Gyönyörűséges harmónia – és ami azon túl van: itt az új császári korszak Japánban

2019. szeptember 22. 8:42
A japán-magyar diplomáciai kapcsolatfelvétel 150. évfordulójára Budapestre látogatott a japán császár unokahúga. Kako hercegnő a világ legrégebben uralkodó dinasztiájának tagja. Családja az elmúlt évszázad során vált érinthetetlen istenségekből látható nemzeti szimbólummá.

A csütörtökön megjelent, most az újságárusoknál kapható Mandiner hetilapban nagy összeállítást olvashatnak Japán bel- és külpolitikájáról az új császári korszak kezdetén

 

A japán uralkodócsaládról kevés információ jut el a külvilághoz, a monarchiának a hagyományos japán tartózkodáson túli zárkózottsága és a családot övező tisztelet miatt egyfajta misztikus titokzatosság lengi körbe a palota környezetét. Ne feledjük, évszázadokon keresztül a császár még a sintoista vallás Napistennőjének, Amateraszunak egyenesági leszármazottjaként, isteni lényként élt a köztudatban, akinek közvetlen kapcsolata volt az isteni világgal, ehhez mérten olyan védőburok alakult ki körülötte, ami szigorúan és határozottan elválasztotta a családot az alattvalóktól.

Mindez egészen 1945-ig tartott, amikor a második világháború végén feltétel nélküli megadásra kényszerült. 1946. január 1-i újévi beszédében pedig

már „téves feltevésnek” nevezte azt a hiedelmet, hogy a császár egy élő istenség

– mindez annak is egyik feltétele volt, hogy a császárt ne állítsák hadbíróság elé. Az uralkodó ettől fogva „csak” Japánnak és a japán népnek egységét testesítette meg, és mint ilyen, az alkotmányos monarchia keretein belül, ceremoniális és szimbolikus feladatokat látott el.

Amateraszu

A japán császár élete nem lett nyitottabb ezzel sem, de lassan, rendkívül óvatos lépésekkel a császári család elkezdett nyitni a nép felé.

Ennek első jelei, az akkori trónörökös – ma emeritus császár – életében mutatkoztak meg. Az 1933-ban született Akihito, amellett, hogy nyugati stílusú nevelést is kapott, megtörte az évezredes hagyományt, és polgári származású feleséget választott magának. Trónra lépése után ő és Micsiko császárné egyre népszerűbbé tették a császárság intézményét. Kevés nyilvános eseményeik idején nemcsak méltóságot sugároztak, de az általános közvélemény szimpátiáját is kivívták – így tették a császári családot nemcsak tiszteletreméltóvá, de szerethetővé is. 

Akihito fia, Naruhito tovább folytatta az apja által elindított folyamatot. Ő már nemcsak nyugati stílusú oktatásban részesült, hanem Tokió után külföldön végezte tanulmányai egy részét, Oxfordban történelemből diplomázott. Akihitóhoz hasonlóan ő sem a japán arisztokráciából nősült, Ovada Maszako azonban eleinte – példátlan módon – többször is visszautasította házassági ajánlatát. A karrierdiplomata Maszako

tudatában volt annak, hogy mit kell feladnia a császári családhoz való csatlakozásért.

A japán nők számára a mai napig kevés a kiugrási lehetőség vezetői szinten, ő azonban egyike volt a kivételeknek, ennek a kivételesen ígéretes pályának azonban végül hátat fordított egy másik, kivételesen kötött, ennélfogva hatalmas felelősséggel járó életút kedvéért. A vonakodás érthető, a császári udvartartás azonban lényegében minden rábeszélőerejét bevetette, hogy meggyőzzék Ovada kisasszonyt arról, mennyire nem illő visszautasítani – többször is! – egy császári koronaherceget. A lányregénybe illő történet következő fejezete így aztán már az 1993-ban, igazi császári pompával megrendezett esküvő lett.

Naruhito és Maszako esküvője

Maszako félelmei nem voltak alaptalanok: a trónörökös feleségének pozíciójával járó hivatalos kötelezettségek, valamint a szinte az esküvő pillanatától kezdődő folyamatos nyomás, hogy fiúörököst szüljön, egyre inkább igénybe vette szervezetét. 2001-ben megszületett várva várt gyermekük, Aiko hercegnő – a szülők és a család természetesen boldogan fogadták a hercegnőt, a közvélemény felől azonban megindult az aggodalom. Mert, bár a japán császári családban volt már precedens női uralkodóra, a trónöröklési rend előírja, hogy csak férfiágon adható tovább a hatalom. 

Akihitónak és Micsiko császárnénak három gyermeke született, Naruhito után öccse, Fumihito (Akisino herceg) és Szajako hercegnő. Utóbbi polgári származású férfihoz ment feleségül, ezzel pedig – szintén az udvartartás szigorú szabályainak megfelelően – hivatalosan kikerült az uralkodócsaládból. Funihito hercegnek és feleségének, Kiko hercegnének 1991-ben és 1994-ben lányai születtek, Mako és Kako hercegnők. Aiko hercegnő születésével három lánygyermek volt a családban, így hivatalosan felmerült az igény az örökösödési rend megváltoztatására.

Ez egy rendkívül érzékeny téma Japánban,

nemcsak az uralkodóháznak, de a kormánynak is bele kell egyeznie, hiszen a császári udvartartásra vonatkozó törvény módosítására van szükség. A 2000-es években heves közéleti és politikai vita bontakozott ki a nőági öröklés bevezetésének lehetőségéről, Koizumi Dzsunicsiró miniszterelnök határozott szándéka volt, hogy 2006-ban előterjeszti a törvényjavaslatot. Az uralkodócsalád egy része ellenezte az ötletet, és további megoldási lehetőségeken gondolkoztak. Végül, 2006 szeptemberében megoldódni látszott a kérdés, Akisino hercegnek ugyanis fia született, Hiszahito. A most 13 éves herceg jelenleg a második a trónöröklési rendben édesapja után, rajtuk kívül pedig Akihito öccse, a jelenleg 83 éves Hitacsi hercegnek van matematikai esélye a császárságra. 

Az utódlás körüli viharok megviselték Maszakót és súlyos depresszióba esett – amiről a közvélemény csak alig-alig tudott meg részleteket, köszönhetően annak a hallgatólagos egyezménynek, ami miatt a sajtó csak érintőlegesen, óvatosan, és csak a hivatalos közlemények alapján ír a császári családról. Annyit lehetett mindebből érzékelni, hogy Maszako évekre eltűnt a nyilvánosság elől, a szűkszavú nyilatkozatok pedig csak „kimerültségre” hivatkoztak. 

Kako hercegnő a napokban Budapesten...

A császárságot övező legnagyobb „probléma” mindenesetre megoldódott, és az uralkodóház élete visszatérhetett a rendes kerékvágásba. 2011-ben,

a fukusimai hármas katasztrófa után Akihito császár úgy döntött, a térségbe látogat,

de nemcsak a pusztítást nézi meg, hanem személyesen is találkozik az érintettekkel. Ez a gesztus megint csak előbbre vitte a család megítélését, a korábban nem tapasztalt közvetlenség ismét egy lépéssel közelebb vitte az egykori istenségeket a néphez. 
Akihito egészségi állapota közben megrendült, több műtétet hajtottak végre rajta, 2016 nyarán pedig bejelentette lemondási szándékát, ami megint csak kicsit felkavarta a nyugalmas állóvizet, hiszen több mint 200 éve nem volt arra példa, hogy egy császár önszántából, még életében átadja az uralkodást. A jól előkészített hatalomváltás végül zökkenőmentes volt, elvégre, egyrészt a császári pár volt annyira népszerű, hogy a közvélemény elfogadja döntésüket, másrészt Naruhitót és családját is övezi akkora támogatás, hogy simán ment a trón átadása – ami pedig Maszako bezárkózását illeti, Naruhito teljes támogatásáról biztosította az új császárnét, azzal a reménnyel, hogy felesége hamarosan elfoglalhatja helyét a császár mellett a kötelezettségekben is.

Mindeközben azt sem lehet mondani, hogy teljesen idilli a Krizantémtrón környezete: Akisino herceg legidősebb gyermeke, Mako hercegnő 2017-ben jelentette be, hogy feleségül kíván menni egy polgári származású férfihoz. Amellett, hogy ezzel – családja hasonló döntést meghozott nőtagjaihoz hasonlóan – elveszíti rangját, ezt a házassági tervet már nemcsak az uralkodóház ellenezte, hanem a közvélemény is felemásan fogadta. A vőlegény családja ugyanis pénzügyi botrányba keveredett, de a férfi személyét sem tartották sokan alkalmasnak a császári hercegnő mellé. Az eredetileg 2018-ra tervezett esküvőt végül határozatlan időre elhalasztották – hivatalosan a császári hatalomátadás zavartalansága miatt, a vőlegény pedig egy ösztöndíjjal 2018-ban az Egyesült Államokba költözött. Azt egyelőre még mindig nem tudni, mi lesz a leendő frigy sorsa.

...és Kako Pannonhalmán

A hatalomváltás mindenesetre zökkenőmentesen lezajlott, 2019. április 30-án Akihito formálisan is lemondott a trónról, majd egy nappal később

Naruhito megkezdte Reiva, azaz „gyönyörűséges harmónia” mottójú uralkodását. 

Ellentétben a nyugati monarchiákkal, a japán császári családnak nincs szüksége folyamatos médiaérdeklődésre és botrányokra ahhoz, hogy közkedveltek legyenek: visszafogottságuk és az a méltóság, ahogy az esetleges nehézségeket átvészelik, valamint az, ahogyan a külvilág felé összezárnak egymás és a család – tágabb értelemben a nemzet – érdekében, tökéletesen alkalmassá teszi őket arra, hogy valóban jelképként, szimbólumként éljék életüket.

Míg például a skandináv uralkodócsaládok tagjai inkább egyek a nép közül, a kiterjedt brit királyi család élete pedig jóformán nyitott könyv a közvélemény előtt, a több mint 2600 éve megszakítás nélkül uralkodó japán dinasztia légiesen, tisztelettel, szolgálva és vezetve testesítik meg a japán identitást, ezzel pedig tökéletesen betöltik az állam és a történelem által rájuk rótt szerepet. 

 

Nyitókép: Kako hercegnő a Sándor-palotában szeptember 20-án

Összesen 48 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Mi a propaganda szöveg pl. ebben a cikkben?

Bónuszkérdés: melyik az az ellenzéki médium, amelyben kevés a propaganda szöveg? A 444? A hvg? Amelyek esetében már a mindenkori nyitólapon látható CÍMEK is 80-90%-ban propagandisztikusak? Nos? Egyetlen címet kérünk szépen. 168 óra? Élet és Irodalom? Magyar Narancs? Népszava? Melyiket ajánlod?

Elég furcsán veszi ki magát, hogy valaki másokat ostobáz, miközben a "fan" kifejezést is képes összetéveszteni a teljesen más jelentésű "fun" szóval...

Fogadjunk, hogy nincs olyan téma, amelyről nem a Zorbán az első asszociációd!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés