A második szint az autonómia határa. Itt nem az a kérdés, hogy mit mondunk a másikról, hanem az, hogy mit teszünk a másik döntési képességével. A politika természetes módon törekszik a meggyőzésre, de van egy pont, ahol a meggyőzés átcsúszik manipulációba. Ez akkor történik meg, amikor a kommunikáció nem a mérlegelést segíti, hanem tudatos megtévesztéssel, torzított képekkel, félelemkeltéssel éppen azt kapcsolja ki. A különbség lényegi. Amikor valaki irányítani, uralkodni akar, akkor a másik ember már nem partner, hanem eszköz.