Hogyan működik a gyermekvédelmi törvény elkaszáló Európai Unió Bírósága, kik a tagjai, milyen alapelvek mentén ítélkezik? Cikkünk az Európai Unió Bíróságának valóságáról.
A napokban döntött az Európai Unió Bírósága (EUB) a gyermekvédelmi törvény ügyében Magyarország ellen indított kötelezettségszegési perben. Az EUB ítélete szerint Magyarország a gyermekvédelmi törvény 2021-es bevezetésével több szinten is megsértette az uniós jogot. A nevezett „a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXXIX. törvény” ellen 2022-ben kezdeményezett pert az uniós bíróságnál az Európai Bizottság, a perhez pedig az EP és számos tagállam is csatlakozott a felperes mellett. Az Európai Unió Bírósága az ítéletet összegző közleményében kiemelte, hogy Magyarország szerinte a törvény elfogadásával megsértette
Az Európai Bizottság két biztosa, Michael McGrath és Hadja Lahbib közös nyilatkozatban üdvözölték, hogy „a luxembourgi testület most először ilyen jogsértést is kimondott, ami szerintük mérföldkőnek számít az unió történetében.” E kijelentés elsősorban arra vonatkozik, hogy az Európai Unió Bírósága először hozott olyan döntést, amely szerint egy tagállami törvény ellentétes az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSZ) 2. cikkével, amely az unió úgynevezett „alapértékeit” rögzíti. Ebből világosan az következik, hogy
ezek szerint az EU alapértékeit balliberális módon kell értelmezni, ami kérdésessé teszi, hogy a konzervatívok, jobboldaliak meddig tudnak azonosulni az EU-val.
Ezt is ajánljuk a témában
Az Európai Unió Bírósága döntött, többé nem védi törvény a magyar gyermekeket az LMBTQ-propaganda ellen. Próbálkozik-e jogorvoslati lehetőséggel a Tisza-kormány a gyermekvédelmi törvény ügyében?
Az Európai Bíróságot eredetileg 1951-ben hozták létre az Európai Szén- és Acélközösség Bírósága néven. Az Euratom és az Európai Gazdasági Közösség megalakulásával 1957-ben a neve az Európai Közösségek Bíróságára változott. 1988-ban a Bíróság felkérte a Bizottságot egy Elsőfokú Bíróság létrehozására, 2004-ben pedig létrehozta a Közszolgálati Törvényszéket, amely az uniós alkalmazottakkal kapcsolatos ügyekkel foglalkozott. Ezt később megszüntették, és hatásköre az Elsőfokú Bírósághoz került, amelyet átneveztek Törvényszékre. A Lisszaboni Szerződés 2009-ben átnevezte az egésze az Európai Unió Bíróságára. Az intézmény munkanyelve a francia. Az EUB nem azonos az Emberi Jogok Európai Bíróságával, ami nem is EU-s intézmény.
Az EUB bíráit a tagállamok delegálják, mindegyik egyet.
Döntéseit azonban nem feltétlen a teljes testület hozza, hanem hármas vagy ötös bírói csoportok, esetleg a 15 fős nagykamara; a teljes testület kivételes esetekben ül össze. Általában minél bonyolultabb az ügy, annál nagyobb testület dönt róla. A bírákat 11 főtanácsnok segíti, közülük ötöt a legnagyobb tagállamok delegálnak (Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Olaszország, Spanyolország). A bírákat és főtanácsnokokat hat évre nevezik ki, a bírák esetében ez megújítható. A főtanácsnoki testület feladata, hogy véleményezze a bíróság elé került ügyeket. A 2001-es Nizzai Szerződésig minden döntéshez szükség volt egy főtanácsnok véleményét kikérni, de azóta ez nincs így (2015-ben például az ítéletek 43 százalékát hozták meg ilyesmi nélkül).
Mindezzel együtt a bíróság a teljes testület nevében hoz ítéletet, és nincs lehetőség az eltérő álláspontok közzétételére, ahogy az például az amerikai Legfelsőbb Bíróságnál szokás. Mint azt Anthony Arnull írja az EU-s jogról szóló könyvecskéjében: a bíróság „következtetéseit alátámasztó indokok gyakran tömörek, és néha a részt vevő bírák közötti kompromisszum eredményei.”
1988 óta a Törvényszék igyekszik tehermentesíteni a bíróságot, mint annak második testülete, amiben minden tagállamból kell legyen legalább egy tag. Csak hogy képet kapjunk: 2015-ben 831 új ügyet kapott, 987 ügyben döntött, és 1267 ügyben volt elmaradása.
A Törvényszék első fokon tárgyalja a magánszemélyek által indított összes közvetlen keresetet. Emellett a tagállamok által indított közvetlen kereseteket is intézi a (kormányfőket tömörítő, az EU legfőbb döntéshozó szerveként működő) Tanács bizonyos jogi aktusai ellen; a Bizottság szinte összes jogi aktusa ellen; és az Európa Központi Bank összes jogi aktusa ellen. A Törvényszék nem hozhat előzetes döntéseket. Ténykérdésekben hozott határozatai véglegesek, de jogi kérdésekben fellebbezéssel lehet élni a Bíróságnál. A fellebbezési arány 2015-ben 27 százalék volt.
A nemzeti jelöltek körül időnként felmerül, hogy nem csak a kiválóságuk miatt delegálják őket, ezért egy ideje a nemzeti kormányoknak konzultálniuk kell egy bizottsággal, mielőtt a Bíróság vagy a Törvényszék tagjait kinevezik. A bizottság hét személyből áll, akiket „a Bíróság és a Törvényszék korábbi tagjai, a nemzeti legfelsőbb bíróságok tagjai és elismert szakértelemmel rendelkező jogászok közül választanak ki, akik közül egyet az Európai Parlament javasol”. Tagjait a Tanács nevezi ki négyéves, egyszer megújítható időtartamra. A bizottság zárt üléseken tanácskozik, de véleményét meg kell indokolnia. Bár formálisan nem kötelező érvényű a javaslata, a gyakorlatban betartják azokat. Ez a korlát igazából a nemzeti szuverenitás korlátozásának is felfogható.
Ezt is ajánljuk a témában
Teljesen nyílt iszapbírkózás zajlik Amerikában a választókerületek határai átrajzolásának ügyében. A republikánus és demokrata vezetésű tagállamok igyekszenek az ellenfelet kirajzolni a képviselőházból és a választókerületekből. Alegújabb választókerületi proxyharc épp Virginiában zajlik, felkészül Florida. És vajon ki lesz a végén a győztes?
A bíróság feladata, hogy biztosítsa, hogy az Európai Unió szerződéseinek „értelmezése és alkalmazása során a jogot betartsák”. Ennek érdekében a Bíróság:
A bíróság ugyanakkor nem valamiféle űrben hozza a döntéseit. Jogszociológiailag az EUB gyakorlatát erősen befolyásolja az első hat tag kontinentális joghagyománya (Belgium, Hollandia, Luxemburg, Franciaország, Olaszország, Németország – pontosabban a német újraegyesítésig az NSZK), majd az Egyesült Királyság és Írország 1973-as csatlakozása óta az angolszász common law is. Ez két nagyon más joghagyomány: a kontinentális polgári jog jellemző vonása az absztrakt szabályokra való támaszkodás; az angolszász közjogé pedig az esetjogra épül.
Mint Arnull megjegyzi: „míg a Törvényszék tevékenysége főként a szakemberek érdeklődésére tarta számot, a Bíróságé vitatottabb. Ez annak a szerepnek köszönhető, amelyet az uniós jog számos alapelvének kidolgozásában játszott, valamint a Szerződések értelmezéséhez való hozzáállásának. Ez bizonyos körökben aktivista vagy politikai bíróságként szerzett hírnevet.” Idéz is egy kritikát, ami szerint
„a Bíróság számos alkalommal ’kreatív joggyakorlatot’ folytatott. A tagállamok között létrejött szerződésszövegeknek és irányelveknek a Bíróság bármikor olyan jelentést és lendületet adhat, amelyet a tárgyalók esetleg nem vettek figyelembe”.
Jó példa erre az EU föderalizációjának folyamata, melynek során az EU bírósága az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának 19. századi önértelmezését magáévá téve jogköröket talál ki magának a „levezetett hatáskörök” („implied powers”) elmélete alapján. A bíróság a gyakorlatban a föderalizáció eszközének tekinti magát.
Ahogy Norman Lewis írja a témáról szóló jelentésében: főleg három módja van a föderalizációnak:
Számos példát lehetne hozni az EUB föderalista-centralizációs manipulációira, most csak egyet idézek ide. Norman Lewis szerint a Bíróság „legnagyobb hatású döntése az Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (EFTA) tárgyalásaihoz kapcsolódik, amely nem uniós jog. Amikor a Bíróságot felkérték, hogy véleményt nyilvánítson az EFTA-EU összeegyeztethetőségről”, a Bíróság „végrehajtási kötelezettségeket” hozott létre, azzal érvelve, hogy „minden jövőbeni közösségi fellépésnek hozzá kell járulnia az Európai Unió felé történő konkrét előrelépéshez”. Sőt: „a szóban forgó kérdés keretein messze túllépve
az Európai Bíróság kijelentette, hogy az uniós államoknak kötelességük egy ’egyre szorosabb unió’ felé haladni, és magának az Európai Bíróságnak kötelessége érvényesíteni az uniós jogot e konkrét cél érdekében.”
Ebből egyértelmű, hogy a Bíróság minden ügyet ilyen alapon, ilyen szemlélettel ítél meg. Ráadásul ott van a forgóajtó-effektus: az EU topintézményei között jönnek-mennek az alkalmazottak, mindenféle etikai szabályozások ellenére és az általuk hagyott kiskapukat kihasználva („különösen indokolt esetben”) például a bizottságnak dolgozó jogászok, esetleg akár biztosok kikötnek a bíróságon. Ugyanígy bevett karrierlépés, hogy
liberális NGO-któl a bíróságra kerül valaki, vagy onnan később NGO-khoz, ami megintcsak a liberális-föderalista szemléletet erősíti.
Ehhez az is hozzátartozik, hogy az általános nyelvezettel megfogalmazott elveket nyilván konkretizálni kell a joggyakorlatban, illetve hogy az EU joganyaga minden tagállam nyelvére le van fordítva, ami úgyszintén okozhat értelmezési nehézségeket, s ezen ügyekben az EUB a fő illetékes. Mégis a legtöbbször a föderalizáció irányába ítélkezika testület, holott megtehetné, hogy nem így tesz.
Ezt is ajánljuk a témában
Miért akarja eltörölni a tagállamok vétójogát Brüsszel? És miért kellene mégis megőriznie az EU-nak a vétójogot? Egyáltalán, milyen területeken lehet vétózni? Gyorstalpalónk!
A Bizottság eljárást indíthat a Bíróság előtt bármely olyan tagállam ellen, amely megszegi az uniós jog szerinti kötelezettségeit. A tagállamok esetleges jogsértései többféleképpen is a Bizottság tudomására jutnak. Ezek közé tartozik az uniós jog alkalmazásának saját ellenőrzése, valamint magánszemélyek, vállalkozások, nem kormányzati szervezetek és egyéb érdekelt felek panaszai.
Arnull megjegyzi: A Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntésében, hogy megindítja-e az eljárást, és erre nem kényszeríthető.
Bizonyos esetek elsőbbséget élveznek. Ezek közé tartoznak
A Bizottság egyszerre számos panasszal és kötelezettségszegési üggyel is foglalkozhat. A cél az, hogy a panasz benyújtását követő tizenkét hónapon belül döntsön arról, hogy lezárja-e az ügyet, vagy hivatalos eljárást indít. A legtöbb panaszt nem vizsgálják ki. A tagállamok többnyire mindent megtesznek a peren kívüli egyezségért. Az ítéletig jutó ügyek közül a legtöbbet a Bizottság nyeri meg. 2015-ben huszonhat esetben állapítottak meg kötelezettségszegést, míg öt kérelmet elutasítottak. Ha a tagállam nem hajtja végre az ítéletet, pénzbüntetésre számíthat, ami idővel növekedhet.
A 2007-es Lisszaboni Szerződés óta egyszerűsített eljárás vonatkozik a szankciók kiszabására azokban az esetekben, amikor egy tagállam nem hajtja végre „a jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelvet”. Ez erősebb ösztönzőt jelent a tagállamoknak a jogalkotási irányelvek időben történő átültetésére. 2015-ben a Bizottság 543 késedelmes átültetési ügyet indított, és öt kérelmet nyújtott be a Bírósághoz.
Aztán ott van a híres 7-es cikkely szerinti eljárás.
Eszerint egy tagállam Szerződésben biztosított jogait a Tanács felfüggesztheti, amennyiben az Európai Tanács megállapítja, hogy a tagállam „súlyosan és tartósan megsérti… a 2. cikkelyben említett értékeket…”, mint a mostani, gyermekvédelmi törvény elleni döntésben. A követendő eljárás nagyon szigorú. Az érintett tagállam „a Bíróság előtt megtámadhatja az Európai Tanács vagy a Tanács jogi aktusának jogszerűségét, de kizárólag eljárási okokból”. Ez megakadályozza, hogy a Bíróság „felülvizsgálja az állítólagos jogsértés politikai értékelését”. A 7. cikk nem rendelkezik a tagállamok kizárásáról.
A bíróság jelenlegi elnöke belga Koen Lenaerts. A jelenlegi magyar bíró 2021 óta Csehi Zoltán, korábban Juhász Endre töltötte be ezt a tisztséget. A Törvényszék magyar tagja korábban Berke Barna és Csehi Zoltán is volt.
Ezt is ajánljuk a témában
Több országban is megpróbált beavatkozni a választásokba Brüsszel úgy, hogy az EU-s elitnek nem tetsző jobboldali politikai tartalmakat igyekezett cenzúráztatni a közösségi platformokkal. Cenzúra felülről, a jobboldaliak démonizálása. Erről szól az amerikai kongresszus februári jelentése. Mutatjuk.
Fotó:
Rumen Radev korábbi elnök alakulata nagyon simán nyert, de egy koalíciós társra szüksége lesz.
Magának a frakcióvezetőnek indokolta meg a döntést.
Megtalálták Brüsszelben az újabb fekete bárányt, máris az uniós forrásokat elzárását követelik Szlovákia kapcsán.
Kaja Kallas nagyon elhitte.
Magyarország egyik leggazdagabb embere mindezért cserébe „egy élhető országot kér”, és úgy gondolja, hogy április 12-én „rendszerváltás” történt idehaza.
Amit látunk, az a jobboldal Európa-kompatibilisre fazonírozott verziója. Eurofidesz.
A vállalat minden szükséges jogi lépést megtett és megtesz a tettesek ellen.
A leendő miniszterelnök korábban többször is jelezte, hogy családtagokat nem fog kinevezni különböző pozíciókra.
Elkerülhetetlen átrendeződés jöhet a magyar futballban is.
