Veszélyben a csúcskutatás: az Élvonal Alapítvány felszámolása rossz üzenet a magyar tudománynak

Ahogy arról a Mandiner is beszámolt, a Tisza-kormány első tudománypolitikai lépéseként a demokratikus elvekre, az átláthatóság hiányára, a párhuzamos intézményrendszerre és a túlzott autonómiára hivatkozva kívánja megszüntetni az Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítványt.

Az alapítványt Krausz Ferenc Nobel-díjas fizikus vezeti, aki az elmúlt években kutatásaival és szakmai tanácsaival egyaránt hozzájárult a magyar tudomány kiválóságalapú megújításához – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Hankó Balázs, a Fidesz országgyűlési képviselője, korábbi kulturális és innovációs miniszter. 

Hankó ezzel reagált Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter indoklására, amellyel a többéves közfeladat-finanszírozási szerződés felmondását magyarázta. Hankó Balázs emlékeztetett:

Az Élvonal Alapítványról szóló törvényt az Országgyűlés 2025. június 11-én 133 igen szavazattal, 38 tartózkodás és mindössze 12 nem szavazat mellett fogadta el. Még az akkori ellenzék nagy része sem utasította el a kezdeményezést, hanem tartózkodott.

A törvény világosan rögzítette a csúcskutatás, a tehetséggondozás, a kiváló kutatók hazahívása, az egyetemekkel való szoros együttműködés és az innováció céljait – pontosan azokat, amelyek a hatéves szerződés alapját képezték. Ezt követően kormánydöntés született, amely jogilag lehetővé tette, hogy a Kulturális és Innovációs Minisztérium hosszú távú szerződést kössön az alapítvánnyal.

Csak teljesítményért jár támogatás

Az átláthatóság és az elszámoltathatóság legfontosabb garanciája, hogy a szerződés szigorúan teljesítményhez és konkrét indikátorokhoz kötött.

– hangsúlyozta Hankó. Ezzel szakítottak azzal a korábbi gyakorlattal, amely a tudományos autonómiát a teljesítmény számonkérésének hiányával azonosította. A megkötött szerződések – legyen szó egyetemekről, a HUN-REN-ről vagy az Élvonal Alapítványról – valójában keretszerződések:

Az Élvonal esetében ezek a célok hat évre vonatkoznak: 

• 75 kutatócsoport létrehozása és működtetése,
• 55 ezer diák bevonása tehetséggondozási programokba, 
• 60 know-how fejlesztés támogatása,
• 15 nemzetközi szabadalmi bejelentés,
• 15 spin-off cég alapítása,
• valamint egy új Élvonal Központ felépítése Budapesten.

– tette fel a kérdést Hankó Balázs.

Hosszú távú elköteleződés nélkül nincs csúcskutatás

A program nem pusztán kutatási támogatás, hanem egy teljes innovációs ökoszisztéma kiépítése lett volna, amely az utánpótlást, az alapkutatást és a piaci hasznosítást egyaránt kezeli. A kormány szerint ez párhuzamos intézményrendszert teremtett volna. Hankó szerint azonban nem párhuzamosságról, hanem katalizátorszerepről van szó:

Így nem versenytárs, hanem a meglévő intézmények teljesítményét emelő erő jön létre.

Ilyen horderejű program csak hosszú távú, kiszámítható finanszírozással és kormányzati elköteleződéssel valósítható meg. Egy kutató csak akkor dönt úgy, hogy hazaköltözik vagy Magyarországon folytatja csúcskutatásait, ha legalább 5–10 éves stabil, támogató környezetet lát. Ezt az éves költségvetési logikában működő intézmények (NKFIH, MTA) nehezen tudják biztosítani. Éppen ezért javasolta Krausz Ferenc egy olyan, hosszú távon kiszámítható intézmény létrehozását, amely nélkül nemzetközi szinten versenyképes csúcskutatási program nem képzelhető el.

Ellentmondásos vádak

Tanács Zoltán szerint a szerződés „kekva-szerű” logikát követ: erős autonómiát ad az alapítványnak, miközben korlátozza az állami beavatkozást. Hankó Balázs szerint ez az érv ironikus, hiszen korábban éppen az autonómia hiányát rótták fel az előző kormánynak.

– tette hozzá.

A konstrukció lényege:

Fontos hangsúlyozni, hogy az Élvonal-program forrása nem a meglévő magyar tudományos büdzséből venne el pénzt, hanem új forrásokat hoz: az első évben 26 milliárd, a hatodikban 53 milliárd forintot, összesen 261 milliárdot hat év alatt, amennyiben az alapítvány teljesíti a célokat.

Ezzel párhuzamosan a HUN-REN 523 milliárd forintos, szintén teljesítményalapú támogatást kap, a Kutatási Alap pedig évi 50 milliárdról 80–100 milliárd forintra emelkedik, közelítve a GDP 0,6 százalékát.

Párbeszéd helyett Facebook-posztok

Hankó Balázs szerint különösen sajnálatos, hogy a társadalmi párbeszéd fontosságát hangsúlyozó kormány Facebook-posztokon keresztül kommunikál, anélkül, hogy személyesen megkereste volna az érintetteket. 

Jogszerűen a szerződés csak úgy módosítható, ha az Országgyűlés módosítja a kétharmados törvényt, a kormány új döntést hoz, majd az állam és az alapítvány kölcsönösen megállapodnak a változásban – mondta a korábbi miniszter. 

Nyitókép forrása: MTI/Máthé Zoltán

***