Zenz több százezerre becsüli az internálótáborokba küldöttek számát,
de megkockáztatja, hogy egymillió felett is lehet a számuk.
A BBC cikke felidézi egy Londonban élő ujgur nő esetét: Reyila Abulaiti 2002-ben költözött Nagy-Britanniába, felvette a brit állampolgárságot, brit férje van, akivel családot alapított, ott él és dolgozik. Egyszer meglátogatta az édesanyja, a 66 éves, egykoron kínai állami vállalatoknál dolgozó mérnök, Xiamuxinuer Pida. Miután Pida hazautazott Kínába, lánya felhívta, hogy minden rendben van-e. Mint kiderült, nincs: a rendőrség átkutatta a házat – a célpont Reyila volt. El kellett küldenie a brit címét, brit útlevelének másolatát, brit telefonszámát, úgymond bizonyítékként, hogy elköltözött. Reyila még egyszer beszélt édesanyjával, aki annyit mondott neki: ne hívj többet. Reyila szerint édesanyját internálták.
A BBC nyolc tengeren túl élő ujgurral beszélt, s történetükből ugyanaz a kép bontakozott ki az átnevelő intézmények működéséről. Reggelenként futni kell: aki nem fut elég gyorsan, azt megverik. Aki nem pontosan idézi a jogszabályokat, megverik. Korábban volt, akiket kiengedtek egy hónap után, de
két éve nincs arról adat, hogy bárki is kijött volna az átnevelő táborokból.