És akkor mégegyszer erről a Szabó Bencéről

Ha Bayer Zsolt publicisztikái egyszer csak eltűnnének, nem lenne értékvesztés a magyar sajtónak, a magyar közéletnek. Olyan szélsőséget, olyan hangot képvisel, ami méltatlan egy komoly, tényeken alapuló és megfontoltan megnyilvánuló sajtóhoz. Nekem a 80-100 évvel előtti szélsőséges sajtóhang jut róla eszembe, de nyilván volt ilyen a későbbi évtizedekben is. De amikor én fiatal voltam, a '70-es/'80-as években, talán már nem lehetet ilyen stílusban a sajtóban megnyilvánulni. De persze, az valódi diktatúra volt, nem demokrácia. Ugyanakkor úgy tűnik, még így is jobban tudták, mi megengedhető morálisan és mi nem. OK, lehet, hogy csak a felszínt láttam, de azért ami látható az nem mellékes.

Bayer! Vége van!

A Partizánon elkezdtek pénzt gyűjteni neki. Lehet, hogy most fizetik ki az árulót? Mindenki szeme láttára, hogy ne legyen feltűnő a hirtelen meggazdagodása. Mennek a „mikroadományok”.

Szabó Bence, ha egyelőre talán nem is hős, de hősiesen kiállt, hogy feltárjon egy súlyos cselekményt, ami valószínűleg szembe megy minden eddig ismert és elfogadott normával (és talán törvénnyel is). Hasonlóan számos más ismert esethez (sajtó, filmek, irodalom), ő is a rendszer megengedhetetlen és bűnös működésére mutat rá, mert a lelkiismerete nem engedte meg, hogy elhallgassa az általa ismert visszásságokat. Ő egy tényfeltáró, aki a saját sorsát, egzisztenciáját teszi kockára mások jobb sorsáért. Ez hősies viselkedés, és hőst majd a rendszer ellenreakciója csinál belőle, ami úgy tűnik már el is kezdődött. Köszönjük meg neki, hogy nem sunyít a háttérben, hanem kijött a fényre és beszélni kezdett. Belügyminiszterünk (és mindenki más) árulózása csupán azt mutatja meg, hogy valóban milyen magas szintekig ér a bűnös tevékenység a magyar államszervezetben. Remélem, ezt a hangot meghalják és megértik a magyar emberek.