Ha már nem megy tovább a Néppárttal

2020. január 20. 15:08

Trombitás Kristóf
Mandiner
A nemzetközi baloldal egyértelműen döntéskényszerbe hozta az EPP-t.

Ha volt ember, aki az utolsó utáni pillanatokig is bízott abban, hogy érdemes a Fidesznek az Európai Néppárt kebelén maradni, az én voltam. Erről írtam, beszéltem, másokat is győzködtem. Felhoztam, hogy létezik az a mértékű sértettség, amit még érdemes lenyelni a tűz közelsége miatt, állítottam, hogy a lengyeleket érő vegzálás azért is jelentősebb, mert kisebb, kevesebb befolyással rendelkező frakció tagjai, és őszintén úgy gondoltam, egy magyarázható, technokrata megközelítése a helyzetnek a maradás. Előnyösebb maradni, hiszen némi védelem azért mégiscsak jár, és sokkal előnyösebb pozícióban leledzünk, mint a vadonban. Politikailag ezt a Nyugat-Európát már úgysem lehet érdemben megváltoztatni, hát legalább a jussunk maximumát a legegyszerűbben kapjuk meg, amíg létezik az intézmény.

A napokban gyakorlatilag eldőlt, hogy ez a gondolat tovább nem tartható, és dacára az olaszok, a franciák és a spanyolok kiállásának, a néppárti frakció végérvényesen, minden eddiginél látványosabban és egyértelműen elterpeszkedett a baloldal karjaiban. Ne ámítsuk magunkat, ez nagyjából eddig is nyilvánvaló volt, de a 2019-es választások hozta gyengülés tartott kést a néppártiak torkához. Ugyanis addig, erősebb tömörülésként tehettek gesztusokat saját, elvhű, belső ellenzéket jelentő párttársaik felé, de az intenzívebb módon, a jobboldaliság bizonyos aspektusait látványosabban képviselő pártok megerősödésével a nemzetközi baloldal egyértelműen döntéskényszerbe hozta az EPP-t: ezekkel a szennyes nácikkal tartotok, vagy végre elkötelezitek magatokat az európai értelemben vett, beidomított, csicska-jobboldaliság mellett? És a rettegve érkező válasz egyértelműségének jeleit az elmúlt napokban is láthattuk.

A helyzet mégis meglehetősen kényelmetlen,

mert egy hosszas, elfáradt kapcsolatból sem olyan könnyű kilépni, a másik szemébe nézve azt mondani – miközben emlékszel a szépre is, hát persze, hogy ilyen szituációban inkább arra emlékszel –, köszönöd, nem köszönöd, de ennyi volt. Ott van Szájerék évtizedek alatt kialakított, sok vonatkozásában nyilván barátsággá is erősödött kapcsolatrendszere, ott van az a magyarországi illetőségű, Brüsszelben dorbézoló galeri, akik ugyanúgy és ugyanazzal támadják Magyarországot, mint szellemi elődeik száz évvel ezelőtt - bár utóbbiak helyzete legalább kényszerű emigráció volt, nem önként választott, mint a mostaniaké –, és ott van egész Európa vizslató tekintete, ahol a haladók minden botlást úgy ünnepelnek, mint az egyszeri online vitázó, amikor látja, hogy vitapartnere helyesírási hibát vétett.

Nem baj. Az első lépések valami régitől valami új felé csak kívülről tűnnek botlásnak.

Egy új út lehet kevésbé kitaposott,

de ez semmit sem mond el arról, hova vezet.

Nyilvánvalóvá lett, hogy a Néppártra többet nem számíthat a magyar kormánypárt éles helyzetekben. Nem az a szövetségesed, aki szívesen fotózkodik veled a sikerben, hanem az, akire a bajban is számíthatsz. És végül nyilvánvaló, hogy a Néppárt sokadszorra, de minden eddiginél fájdalmasabban árulta el a Fideszt. Immár semmi sem maradt azokból az érvekből, amelyek láttán azt lehetett mondani, ez vagy az még belefér.

Eljött az utolsó utáni pont, ahol már nem fér el több hátbatámadás a konzervatívnak csúfolt balos ügynökök, mindenféle karakteres jobboldaliság felvállalásától rettegő aktatologatók gyűjtőházától.

Komoly taktikázást kívánnak a továbbiak. Az Identitás-féle koalíció nem opció, mert a demokratikus elvekre olyannyira ügyelő EP a legnyilvánvalóbb módon fojt meg és tipor el mindenfajta identitásos próbálkozást. A jó viszonyt fent kell tartani, de ezt a helyzetet Salviniék is meg fogják érteni. És természetesen adja magát legközelebbi szövetségeseinkkel az összebútorozás.

Van azonban egy még jobb lehetőség, és azt hiszem – illetve remélem – Orbán Viktor ezt fogja választani:

egy teljesen új pártcsalád létrehozása.

Ez illene ahhoz a külpolitikai súlyhoz, ami az utóbbi években egyre látványosabban Orbán sajátja, ki lehetne pár pártot ugrasztani az EPP-ből is, és új szövetségre lehetne hívni azokat a jobboldaliakat, akik eddig más családokban vagy éppen függetlenként politizáltak.

 Sokaknak imponálna egy kormánypárt által létrehozott pártcsalád tagjainak lenni. Vagy több kormánypárt által. A lehetőségek számosak. Ez a szövetség jelenleg nem az első és nem is a második legerősebb konstrukció lenne a parlamentben, de már csak a létezésével is sokaknak üzenné: vannak, akik nem hátrálnak meg, nem lépnek hátrébb és nem adják fel a küzdelmet.

Összesen 81 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Trombitás, fiatal vagy te még, hamar bedobod a törülközőt.
Higgadj és várd ki a végét. Fogunk mi még ámuldozni.

Az európai bal imádná ha szétszakadna a Néppárt.

Erre is játszanak.

Válaszok:
pollip | 2020. január 20. 18:51

Orbán egy karizmatikus örökös, örökség megőrző és megújító. Megörökölte a magyar polgári jobboldalt a lelépő Antalltól, és megörökölte az EPP Helmut Kohltól, aki politikai kézrátétellel felruházta az elsőszülötti áldással.
Ezek messze túlmutatnak a napi taktikán, a középtávú stratégiai megfontolásokon. Orbán komolyan gondolja, hogy Európa jövője a tét, és nem babra megy, nem párszimpátiára. Ez valóban onazonosság, nemzeti és európai identitás kérdése. Nem lehet váltogatni.
Az örökségért meg kell tudni harcolni, kell tudni engedni, nyelni, tűrni, remélni. A többedik kört is lefutni, rút béka lenni kútban. Ez a kút most a Néppárt. Ha nem csapják falhoz, brekeg tovább. Egyébként elég értelmeseket brekeg. ő marad, ugyanis ő képviseli a Néppárt eszményét, lépjenek ki a többiek.
Addig kell ragaszkodni az A-tervhez, amíg van esély megvalósításra. Ha befuccsol, még mindig válogathat az opciók közt a fidesz, és frakciók közt a 14 tagú képviselőcsapat, mert nekik még bő négy év hátravan.

Csakhogy a fidesz szakítana még néhány katonát magának.

Nagyon pontos leírás!

Még a törtető büszkeség mozgatja, ami jogos, mert fiatal. Az öregség ereje az alázat és állhatatosság.

"Van azonban egy még jobb lehetőség, és azt hiszem – illetve remélem – Orbán Viktor ezt fogja választani:
egy teljesen új pártcsalád létrehozása."

Támogatom és minden mást elvetek.

Az épp tesze-toszadaga miatt sikerülni fog.

"etszik, nem tetszik, jelenleg az eu-ban a Néppárt fújja a passzát-szelet." Max a CDU fúj - meleg szellőcskét.

A legjobb német tankokat vettük és helikoptereket. Is. 540 milliárd ruppóért.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés