„abban a pillanatban, hogy olyan helyzetben találjuk magunkat, ami kis passzivitást kényszerítene ránk, a túlzott aktivizmusba menekülünk”.
Sloterdijk úgy látja, a koronavírusra hiperallergiás választ adtunk: „csupán azért, mert a makrobiológiai univerzum egyik új tagja, amelyről még alig tudunk valamit, fertőzni kezd, bezárjuk az iskolákat; miközben tisztában vagyunk azzal, hogy a gyerekek nem veszélyeztetettek, mivel valamiféle különös immunitást élveznek. Ezek után mindenkibe azt sulykolják bele, hogy érezze magát veszélyben. Az ember pedig olyannyira hajlamos fenyegetettnek képzelni magát, hogy az európai lakosság jelentős része már úgy gondolja, egy kiveszőben lévő fajhoz tartozik!”
Jelen pillanatban a biztonság- és rendteremtő hatalom, a „szekurokrácia” megteremtésének vagyunk tanúi, amely a jóindulatú „medikokrácia”, vagyis az orvosi elit külsőségeit ölti fel – véli Sloterdijk.
„A vírus előnye az (feltéve, hogy egy spontán mutáció eredménye, és nem – mint arra tökéletes futball-labda alakja következtetni engedne – a biológiai hadviselés laboratóriumainak terméke), hogy a természetnek tulajdoníthatjuk a megjelenését. Márpedig a természetes agresszorokkal szemben ritkán kérdőjelezik meg az önvédelem jogát” – fejtegeti a gondolkodó, aki hangsúlyozza: miközben naponta közlik a betegségben elhunytak számát, arról nem vesznek tudomást az emberek, hogy normális helyzetben Németországban például naponta háromezer ember hal meg, többségében a modern kor nyavalyái miatt.
„A kínai eredetű új vírus nem más, mint egyike az átlagos emberi halálozás álneveinek” – állítja. „Fogalmazzunk úgy, hogy a kortárs ember stresszrendszere általában alulterhelt. Az emberi faj új ellenségével szemben viszont magához tér.”