„Ha visszatoloncolnak minket Kínába, mind meghalunk” – ujgur menekültek Oroszországban

Nyitókép: kínai állami tévériport a törvénytisztelő állampolgárnak tanuló muszlimokról

A kínai Hszincsiang tartományban koncentrációs táborokba zárt ujgurokkal korábban már foglalkoztunk. A több ezer éves múlttal rendelkező népcsoportból megközelítőleg másfél millió embert tartanak fogva kínai átnevelőtáborokban, ahol

beillesztve őket a han kínai többségbe. A táborokat sokan megjárták, egyesek visszatértek, mások meghaltak, akikre pedig még nem került sor a kulturális genocídiumban azok menekülnek. Menekülés esetén kettő opció áll fent; a nagyon rövid határvonalon szomszédos Oroszországba vezető út, valamint a nyugatra található széles kazah határ. Kirgizisztánba a bejutás szinte a lehetetlennel egyenlő, az irkhesztámi határátkelő szigorú őrizete és a sorozatos ellenőrzőpontok miatt. 

Akik elmenekültek

A Moscow Times riportban mutatja be Shahrizat és Shahdiyar Shavkatot. Teljesen átlagos fiataloknak tűnnek kívülről, a 23 éves ikerpár megpróbáltatásairól csak a „Szabad Ujgurokat!” feliratú telefonos képernyővédő árulkodik. A testvérek jelenleg az oroszországi Kazánban élnek, a muzulmán többségű Tatárföld fővárosában. Egy régi orosz mondás szerint az országnak három fővárosa van; a kultúra városa Szentpétervár, a kormányzat és az üzlet városa Moszkva, valamint a sport és vallás fővárosa Kazany. Hogy ebből mi az igazság, azt mindenki döntse el maga, azonban kétségtelen, hogy Tatárföld fővárosa mind iparban, népességben, fejlettségben és sokszínűségben – legyen az vallási vagy kulturális – felveszi a versenyt a legfényesebb és legnagyobb múltú orosz városokkal. Shahrizat és Shahdiyar Ürümcsiben, Hszincsiang tartomány fővárosában születtek, abban a városban, ahol a legtöbb ujgur él és ahol a kulturális genocídium elkezdődött. 

Az ikerpár még éppen időben lépett, 2015-ben hagyták el Kínát, két évvel azelőtt, hogy az első jelentések napvilágra kerültek a koncentrációs táborokról és a világ közvéleménye szembesült a kínai célokkal és érdekekkel. Jelenleg mindketten angol nyelvet és dizájnt tanulnak a Kazáni Állami Egyetemen, amit I. Sándor orosz cár alapított 1804-ben; jelenleg több mint 46 ezer hallgatóval rendelkezik az intézmény. Shahrizat és Shahdiyar az utóbbi években az egyetem mellett az orosz bíróságokon harcolt, mivel

Az ő esetük, az egyik első ilyen ügy az Orosz Föderációban, azonban Moszkva nemcsak a bíróságokon huny szemet az ujgur ügy felett, hanem a nemzetközi politikai téren is Peking támogatója. Ebből kifolyólag a Shavkat ikrek esélyei sem túl fényesek. 

Tatárföldre azért esett a választásuk, mert anyai ágon innen származik a család. Az egyetem harmadik évébe érve a szülők – akik Hszincsiangban maradtak – hirtelen minden kapcsolatot megszakítottak az ikerpárral, nem fogadták a hívásokat és a szöveges üzenetekre sem válaszoltak. A legrosszabb sejtés később egy jó családi barát kapcsolatfelvétele után beigazolódott: letartóztatták és deportálták őket az egyik koncentrációs táborba. Shahrizat és Shahdiyar ügyében Kína sem bízza a véletlenre az eljárást, ugyanis a minszki kínai konzulátus januári értesítése szerint az ujgurok csak Kínában tudják megújítani az orosz vízumukat – ez pedig egyértelműen csapda. A testvérpár, félve a lehetséges kínai letartóztatástól, március óta illegálisan tartózkodik Oroszországban. Az illegális tartózkodás miatt az egyetem kirúgta őket, és munkát is nehezen kapnak,

A The Moscow Times megszólaltat Rian Thumot, a Nottinghami Egyetem professzorát, aki szerint Kína nemcsak Oroszország esetében próbálja rávenni a vízumügyintézés során az ujgurokat, hogy térjenek vissza az anyaországba, ez egy bevett szokás Peking körében. A szakértő szerint a visszatérő ujgurokra sok esetben kínzás és hosszas rabság vár, mivel a kínai vezetés szemében a külföldön élő ujgur kisebbség potenciálisan nagyobb veszélyt jelent Kínára nézve. Az elmúlt években többek között Kambodzsa, Malajzia és Thaiföld deportálta a területén tartózkodó ujgurokat Peking kérésére. 2017-ben Egyiptomban tartóztattak le több tucat ujgur diákot, akiket rögtön visszaküldtek Kínába. A deportálások az utóbbi időben megszűntek a nemzetközi nyomás miatt, azonban kisebb esetekre a mai napig van precedens – tudva, hogy a deportáltakra otthon milyen tortúra vár. 

Akik túlélték 

A testvérpár egy – anonimitást kérő – barátja bő egy hónapot töltött kettő kínai táborban Kasgarban, 2017 őszén, erről nyilatkozott a The Moscow Times-nak. Az elmondásai alapján 2017 szeptemberében tartóztatták le a kínai hatóságok Hszincsiangban, amikor hazatért a kazáni egyetemről, ahol közgazdaságtant tanult. „Az első táborban egy hetet töltöttem nagyon szigorú körülmények között. A fejünket leborotválták, nem beszélhettünk és imádkozhattunk a nyelvünkön.”

szigorú napi rendszer és rutin mellett, a totális kontroll az élet minden területére kiterjedt. „Mindig tudni akarták, hogy mit gondolsz, mit érzel, mi jár a fejedben. Még a mellékhelységeket is bekamerázták.” Bármilyen ellenállásért büntetés járt a tábor erre fenntartott részén. A tábor létszáma az elmondások alapján 4000 fő volt, 16 és 70 év közötti férfiak. 

A terrorral teli tábor után felüdülést jelentett a második a helyszín, ahol az őrök sokkal „nyugodtabbak” voltak, megteremtve egy börtön szintjéhez hasonló környezetet – ami nagy előrelépés volt az első tábor borzalmai után. Az érintett személyekkel a kínai állam titoktartási szerződést írat alá a táborok körülményeivel és az ott eltöltött idővel kapcsolatban, s ezt teszi az illető családtagjaival és ismerőseivel is, bezárva a kört. A név nélkül nyilatkozó illető vízumának ideje ketyeg, idők kérdése, mikor kell visszatérnie Kínába. 

Az ikerpár elsőfokú fellebbezését visszautasították az orosz hatóságok, a menedékstátuszt nem akarják kiadni. Az ügyvédjük szerint a jelenlegi helyzet kifejezetten nehéz, mivel Moszkva nem ismeri el a kínai koncentrációs táborok tényét és tevékenységét Hszincsiang tartományban. A helyzet a közeljövőben nem is fog változni, mivel ahogy az államok és a kormányok nem rondítanak bele Kína és Tibet viszonyába, úgy

ami akár tovább eszkalálódhat. „A kínai tőkeáttétel az orosz piacon hatalmas, a geopolitikai érdekek pedig megalapozottak. Oroszországnak nem áll érdekében össze rúgni a port Pekinggel, kockáztatva egy konfliktust és annak következményeit” – nyilatkozta Alexander Gabujev szakértő a Carnegie Moscow Center rendezvényén. A másik vetület a csecsenföldi orosz helyzet, amely kísértetiesen hasonlít a kínai ujgur helyzetre. Nekünk sem kell sok idő, hogy felidézzük a csecsenföldi háborúk és a sorozatos terrortámadások borzalmait, amiket nagy részben szélsőséges csecsen iszlamisták követtek el.

– mondja Gabujev.

A Shavkat-ikrek utolsó reménysége a tatár szervezetek és vezetők lehetnek, hiszen a hszincsiangi történésekben a kínai tatár kisebbség is érintett, megközelítőleg 5 ezer tatár él Hszincsiangban. „Az oroszországi magas rangú tatár kormánytisztviselők egyszerűen félnek a Kremltől” – nyilatkozta Farid Zakijev, az All-Tatar Public Center nacionalista szervezet vezetője. 

A helyzet megoldatlan, Oroszországban pedig közel 4 ezer ujgur él. Az ikrek ügyvédje a másodszori elutasítás esetén az Emberi Jogok Európai Bíróságához akar fordulni a testvérpár ügyével. Addig pedig marad a reménykedés. „Félig tatárok vagyunk, miért ne maradhatnánk itt? Nem értik, hogyha visszaküldenek minket meghalunk?” – zárja mondandóját Shahrizat. 

***

Cikkeink a témában:

Gulag a jelenben: titkos internálótáborokba zár tömegeket Kína

Koncentrációs táborokban „nevel át” másfél millió ujgurt Kína