébként is kevés ez a rövid élet, ami jut nekünk.

A történettudomány rossz példa, ott van a legkevesebb ideológiával megfertőzött kutató. A múltat már nem lehet megváltani. Ha valaki jó történész akar lenni, akkor szenvedélyes érdeklődésre van szüksége, másra nem. Az eltérő értékrendek és intuíciók persze eltérő interpretációkhoz vezetnek, de ez nem baj, inkább jó. Az ilyen viták élvezetesek.

Ungváry és Raffay ideológiákkal megfertőzött történészek (persze, aki a közelmúlttal foglalkozik annak nehezebb ezt elkerülni), ettől még sok érdekes dolgot írnak le, találnak és vitatnak meg, de az epigonjaik leginkább csak az általuk sugallt ideológiákra vevők.

Értem. A filozófia valóban nem tudomány, inkább elmélkedés. Nem kutat ismeretlen tényeket, nem vizsgálja szisztematikusan a megfigyelt jelenségek okait és okozatait. A magával a filozófiai irodalommal való foglalkozás már lehet önálló diszciplina, abban már elemző szándékkal el lehet mélyülni.

Ezzel egyetértek, bár ez a felosztás nem csak a tudományra érvényes, hanem minden ítéletalkotó emberre.

Arról, hogy a 'humántudományokban' alkotók többsége hová tartozik, már nem lehet megalapozott véleményünk, legfeljebb eseti benyomásaink, mert egyszerűen nem rendelkezünk akkora olvasottsággal és ismeretséggel. Én magyar történészek ismeretterjesztő és szakmunkáit olvasgatom leginkább és kifejezetten jó véleménnyel vagyok erről a körről úgy általában.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés