De akkor mit szolgál a politika?
„A politikai ravaszkodás tolerálható határa ott húzódik, ahol az emberi méltóság kezdődik. A méltóság azonban nem egyetlen éles vonal, hanem több, egymásra épülő korlát együttese. A legmélyebb szinten a státusz-határ áll. Ez azt jelenti, hogy a rivális fél emberi minősége nem kérdőjelezhető meg. A politikai vita addig legitim, amíg a másik fél ellenfél marad.
Ezt is ajánljuk a témában
Jerzy Kwaśniewski, az Ordo Iuris Intézet elnöke éles kritikával illette az Európai Unió 2026-ban kiteljesedő „Demokrácia Pajzs” elnevezésű szabályozási csomagját.
Abban a pillanatban viszont, amikor a nyelv elmozdul a dehumanizálás, a kollektív megbélyegzés vagy akár burkolt erőszaksugalmazás irányába, akkor a másik már nem vitapartnerként, hanem alacsonyabb rendűként jelenik meg. Ez határátlépés. Ez az emberi státusz lerombolása.
A második szint az autonómia határa. Itt nem az a kérdés, hogy mit mondunk a másikról, hanem az, hogy mit teszünk a másik döntési képességével. A politika természetes módon törekszik a meggyőzésre, de van egy pont, ahol a meggyőzés átcsúszik manipulációba. Ez akkor történik meg, amikor a kommunikáció nem a mérlegelést segíti, hanem tudatos megtévesztéssel, torzított képekkel, félelemkeltéssel éppen azt kapcsolja ki. A különbség lényegi. Amikor valaki irányítani, uralkodni akar, akkor a másik ember már nem partner, hanem eszköz.
Ezt is ajánljuk a témában
Egy 1989-ben készült BBC-riport fiatalok történetein keresztül mutatta meg, milyen volt Magyarország a rendszerváltás előtti hónapokban.
A harmadik szint az elismerés határa. Itt a méltóság nem ontológiai vagy döntési értelemben sérül, hanem a nyelv és a viszonyulás szintjén. A megalázó hangnem, a személyes leértékelés, a nyilvános megszégyenítés nem feltétlenül fosztja meg a másikat az emberi státuszától vagy döntési képességétől, mégis rombolja azt az alapvető tiszteletet, amely nélkül a politikai közösség működése hosszabb távon fenntarthatatlanná válik. Az emberi méltóság tisztelete veszni látszik a modern politikában, a közbeszédben, a sajtó egy részében.
Ha így van, akkor maga az ember veszít. De akkor mit szolgál a politika?
(Az isteni emberben írni fogok egy bizonyos Giovanni Picóról, aki a 15. században fontos megjegyzéseket tett az emberi méltóságról. Ha tehetik, majd olvassák el.)”
Nyitókép forrása: PETER KOHALMI / AFP
Az áprilisi országgyűlési választás után sincs megállás: sorra jönnek az időközi voksolások, amelyek megmutathatják, átrendeződtek-e az erőviszonyok. Lesz, ahol már eldőlt a meccs, máshol izgalmas csaták jöhetnek a közelgő időközi önkormányzati választásokon.
„Az erőszaknak nincs helye a politikában – soha” – írta az Európai Bizottság elnöke.
Az új rezsim legnagyobb kérdése, hogy melyik irányba indul el, azaz a nemzeti érdek fontosabb, vagy pedig az európai integráció, amit a magyarok többsége egyáltalán nem ért, de biztosan felfalja a nemzeti érzés maradékát is.
A brit politikai szereplők élesen elutasították az amerikai álláspont esetleges változását.
Az uniós támogatásról szóló döntést hosszas viták, jogi kérdések és tagállami nézetkülönbségek előzték meg.
Európa új irányba fordult, a politika betört a gyerekszobákba, a többség azonban nem jelent igazságot. A gyorsuló átrendeződés következményei most kezdenek kirajzolódni.
A háttérben hatósági vizsgálat zajlik a sorozatos főnyeremények miatt.
Szép lassan a hívek számára is láthatóvá válik, hogy a királyuk meztelen.
Az életben maradáshoz nélkülözhetetlen infrastruktúrát egyelőre nagyrészt elkerülték a háborús felek a Közel-Keleten, de bármikor bekövetkezhet a tragédia.
