„Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy magyarnak születtem!” – Kassai Lajos a Maximában

én mindennap hálát adok a sorsnak, hogy magyarként élhetek, ebbe a hagyományba születhettem bele

Kassai Lajosról, az általam tisztelt lovasíjászról szeretnék gondolatokat megosztani. Előre is elnézést kérek, de ezek a gondolatok persze, szubjektívek. Az ő munkássága a maga teljességében még nem mérhető fel. Az általa világszervezetként létrehozott hungarikum visszavonhatatlanul a nevéhez, mint alapítóhoz kötődik. Az ehhez vezető út (sors)tanulságokat tartogat mindenkinek. 1./ Hogy hozhatott létre ilyen kapcsolatot a lovakkal, amely ezt a lovasíjászi adottságokat megalapozta, és vele egy világszervezetet. Szerintem sorsszerűen. Kassai fiatalkorában az addigi munkájának a teljes eredményét egy totalsérült ló vágóhídról való kivásárlására költötte. Ezután ha jól emlékszem két évig, a ló teljes gyógyulásáig e lóval barangolt a vidéken, miközben barátjává, lelki társává fogadta. Szerintem ez az önzetlenség, a lóhoz, mint lelkes társhoz való hozzáállás nyitotta meg a kaput számára a későbbi ismert jövőjét és a világhírt. E képtelennek tűnő önzetlenség mindenki számára tanulság! Folyt.

II. A magyarság múltjának egy értékét tárta fel, és adaptálta a jelenünkre. Tehát a ma világszervezetté váló Kassai-lovasíjászat egy múltra való támaszkodással, mint gyökérrel jöhetett másodsorban létre. Azt gondolom, hogy a múltunkban még rengeteg ilyen értéket, kincset találhatunk, tárhatunk fel, és adaptálva élvezhetjük a hasznát. Azt gondolom, hogy az állatokkal való élete, ezen életen alapuló együttérzéses, együttműködési készség kifejlesztése az emberekkel, a természettel és így Istennel is az optimális harmóniát követve alakult, mert így alakítja. Így az, hogy bárkivel szót ért, ebből a harmóniára törekvéséből fakad. Tehát mindenkivel szót lehet érteni, aki nem emel szubjektív gátat. Kassai Lajos felmutatta azt, hogy vidéken is lehet teljes, értékes életet élni, és közel önellátásra berendezkedni. Sőt, ez életet képessé vált vonzónak bemutatni. Hány és hány embert fordított a természetes élet, a praktikus organikus hagyományos gazdálkodási rendszer felé, ki tudja. Folyt.

III. ... Ugyanakkor a modern eszközöket ehhez az élethez adaptálva használja. Mondása az, hogy a tanultság nem elég, hanem a tanulásból létrehozott többlet az, ami előrevisz bennünket. A birtokán épített táj optimálisan hatékony tájhasználata, természete szerint tartott állatok is mutatják a mondás értelmét. A lovasíjászat gyakorlata igen nagy kitartást követel. Azonban a fizikai gyakorlása egy belső lelki utat is jelent. Tehát a lovasíjászatának az útja a külső és belső út összhangjának felmutatása is. Az, hogy abból él, amit szeret csinálni, azt most láthatjuk, hogy nem magától alakult ki, nem a szerencse hozta meg. Hanem önzetlen tettek, és keményen kitartó törekvés. Vagyis Kassai élete bizonyítja a régi mondást: “Segíts magadon, és Isten is megsegít!”