CimbaliBand: A Balkán, a magyar népzene és a „mi lett volna, ha”

Ha van egy CimbaliBand, miért csináltatok egy Cimbalom Brotherst?

Azért más kihívás a kettő. A CimbaliBandben én vagyok egyedül a cimbalmos, és van benne három csapásirány, amit erősíteni szeretnék. Az első a Recycle című műsorunk, amiben a saját, népzenei alapú szerzeményeinket adjuk elő, s aminek a hatására több gyerek jött már hozzám autentikus népzenét tanulni. Ezt hívják a legtöbbet. A másik a Balkán-vonal, amihez idén márciusban készült el a lemez. Nekem a Balkán örök szerelem marad, voltam többször gyűjteni arrafelé, voltam Görögországban, Törökországban, Bulgáriában, Romániában. A Cimbalom Brothers kizárólag instrumentális cimbalomzene, két cimbalommal. Többen mondták rá, hogy igazi unikum. Lisztes Jenő barátomtól és testvérétől, Lacitól kölcsönösen nagyon sok mindent tanulunk, és próbáljuk meg ezeket utána a színpadon kamatoztatni!

Honnan jön nálad a Balkán-vonal?

A híres cimbalmosnál, Balogh Kálmánnál kezdtem játszani, és ő volt az, akin keresztül először hallottam ilyen zenéket. Egyszer a Galga zenekarral voltunk egy törökországi koncerten, és fellépett előttünk a Taraf de Haidouks . Azt hiszem, ez 1994 körül volt. Meghallgattam, és teljesen elbűvölt. Kálmántól is kaptam rengeteg balkáni, román, bolgár, török, görög felvételeket, amelyek elkezdték felspanolni a fantáziámat. 1996-ban 19 éves voltam, és volt egy négyütemű Trabant kombim. Elhatároztam, hogy kimegyek Moldvában cimbalmosoktól autentikus népzenét gyűjteni. Benke Grátzy, a Tatros együttes akkori dobosa segített, hozzá mentem Somoskára. Utam során Mandache Aurél moldvai hagyományőrző hegedűs is segített a cimbalmosok felkutatásában. El is vittek ketten engem egy Temelia nevű cigányfaluba, Brassó mellé. Amikor megérkeztünk, aratás volt, mobil meg még nem volt. Mondtuk, miért jöttünk, útba igazítottak, s találtunk is egy egész cimbalmos családot, ahol három generáció zenélt a hangszeren. Moldva pedig a Balkán kapuja, s ez nagy lökést adott nekem, hogy a Balkánnal is kezdjek el foglalkozni.  

Mi más a balkáni népzenében, mint a magyarban?

Sokáig kizárólag autentikus magyar népzenét játszottam, amit csodálatos dolognak tartok, és elég mélyrehatóan megismertem. Nagyon érdekes kérdés összehasonlítani a magyar népzenét a balkáni népek folklór dallamaival.  Nálunk a hetvenes években kialakult a népzenei mozgalom, és attól kezdve az, ami megmaradt a népzenéből, nagyjából védve lett a külső hatások ellen. Hatalmas tudásmennyiséget halmoztunk fel, ma már akadémiai szinten oktatják a magyar népzenét, és nem mellesleg kialakult egy stabilan két-háromszáz ezer főt számláló táncház-mozgalom. A Balkánon viszont nem volt ilyen kaliberű értékmegőrzés, mint nálunk.

A Balkánon eleve nem igazán lehet éles határt húzni népzene és folkos popzene között, a manele például jó kérdés, hogy népzene-e. Olyasmi ez, mint itthon a Most múlik pontosan vagy a Nézését meg a járását. Egyébként a Galga-menti zenészek is azt mesélték nekem, hogy mindig volt egy „vezető sláger”, ami kinyitotta a pénztárcákat. 

Hogy állsz te ezzel a feldolgozás-dologgal?

Ha odajön egy idegen egy táncház szünetében, és kéri a Nézését meg a járását, nem kezdem el neki magyarázni, hogy Bartók országában nem játszhatunk ilyeneket dalokat, meg hogy az nem táncházas anyag. Sok kérdéses dallam van így is, amely folklorizálódott, mint például a Szászcsávási zenekar által is játszott, balkáni mahala-dallam. Ezekről egész estét betöltő, véget nem érő vitákat lehetne folytatni. A népzenét szabályozni nagyon nehéz, de az kiemelten fontos, hogy meg tudtuk menteni az értékeket. Az ükunokáinknak is meg tudjuk mutatni, hogy hogy játszottak az 1900-as években. Sajnos azt viszont nem, hogy hogy játszottak az 1700-as években, pedig nagyon érdekes lenne az is. Lehet, hogy nehezen viselné a fülünk.  Összességében a lényeg az, hogy tudok autentikusat is játszani, s néha jólesik muzsikálni egy-egy táncházban. Valószínűleg nekem azért alakult ki a CimbaliBand, mert itt volt az autentikus magyar népzene és a Balkán, láttam a két fejlődést, és még belső inspirációm is volt arra, hogy szövegeket írjak, zenét szerezzek. 

Amilyen a Csík zenekarnak a Most múlik pontosan, olyan nektek a Balatoni nyaraló. Gyakori felvetés, hogy a világzene célja az, hogy hidat alkosson a népzene felé. Te azért zenélsz, hogy hidat alkoss?

Nem, szerintem nem kell, hogy hidat alkosson. Lehet persze ilyen mellékhatása, de

Örülni fogok, ha egy CimbaliBand lemez miatt szeretni fogja valaki az autentikus népzenét, de nem akarok én mindenképpen hidat képezni. A Balatoni nyaraló pedig egy dunántúli ugrós dallamán alapszik, jamaicai skával keverve és saját szöveggel. Ha a végleteket nézzük, játszom egyébként Prosectura-lemezen és Szabadi Vilmos Bartók-albumán is. 

Eladtad a lelked?

Nem, csak izgalmasnak tartottam a feladatot. Megértem egyébként az autentikus népzenéért rajongók álláspontját is, de azokat is, akik nem ismerik ezt az egészet. 

Mikor voltál utoljára a Balkánon?

Sajnos már két éve. De jártam Törökországban autentikus népzenét gyűjteni, voltam Isztambulban, Ankarában, s Çorum környékén játszottam sokat. Az ottani zenészekkel a mai napig küldözgetjük egymásnak a zenéket, lemezeket. Görögországban többször is jártam, van egy athéni barátom. Ő rengeteg felvételt adott nekem. Bulgáriába fesztiválokra mentem ki, gyűjteni nem voltam, de sok bolgár zenésszel találkoztam. Romániában viszont nagyon érdekelt Dobrudzsa, mivel ott a cimbalom elég elterjedt hangszer. Bukarest környékén is jártam cimbalmosokhoz. Moldvába, Bákó környékére sokszor kimentem. Erdélyből pedig Tóni Árpi bácsit említeném, aki vajdaszentiványi cimbalmos volt. Nagyon sokat tanultam tőle. 1996-ban jártam nála, aztán amikor a Muzsikás lemezén szerepelt, nálam lakott. Ő is játszott egyébként balkáni zenéket. Táncházas berkekben úgy tartják, ő nem hiteles muzsikus, mert kávéházi zenész és bárzongorista is volt. Szóval nem illik annyira bele a képbe, de én sokat tanultam tőle.

A cimbalom merre terjedt el?

Még az Égei-tengeri szigetvilág kocsmáiban is játszanak Schunda-cimbalmon. Ott a határ, és használják egészen föl Prágáig. Bécsben már nem használták a magyar pedálos cimbalmot, de Soprontól Máramarosig igen. Aztán ma már persze Japánban és Kanadában is játszanak rajta. Eredetét tekintve egyébként perzsának és kínainak mondják az alaphangszert, amiből kialakult, de azért mennek a találgatások. Talán a cigányzenészek hozták be Keletről. Az 1700-as évekből már van ábrázolásunk róla. Aztán az 1800-as években megreformálták a hangszert, addig nem volt tompítva, nem voltak lábai és a hangterjedelme sokkal kisebb volt. Schunda Vencel József aztán az 1840-es évek elején megalkotta a magyar pedálcimbalmot, ami nagyon népszerű lett. Az 1872-es párizsi világkiállításon nagydíjat nyertek vele. Mögé állt Liszt Ferenc, az 1900-as években pedig nemzeti jelkép lett: a magyar úri kisasszonyok cimbalmozni tanultak, szemben a bécsiekkel, akik zongoráztak. Mint utólag kiderül, az üknagymamám is cimbalmos volt.

Ez is közrejátszott abban, hogy cimbalmos lettél?

Nem, ezt később tudtam meg. Én hét éves koromban kezdtem népzenélni hegedűn és brácsán, de apukám csinált nekem dobfelszerelést is. 13 évesen a hegedűtanárom kérdezte meg, hogy nem lenne-e kedvem megtanulni cimbalmozni, mert akkor játszhatok a zenekarukban. Hát, mondom, azt  sem tudom, mi az a cimbalom, de amikor kipróbáltam, rájöttem, hogy ez nekem való. A brácsán megtanultam az akkordjátékot, a hegedűn a dallamjátékot, a dobon meg a ritmusjátékot, és a cimbalomban mind a három megvan. De a mai napig tanítok hegedűt és brácsát is. Ahogy pedig szokták mondani népzenész körökben, „nagybőgőzni meg mindenki tud”. Három helyen tanítok, óvodásoknak tartok előadásokat, próbálom szórni az igét. 

Hogy látod az utánpótlás helyzetét?

Jól. Az előző három évben nagy sikerélményeim voltak egyébként. Horváth Áron, a tanítványom megnyerte a Fölszállott a pávát, s ez nagy löketet adott, s most kezdenek jönni a gyerekek cimbalmozni.

Leváltja a Balatoni nyaraló a KFT Balatoni nyarát?

Hát, nem hiszem. De már több helyről felhívtak, hogy lehetne-e ez a cégük szignálja, főleg Balaton-környéki vállalkozók. Izgalmas egyébként kitalálni valami újat, és figyelni, hogy kinek ízlik, kinek nem. Amikor számokat írok, általában a dallamokból indulok ki, és azokról jut eszembe még ez-az.

Mert annyira Amerikát majmoljuk, s azt nem szeretem. Itt ez a hihetetlen kincs, a népzenénk, s miért ne használjuk ilyenre is? Hogy kiinduljunk belőle úgy, mint ők a bluesból? Ferenczi Gyurin és Dresch Mihályon nőttem fel, zenélünk is együtt, játszunk egymás lemezein, s megtanultam tőlük, hogy bátran hozzá kell nyúlni ahhoz, ami a miénk, s akkor azt fogja mondani a koncerten valaki, hogy te, ezt ismerem! Ez egy felcsíki dallam, nagyapám odavalósi volt!

És a budapestiek hová forduljanak?

Minden budapestinek vannak vidéki gyökerei, de ha mégsem, ott a kávéházi zene. A kávéházi zene megítélését amúgy is nagyon szívesen javítanám. Azoktól pedig, akik elkezdenek autentikus népzenével foglalkozni, azt kérném, hogy először a saját házuk táján nézzenek körül. Ha érdiek, Érd környékén, ha szegediek, Szegeden! Először a saját régiójuk népzenéjével legyenek tisztában! Bennünk van, hogy ha népzene, akkor Erdély, mert az ősibb, a palatkai meg a magyar népzene heavy metalja. Ez tök jó, csak nekem kicsit visszás, hogy elmész Kalotaszegre, s ott falura, sőt prímásra lebontva tudod, ki mit játszott, de ha bemész az akadémiára dél-alföldi zenéért, alig találsz gyűjtést. Márpedig senki ne mondja nekem, hogy nem voltak ott vonós bandák, hát mi az, nem volt lakodalom?

Menjünk körbe a saját környékünk falvaiban, kérdezgessük az embereket a történetekről, mik voltak a hagyományok, csináljunk egy kis gyűjteményt belőle, amit esetleg tovább lehet adni!

A harmadik csapásirányról még nem volt szó.

Igen. Most tervezünk egy autentikus népzenei lemezt, ami karácsony környékén jön majd ki. A célunk, hogy bemutassuk a cimbalmot az autentikus népzenében. És megspékeljük kuriózumokkal. 

És a Cimbalom Brothers mihez kezd addig?

Június elején megjelent az új lemez, és nagyon várjuk a szakma és a közönség reakcióját! Közben szépen gyűlnek a koncertek is! Augusztusban Nyíregyházán a VIDOR fesztiválon játszunk, szeptemberben Budapesten a Fonóban és Gödöllőn a Királyi Váróban mutatjuk be az új lemezt, majd novemberben a MÜPA színpadán játszunk.