Rossz hír érkezett: Magyar Péterből nem lehet miniszterelnök?

Magyar Péter nyilvános megszólalásaiban központi célként határozza meg a jogállamiság helyreállítását. Szerinte a jelenlegi rendszer „leépült jogállamnak” tekinthető, ahol megszűntek a fékek és ellensúlyok. 

Míg a szerelem esetében ez a különlegesség még csak-csak megtörténhet, a jogállamot azonban szigorú szabályok rögzítik, azzal már nehezebb bravúroskodni, hacsak nem söpri félre valaki az egészet. Magyar estében erre nagy esély van. Ha ugyanis betartja a jogszabályokat, akkor nem lehet őt miniszterelnöknek választani.  Mondjuk inkább úgy, nem lehetne. Miután május 9-re hatalmas – bulival felpántlikázott – ünnepség van beprogramozva, ezért lényegében elképzelhetetlen, hogy az egótól duzzadó Magyar Péterből ne váljék miniszterelnök.

Pedig a jog szerint erről szó sem lehetne. A Demokratából tudjuk, hogy Pokol Béla jogtudós, volt alkotmánybíró szerint 

Nem lehet távozásra felszólítani, mert az sérti a szintén az Alaptörvényben rögzített hatalommegosztás elvét.

Magyar ugyanis miniszterelnökként a végrehajtó hatalom első embere lesz. Ugyanakkor a köztársasági elnök nem része egyik klasszikus hatalmi ágnak sem (törvényhozó, végrehajtó, igazságszolgáltató), hanem azok fölött álló semleges hatalomként működik. Feladata nem a napi politikai kormányzás, hanem az államszervezet demokratikus működése feletti őrködés és a nemzet egységének kifejezése. 

Ebből következően a hatalommegosztás szerint neki „alárendelt” Magyar Péter viszont többször is távozásra szólította fel az államfőt, ami jogi szempontból komolytalan. Ezzel mintegy esküképtelenné is vált. 

Emlékezetes, Magyar Péter Sulyok Tamást már januárban sértegette, amikor egyenesen „Fidesz-bábnak” nevezte az államfőt, kétségbe vonta az alkalmasságát, és azt állította, hogy nem a nemzet egységét képviseli. Az elnök határozottan válaszolt. Korábban azt ígérte, köztársasági elnökként nem kíván pártpolitikai csatározásokba bocsátkozni. Magyar a választások után is folytatta a provokációit. Felszólította Sulyokot a lemondásra, ám az elnök reakciójában egyértelművé tette, hogy nem tervez lemondani. Szigorúan az Alaptörvény előírásait követi és hivatali kötelezettségeit tartja szem előtt. 

Létezik ugyanis egy úgynevezett megfosztási eljárás, amit az Alaptörvény 13. cikkelye tartalmaz. Körülbelül 40 képviselő indíthatja el a folyamatot, de a kétharmados többség így is csak arra lenne elég, hogy a megszülető javaslatot elküldjék az Alkotmánybírósághoz döntésre. Hogy ott mire jutnak, az  egy másik kérdés.

Igaz, Lengyelországban például Donald Tusk egyszerűen nem veszi tudomásul az Alkotmánybíróság határozatait. Nálunk viszont más formában zajlik az alkotmánybírák kinevezése. Magyarországon nem érvényesül a lengyel modell. Ott most az államfő a liberális kormány legnagyobb ellenfele. A tavalyi elnökválasztáson Donald Tusk és koalíciója abban reménykedett, hogy sikerül a hivatali idejét végig kitöltő, nemzeti-konzervatív irányultságú államfőt, Andrzej Dudát felváltani saját emberükkel. Nem így történt. Jött egy még nemzetibb, még agilisabb elnök, Karol Nawrocki.

Azt kell mondani, hogy a jogállamért „harcoló” Magyar Péter miniszterelnökké választása nem illeszkedik a törvényeket tiszteletben tartó jogállamiság követelményéhez. Sőt, azzal éppen szembefordulva szimpla hatalmi érdekeket szolgál. Ez ugyanakkor egyelőre nem izgatja a szavazóit, mert ők semmi mást nem akartak április 12-én, csak Orbán Viktor leváltását.

Talán éppen ezért 

***

(Fotó: Oliver Mattys MTI/MTVA)