Cameron: Vannak, akik soha nem bocsájtják meg nekem a népszavazást

2019. szeptember 13. 22:57
A volt brit miniszterelnök most szólalt meg először részletesen és nyilvánosan a népszavazás körüli időkről és az azóta eltelt időszakról.

A 2016 júniusában tartott referendumon a résztvevők szűk, 51,89 százalékos többsége arra szavazott, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki az Európai Unióból. Cameron, aki a bennmaradás mellett kampányolt, a népszavazás után lemondott és kivonult a brit politikából, visszaadva képviselői mandátumát.

A volt konzervatív párti miniszterelnök, akivel memoárkötetének közeli megjelenése alkalmából a The Times készített interjút, most szólalt meg először részletesen és nyilvánosan a népszavazás körüli időkről és az azóta eltelt időszakról.

„Nyomorúságos, mélyen depressziós” érzés volt a miniszterelnöki tisztség feladása

A konzervatív brit napilap online kiadásán péntek este megjelent terjedelmes interjúban Cameron elmondja, hogy „nyomorúságos, mélyen depressziós” érzés volt a miniszterelnöki tisztség feladása a referendum után. Arra a kérdésre, hogy klinikai depresszióról beszél-e, a volt kormányfő úgy válaszol, hogy nem áll gyógyszeres kezelés alatt.

Az általa rosszul felmért tényezők között említi, hogy a konzervatív szavazókban „sokkal erősebb volt a kilépésre ösztönző gén”, mint ahogy azt ő addig gondolta. Sok olyan ember volt – tanácsi képviselők, konzervatív párti tagok, barátok –, akik tudomása szerint addig soha nem adtak hangot annak a véleményüknek, hogy ki akarnának lépni az EU-ból, aztán „hirtelen úgy döntöttek, hogy igenis, abszolút ki akarnak lépni. Ezt nem láttam előre” – mondja az interjúban David Cameron.

Arra a kérdésre, hogy érez-e bűntudatot a történtek miatt, Cameron kitérően úgy fogalmaz: nem egykönnyen hozta meg a döntést a népszavazás kiírásáról. Hozzáteszi: a döntésnek a sajtóban rendszeresen megjelenő, őt rendkívüli mértékben bosszantó felvetésekkel szemben semmi köze nem volt a 2014-es európai parlamenti választáshoz, amelyen az akkori legradikálisabb brit EU-ellenes politikai erő, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) kiemelkedő eredményt ért el.

Cameron szerint óriási politikai nyomás nehezedett rá a népszavazás kiírása végett, különösen azért, mert az EU-ban egymást érték az új és még újabb szerződések, és ezen a problémán nem lehetett túllépni. Elismeri ugyanakkor, hogy vannak, akik soha nem fogják neki megbocsájtani a referendum kiírását, vagy azt, hogy veszített a népszavazáson. Szavai szerint vannak olyanok is, akik „nagyon dühösek” rá, főleg azok között, akik nem akartak kilépni az EU-ból.

Burkoltan kritizálta Johnsont

Cameron szerint mindazonáltal nem lehet kizárni, hogy újabb népszavazásra lesz szükség, mivel a Brexit-folyamat „elakadt”, és valahogy ki kell keveredni a jelenlegi „bedugult” helyzetből. A volt tory kormányfő alig burkoltan bírálja a jelenlegi miniszterelnököt, Boris Johnsont, kijelentve: nem hiszi, hogy a rendezetlen, megállapodás nélküli Brexit „jó ötlet” lenne.

Johnson az elmúlt napokban többször is határozottan leszögezte, hogy a megállapodás nélküli Brexitet tiltó, hétfőn hatályba lépett törvény ellenére semmilyen körülmények között nem hajlandó kezdeményezni az Európai Uniónál a kilépés elhalasztását, és az Egyesült Királyság a Brexit jelenleg érvényes október 31-i határnapján mindenképpen kilép az EU-ból, akár lesz addig új Brexit-megállapodás, akár nem.

Cameron a Times-interjúban bírálta a népszavazás kampányában Johnson által bevetett eszközöket is, különösen a jelenlegi miniszterelnök annak idején hírhedté vált országjáró kampánybuszát, amely hatalmas betűkkel hirdette oldalán, hogy Nagy-Britanniának az EU-tagság heti 350 millió fontjába kerül. Az állítás már akkor heves támadások kereszttüzébe került, és még a Brexit-tábor más prominens képviselői közül is többen elhatárolódtak tőle.

Annak idején a brit statisztikai hivatal független felügyeleti hatósága is panasszal élt az ügyben, a hatóság szerint ugyanis Johnson összekeverte a nettó és a bruttó befizetéseket, és így egyértelműen visszaélt a hivatalos statisztikai adatokkal. Cameron erre utalva úgy fogalmaz az interjúban, hogy Boris Johnson a népszavazási kampányban „az igazságot otthon felejtette”.

(MTI)

Összesen 33 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az biztos, hogy rendesen elszámította magát.

Ketszer huzott lapot 19re, egyszer bejott, masodszor mar nem

Na, ne röhögtess! Vagy már készülsz egy ellenkező előjelű diktatúrára, netán egy újabb ellenforradalom utáni megtorlásra?

A briteknél azonos támogatottsága van a kilépésnek és a maradásnak, a kérdést egy pár százaléknyi ingadozó szavazó döntené el. A kérdés inkább az, miért nincs egyértelmű EU párti többség, mi az, ami a britek felének nem tetszik? Miért van az, hogy ott sem tűrik az EU kritikáját, ami végül is a jelenlegi helyzethez vezetett? Most is csak a szívatásra játszanak, nem az EU ellenesség okainak megismerésére.

De a kérdés megmarad, miért nincs egyértelmű támogatottsága az EU-nak, ez miért nem érdekel senkit, miért van az, ami nálunk is, hogy az EU-t csak dicséret illetheti, nem bírálat? Nem vált be egyértelműen a tagság, de senkit nem érdekel, hogy a britek fele mit gondol erről. Egy 20 ezresre nőtt agyonfizetett bürokratikus hivatal próbál uralkodni ahelyett, hogy megoldást keresnének.

Ott kéne kezdeni, hogy egyenrangú félként kezeljék azokat, akik politikailag sokrétű, de gazdaságilag minél egységesebb, hatékonyabb EU-t képzelnek el. Mert amíg az EU-ban ideológiai boszorkányüldözést folytatnak a bevándorlást, a birodalmi törekvéseket, vagy kizárólagosságot követelő liberalizmust elutasítók ellen, addig a világ többi része a lényeges dolgokkal, a gazdasággal foglalkozik és elhúz az EU mellett. Milyen hozzáállás az, hogy az EU bürokratái az egységes ideológia érdekében akár a más vonalat követő államok gazdasági gyengítésére - végső soron az EU gazdasági gyengítésére - is képesek lennének?

"Az biztos, hogy rendesen elszámította magát."

Szerintem csak részben.
A népszavazás belengetésének két oka lehetett. Az egyik; a győzelem megszerzése. A másik; az EU-ból kedvezmények kicsikarása.

Jól számított, mert mindkettőt sikeresen oldotta meg.

Mivel megígérte a népszavazást, teljesíteni kellett, hogy hiteles maradjon. Úgy gondolta, hogy az EU-nál eredmény elég lesz ahhoz, hogy többségben kerüljenek a bent-maradók. Ő is a bennmaradás mellett kampányolt.
Nos ebben elszámította magát, mert fordítva történt.

Vitatom, hogy az Egyesült Királyság szavazói okosan szavaztak, mivel nem tudták; mi lesz a következménye a kilépésnek.
Ez pedig az EU hibája is, mert nincs jogilag meghatározva a kilépés feltételei, hanem alku tárgyát képezi. (Csak megjegyzem, hogy a Junker bizottság, Juncker úr a jelölése és megválasztása körüli bonyodalom miatt ...)
Egy kilépés esetén sok olyan fontos közgazdasági, geopolitikai tényező van, aminek következményét ismerni kellene.
Anglia esetében a teljesség igénye nélkül
- vám,
- pénzügyi, kereskedelmi kapcsolatok
- határkérdések (Írország)
- Skócia helyzete

2,5 év kellett egy sor alkudozással, mire kiderültek, hogy az EU miként is képzeli el. Már az is felvetődhet, hogy az EU bürokratái precedenst teremtettek, hogyha valaki ki akar lépni, úgy fog járni ahogy az Egyesült Királyság jár.
Ez lenne a demokratikus megoldás?
Szerintem, nem. Ez erősen hajaz a diktátumra. Így ez is akár bizonyíték arra is, hogy az EU nem egy gazdasági közösség, hanem politikai, ideológiai közösség.

Az EU bürokratáit kellett volna jobban ismernie.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés