Nem retró

Fonó-vezér: Itthon nem lehet ellenzékben a magyar világzene!

2019. szeptember 11. 18:02
Kritikus a magyar kultúraközvetítőkkel szemben Horváth László, a Fonó vezetője. Miközben ugyanis az előző hónapokban taroltak a Fonó magyar világzenei kiadványai a nemzetközi toplistákon, aközben itthon egy pártagú zsűri szavazta le a rádiós játszásukat, mondván, ez a zene nem hallgatóbarát. A magyar világzene áttöréséről beszélgettünk Horváth Lászlóval, a Fonó Budai Zeneház alapítójával, aki szerint ennyire nem lehetünk retróország, és gyalázat, hogy a Sziget és a Petőfi Rádió ennyire kihátrált a műfaj mögül.

Több magyar világzenei lemez, amelyeket a Fonó adott ki, megjelentek a nemzetközi rádiók kínálatában. Ez mit jelent?

Eddig is megjelentek a világzenei, népzenei lemezeink a nemzetközi rádiók kínálatában, csak most páratlanok a listázási eredmények. Ez versenyhelyzet: pontozzák a lemezeket. Van a két nagy, a World Music Charts Europe és a Transglobal World Music Charts lista, amelyeken nemzetközi zenei szakértők, szerkesztők osztályozzák a lemezeket. Ezeken taroltak az új fonós kiadványok, elsősorban a Boban Markovic Orkestar és a Lajkó Félix és a VOLOSI lemezei, de a Babra, a Parno Graszt, Vaszi Levente és a Cimbalom Brothers lemezei is jól szerepeltek, nagy visszhangra leltek. Érdemes elgondolkodni, vajon miért lehet ez. A cimbalom magyar hangszer. A Babra a magyarországi délszláv zenét ápoló, fiatal együttes. Boban Markovic a nemzetközi színtér balkáni határait feszegető előadó. Lajkó Félix és a Volosi közép-európai szellemiségben képviselik és a kortárs vonós zenét értelmezték újra és sorolhatnánk a többi sikeres alkotót is. Színvonalas kiadványokkal, úgy tűnik, új irányt lehet szabni a világzenének. Különös, hogy ez épp azután történik, hogy a Sziget rávágta az ajtót a világzenére, hogy ők köszönik szépen, ezt nem kérik. A Petőfi Rádió sem játssza ezeket a lemezeket.

Mi retróország vagyunk, retró érzésekre és zenékre vágyunk.

Ebben a helyzetben kell újra bizonyítani itthon, hogy ez egy értékes zenei világ. Nem kellene elfeledni, főleg nem akkor, amikor nemzetközi szinten révbe ér, méltatják, szeretik. 

 

Mi volt eddig a meghatározó ezeknek a nemzetközi rádióknak a kínálatában?

A világzene fő „ellátási útvonala” az az, hogy a valamilyen okból Afrikából elszármazott zenészek visznek magukkal egy zenei identitást is, ami beépül új hazájuk zenei világába is. 

Szeptember elsején tették közzé a nemzetközi világzenei toplisták eredményét, így a World Music Charts Europe és a Transglobal World Music Charts listáját is.  A 27 országból származó, összesen 50 európai világzenei szakember által válogatott WMCE nemzetközi toplistán második lett Lajkó Félix és a VOLOSI közös albuma, 6. helyen a Boban Markovic Orkestar MRAK című lemeze – mindkettő a Fonó kiadványa –, 7. helyen pedig a Meszecsinka Állj bele a mélybe! (Narrator Record/CPL Music kiadványa) szerepel. A Transglobal World Music Charts összesen 56, a világ 32 országából származó világzenei szakemberének döntése alapján szintén több hazai lemez kapott előkelő helyet a pontozásos listán. Így Boban Markovic zenekarának MRAK című lemeze a 4., Lajkó Félix és a VOLOSI albuma a 9. helyen, valamint Vaszi Levente és Vrencsán Anita Gyimesvölgyi Népzene Kostelekről című albuma pedig a 39. helyen szerepel – mindhárom a Fonó kiadványa. További hazai lemezsiker a Söndörgő szerzői kiadásban megjelent albuma, amely a 28. helyen került fel a listára, valamint a Meszecsinka fent nevezett albuma, amely a 31. helyre került. Az elmúlt hónapokban nagy sikereket értek el a hazai kiadású albumok a nemzetközi listákon: augusztusban a Fonó két lemeze vezette a WMCE listáját, a régió zenéit szemléző Balkan World Music Charts negyedéves listáján tízből négy jelenleg is magyar kiadású lemez, ahogyan a Transglobal World Music Charts is hónapok óta előkelő helyen listázza a hazai kiadású világzenei és autentikus népzenei albumokat. A Fonó Budai Zeneház ezen a héten indította 2019-es őszi évadját, erről itt olvashatnak bővebben.

 

Viszont mintha az afrikai gyökerű világzene már nagyon ki lenne zsákmányolva, minden aluljárós dobos azt hiszi, ő most valami fantasztikusan eredetit művel.

Igen, azt hiszi, milyen egzotikus és érdekes, amit csinál. Viszont ebből rengeteg van a piacon, és a nagy számok törvénye érvényesül. Amiből a legtöbb van, az jön szembe. A Fonó is az előző másfél évben huszonöt lemezt adott ki, ami rengeteg. Ennyi lemezt a tizenöt-húsz évvel ezelőtti fénykorunkban sem adtunk ki. Nem akarunk azonban az afrikai zenékkel versenyezni, mert az teljesen más világ, és a zeneiparban is ott van a szinuszgörbe: egyszer fenn, egyszer lenn. Volt a Balkánnak is egy nagy felfutása a Kusturica-filmekkel, Bregovic-tyal, aztán ez leült, jött Afrika. Most itt van Boban Markovic, aki fiával Markóval tényleg kinőheti magát egy vezető, megkerülhetetlen balkáni dinasztiává.

Félixnek és Volosinak a kezében van az egész régió népzenei hagyománya, és ezt kortárs kultúrába tudják ágyazni.

Ez hallgatható kortárs zenévé válik – egy új kategória innentől, mivel a kortársa nem ez volt jellemző!

 

Mit gondolnak a külföldi kiadók, rendezvények, rádiósok a magyar világ- és népzenéről?

Hát, Belgrádban jobban várják a lemezeinket, mint a Petőfi Rádióban! A szlovén kolléga a vasárnapi hírek után a szlovén rádióban a Buda Folk Band zenéjét játszotta, és állítása szerint imádták a hallgatók. Amíg ilyen partnerekkel tudunk együtt dolgozni, akik örömmel teszik a dolgukat, jó dolgunk van nekünk is. A Fonó emellett műsorokat szállít a szabadkai Pannon Rádiónak, a pozsonyi Pátria rádiónak, a Bartók Rádiónak, szóval csöpögtetjük az általunk fontosnak vélt minőségeket az éterbe. Pozsonyból és Szabadkáról is az a visszajelzés, hogy mindez új színt vitt az ottani zenefogyasztásba.

Nem lehet mindig a szánalmas könnyűzenével és harminc-negyven éves slágerekkel leönteni az embereket.

Nem hülye senki, hogy állandóan a múltba révedjen. Zenei katasztrófaként is értelmezhetnénk azt, hogy ennyire inkább a múltba révedünk, mintsem eljárjunk kortárs előadók koncertjeire. Büszkének kell lennünk, hogy a magyar zenei kultúrában olyan mélység van, amely tőlünk több ezer kilométerre is képes hatni olyan kultúrákban is, ahol nem büszkélkedhetnek ilyen zenei tradíciókkal mint a miénk és ahol így perspektíva sincs arra, hogy a helyi zene identitást adjon a nemzetnek. Ezen szempontból nekünk nincs félnivalónk, jó az útravalónk, kérdés, hogyan élünk vele! A hazai popzenekarok azt képzelik, a négy ütemmel kell leönteni a fél világot, és akkor bejutunk a brit meg az amerikai piacra. Szerintem ez felesleges próbálkozás. Vessünk egy pillantást az idei sziget kínálatára is: tíz zenekarból nyolc Angliából jön, rájuk csápolnak itthon a brit turisták. A kihívásokat ennyire nélkülöző koncepcióval azért nem kéne előállni!

Minek köszönhető a fonós előadók mostani nemzetközi áttörése?

Mindig tudtuk, hogy van annyi tartalékunk, hogy ez egyszer bekövetkezzen. Most is van még három kiadványunk, ami épp most került piacra, így a Parno Graszt új lemeze. Míg ezek körbeérnek a európai térben, az öt-hat hónap. A Parno Graszt itthon a nemzeti minimum – ezt nyugodtan kijelenthetjük.  Európa is díjazza,  ahogy ők kiállnak a színpadra a saját hagyományukkal,  zenéjükkel és el tudják mondani, amit gondolnak a nagyvilágról; és általában mindenhol tánc, mulatság van, azaz átjön az érzés, az üzenet!

Akkor inkább most érik be a sok évtizedes munka gyümölcse?

Igen, azt elmondhatjuk, hogy minden munka egyszer beérik, kérdés az idő. Ezeket a listákat már egyszer megmászta és bevette Lajkó Félix citerás lemeze. Akkor azt sokan a hangszernek tulajdonították, de azért a hangszer mögött csak ott van a figura is. A Cimbalom Brothers is azért az, ami, mert ott van Lisztes Jenő, aki az ország talán egyik legjobb, ha nem a legjobb cimbalmosa, meg Unger Balázs, a cimbalom Chuck Berryje (vele készült interjúnkat itt olvashatják). Kellenek a személyiségek, a figurák! Ezek az emberek negyven körül vannak, viszonylag fiatalok,

még komoly tíz évek várhatnak rájuk a színpadon, amikor beleszólhatnak az európai zenei mozgásokba. 

Ha nemzetközileg ennyire mennek ezek az előadók, itthon miért nem játsszák őket?

Mert a Petőfi Rádiót úgy kezelik, mintha profitorientált kereskedelmi magánadó lenne. Mindenkinek van olyan rádiós élménye külföldön, hogy addig lapozgat az autóban a rádióadók között, amíg megfog valamilyen helyi feelinget. S ez gyorsan bejön a szlovén, a horvát, a makedón, a szerb rádióknál, na meg a románoknál is: megtalálod az adót, amit hallgatva érzed az adott ország rezgéseit. Viszont ilyen rádiót nem tudok mondani Magyarországról. Itthon a retró megy, a nagyon nagy mai sláger megy, mossák az agyunkat, itthon nincs hiteles zenei rádió! A Dankó műsora tele van törésekkel, csöpögtetnek rajta népzenét, az esti világzenei adás nagyon jó, de az például miért nem a Petőfin megy? Nehogy már a magyar nép- és világzene ellenzékben legyen a saját országában! A Petőfi zenei nagydíjátadóján negyedik éve a Halott Pénz az év zenekara. Mit szólna ehhez Petőfi, ha élne? Nevét adná hozzá? Szinte biztos, hogy nem. Cseh Tamás örökösei is azt mondták, hogy a Cseh Tamás Program az NKA-nál nem azt a szellemiséget képviseli, amit Cseh Tamás, így nem adják hozzá a nevet. Nem hiszem, hogy a jelenlegi rádiós kínálat szinkronban van a magyar elvárásokkal.

A külföldön toplistás lemezeinket lezsűrizik itthon.

Nem arról van szó, hogy nem tetszenek a közönségnek, mert a rádióhallgató közönséghez el sem jutnak: leszavazza a játszásukat négy-öt ember, mondván, hogy nem hallgatóbarátok. Huszonhat másik országban tehát hallgatóbarátok a lemezeink, de itthon nem.

Nagyon haragszik a Szigetre és a Petőfi Rádióra.

A Szigeten tíz éve még rangos színpad volt a világzenei színpad, sok esetben látogatottabb is volt, mint a Nagyszínpad. De aztán a Sziget teljesen már irányt választott, és nem nyújt kezet a hazai zenéknek. Miután Gerendai kiszállt, pontosabban szólva kaszált az ügyön, már érződik a színvonalbéli  hanyatlás. El tudom képzelni sajnos, hogy ha a maradék 30 százaléka is elkel a birodalomnak, az micsoda lejtmenetet eredményez a hazai zenei életben. A Szigetet jól menedzselő szakember kollégák is le fognak lépni, mert az már arcvesztés nélkül nem lesz vállalható. Szentségtörés, hogy Ozorát kell emlegetnem, mint művész és közönségtáborokban legtöbbet idézett fesztivált – ahol még főszponzor sincs, de olyan kreativitás és szabadság van mögötte, ami páratlan! Ott nem a telefonjukat nézegetik az emberek a porban, mint a Szigeten, hanem egymás szemébe néznek! De jó példa még a Szegedi Ifjúsági Napok is, ahol a Fonó egy színpaddal van jelen.

Itt hajnalban nem dj-parti van, hanem táncház, és ez az egyik legnépszerűbb színpad 

– egy könnyűzenei fesztiválon! Erre mit mond a Sziget? Ezekről kéne elkezdeni beszélgetni: a magyar karakterű nép- és világzenék, alkotók jelenhessenek már meg a hazai fesztiválokon!

Hogyan érdemes ma lemezt kiadni?

Produkcióként kezelve, mint a színház az új premiereket. Van egy stúdiózós része a dolognak, a lemezt igényesen, szépen, sok információval kell ellátni, gyönyörű arculattal. Ott a digitális része, a YouTube, a webshop, a píár, a sajtós kolléga, a lemezbemutató, a koncertsorozat… Ezek így már komplett produkciók. Hála a régi-új TAO-rendszernek, tudjuk fejleszteni a partnerséget a zenészekkel. Mióta korrigáltuk a webshopos árainkat 2000-2500 forint közé, naponta több netes megrendelés van, sokszor 10-12 lemezt is rendel egy-egy vásárlónk. Ahogy a poppiac is kiegyezett a Mollal az ezerforintos szegmensben, úgy nekünk is lejjebb kellett vinnünk az árainkat. Amikor feltettük a webshopba Vaszi Levente kósteleki gyimesi lemezét, az első megrendelés pár percen belül megérkezett – Kanadából. 

Melyek a világzenei szcéna nemzetközi fórumai? Hogy működik a világzene-diplomácia?

Minden értelmezés szerint a németek által alapított világzenei fórum, a Womex a csúcsintézmény. De ma már nem kell várnunk a Womexre, nekünk is kialakult a partnerhálózatunk. Ugyanakkor szerintem a közép-európaiság okán

Budapestnek sem ártana kialakítania egy független zenei irányvonalat, zenei rendezvényt, ahol a folk és a világzene, a hazai értékek markánsabban megjelennek.

Az előző 10-15 évben azért a Womex is felhígult, nagyon vegyes a kínálat és nem csak minőségi zenék vannak a piacán. 

Milyen kiadványok várhatóak a közeljövőben?

A Muzsikás Amadinda-kiadványhoz nagy reményeket fűzünk, ez megjelenik az októberi Womexre. illetve elkezdtünk dolgozni a Terra Profonda formációval, Vincenzo Lo Buglio magyar-olasz zenész bandájával. Nekik is jó esélyük lehet a világzenét más, jobb irányba terelni! 
 

Összesen 56 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Teljesen mindegy minek nevezzük, a zenei tartalom a lényeg. A világzene elnevezés a nemzetközi piacra való bevezetés eszköze.

Egyébként még a hagyományos népzenék is annál összetettebbek, hogy tisztán nemzetekhez lehetne őket sorolni. Vándoroltak a dallamok a népek között, sőt az udvari műzenék felől is. A felgyűjtés helye szerint lehetnek inkább magyar, román szerb, stb. zenék. S a felgyűjtésben a magyar kultúra a világ élvonalában van, nem véletlen a táncházmozgalom nemzetközi elismerése.

Amiről viszont itt szó van, amit a Fonó 'világzeneként terjeszt, azok jobbára a felgyűjtött hagyományokra épülő feldolgozott, újraalkotott zenék. Többnyire kiválóak, mert kiválóak és kreatívak a zenészeink.

Szerintem is felháborító ahogy a hazai köz- és kereskedelmi média elzárkózik a virágkorát élő magyar zenekultúrától és elzárja tőle az átlagos hazai közönséget. Terjesztik a primitív nemzetközi könnyűzene-ipart, és az azt majmoló hazait. Valószínűleg a pénz körül forog ez az okádék, de attól tartok, a hazai média vezetése és zenei szerkesztése ismét rossz ízlésű, műveletlen fajankók kezébe került, akik fitymálják a népzenét, a táncházat, a kreatív jazzt, undorodnak Bartóktól és Kodálytól, s ezeket a műfajokat a 'világzenei' jellegű újításokkal együtt peremre szorítják, de még a rétegadókon is igyekeznek korlátozni őket. Hatalmat kaptak és a saját ízlésüket nyomják orrba-szájba.

Fekete Gyula a rendszerváltozás után harminc évvel is aktuális, a jelenlegi nemzeti-konzervatív kormány oltári szégyenére. (Amikor persze külföldön kell megmutatni a magyar kultúrát, akkor a politikusaink sem 'reppereket' hívnak.)

Válaszok:
Türelem | 2019. szeptember 11. 20:32

Csak mélyen egyet tudok Veled érteni, szégyen amit a közmédia produkál, mint jó néhány dolognak, ennek sincs gazdája kormányzati szinten, e téren hallgathatatlan, gagyi a Karc FM zenéje is. Már meguntam a zenéjük alatt a rádiót lecsapni, így inkább nem hallgatom őket.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés