A teológia dekonstruálóiról

2019. augusztus 29. 10:46

Szilvay Gergely
Mandiner
A progresszív értelmezések nyakatekert teológiai akrobatamutatványai kívül esnek a szenthagyományon.

„A szocializmus 40 évvel visszavetette a hazai teológia fejlődését, és míg tőlünk nyugatabbra egyre befogadóbbak a keresztény gyülekezetek a melegekkel szemben, addig Magyarországon az LMBTQ-barát papot nagyítóval kell keresni. A Bibliát sokféleképpen lehet értelmezni, például úgy is, hogy az alapján az egyház ne tartsa bűnnek a homoszexualitást. Meg úgy is, hogy Jézus épp annyira legyen férfi, mint nő” – olvasható a hvg.hu Modolo Ákos melegaktivistával és Szabadkai Bálinttal, a Keresztények a Melegekért nevű szervezet alapítójával közölt, „tabudöntögető” interjújában.

Ebben a nyilatkozók azt állítják: „Arra vonatkozóan semmit nem találunk a Bibliában, hogy Isten hogy viszonyul a szereteten alapuló homoszexuális kapcsolatokhoz, ugyanakkor arról sincs benne szó, hogy a homoszexualitás elítélendő”.

Az interjú készítője felveti: Marco Derks holland vallás- és genderkutató a Sziget fesztiválon, egy a melegek és a kereszténység kapcsolatáról szóló beszélgetésen azt fejtegette: Jézus tulajdonképpen transznemű? „Derks azt mondja, hogy Jézus teste egy queer test. Mária anélkül fogant meg, hogy egy férfi megtermékenyítette volna őt, tehát Jézus testében minden földi, fizikai anyag kizárólag női jellegű, miközben maszkulin vonásai vannak.”

 

Lemaradt teológia?

A melegszervezetek öncsalásban élnek. Pár hónapja részt vettem egy vitán, ahol váltig állították a melegmozgalmi résztvevők, hogy a kereszténység szerint eredendően biszexuális az ember; gondolom, a teremtés miatt, mármint hogy mivel Évát Ádám oldalbordájából teremtette az Úr. Mikor azt válaszoltam, hogy ilyesmiről szó nincs, a közönség soraiban röhögcsélés hallatszott. Hiába. Lehet, hogy a melegmozgalom berkein belül az elfogadott teológia biszexualitásról szól, a keresztény felekezetek többségének, főleg a történelmi egyházaknak a teológiája mégsem szól erről. A Ferenc pápa vezette Vatikán például nemrég tette közzé a világ katolikus iskolái számára a Férfinak és nőnek teremtette őket című útmutatását a gender-ideológiáról. 

Ez nem progresszió, haladás és új tudományos eredmények kérdése. Arról van szó, hogy

a melegszervezetek szeretnék a maguk képére formálni a teológiát, mert kényelmetlen nekik a hagyományos teológia tanítása. 

Tudtommal a Vatikánban sosem volt szocializmus, ami visszavetette volna a teológia „fejlődését”, a katolikus egyház egyetemes, minden országra, minden helyi részegyházra vonatkozó tanítása a témával kapcsolatban mégis változatlan maradt. Nincs tehát olyasmi, hogy például az osztrák egyháznak, amit az interjúban pozitív példaként emlegetnek, külön bejáratú, saját teológiája lehessen. Lehet, hogy arrafelé a lelkipásztorok ügyesebben bánnak a melegekkel, de a katolikus egyház tanítás egy, örök és egyetemes, nem lehetségesek regionális változatok.

Ilyenkor persze a melegszervezetek azzal jönnek, hogy a Vatikán nem követi a teológia „fejlődését”, retrográd és elmaradott, megragadt valami tudománytalan, középkori felfogásban; akárcsak minden más felekezet, ami nem alakította át egész tanítását úgy, hogy ők kényelmesen érezzék magukat. Esetleg azt gondolják, hogy majd most Ferenc pápa megmozdít egy-két követ egy kicsit, s idővel a Vatikán úgyis átalakítja a katolikus tanítást.

Az igazság az, hogy a teológia melegteológiává való átalakítása („fejlődés”) teljes tévedés. A melegmozgalom által favorizált teológusok pedig nem csak itthon, hanem az egész katolikus egyházban, és a legtöbb hagyományos teológiával rendelkező felekezetben is marginálisak. Lehet, hogy a melegmozgalmon belül dédelgetik őket, és nekik ez tűnik a fősodornak, de ez szemfényvesztés. 

Ha a Bibliát nemes egyszerűséggel „sokféleképpen lehet értelmezni”, akkor például úgy is lehet értelmezni, mint eddig.

Kérdés, hogy a sokféleképp az mégis mennyi, és mi szükség akkor Biblia-kutatásra és -értelmezésre, ha amúgy mindegy, hogyan értelmezzük. A Biblia sokféleképp való értelmezésének hangoztatása a melegmozgalmárok részéről a saját fájuk maguk alatt való kivágását jelenti, hiszen ekkor a hagyományos értelmezés is lehet érvényes, miközben egyébként az ő céljuk az lenne, hogy egyedül a progresszív értelmezés legyen meghatározó, és a hagyományos értelmezést a sokszínűség jegyében diplomatikusan fogalmazva elavultnak tartják.

 

A katolikus egyház a maga részéről épp azért tart egy tanítóhivatalt, hogy legyen a Bibliának egy központi értelmezése. Ezt az értelmezést pedig meghatározza a szenthagyomány és a természettörvény. A katolikus teológiának és erkölcstannak sosem volt kizárólagos forrása a Biblia. A bárhogy való újraértelmezéseknek pedig a szenthagyomány szab határt.

A progresszív értelmezések nyakatekert teológiai akrobatamutatványai kívül esnek a szenthagyományon.

Hadd ajánljak rögtön két vékony kötetecskét a témában attól az amerikai Chad Ripperger atyától, akire nehezen lehetne mondani, hogy teológiai felfogását visszafelé befolyásolta volna a szocializmus: Magisterial Authority (2014); és The Binding Force of Tradition (2013). (Ripperger atya fő, doktori munkája egyébként pszichológiai jellegű – Introduction to the Science of Mental Health, 2013 –; ő maga egy ideig a tulsai római katolikus egyházmegye kinevezett exorcistája volt; ezt csak azért említem meg, mert ez a téma is szóba került az HVG-interjúban egy heherészés erejéig.)

Elhiszem, hogy a kortárs teológiai irányzatok között ott vannak a progresszív irányzatok is, ám tőlünk nyugatra a hagyományos teológia is virágzik. A progresszív teológiák pedig viszonylag marginálisak, egyes szűk körök dédelgetett gondolati konstrukciói. A hvg-s interjúban emlegetett Marco Derks pedig abból a Hollandiából származik, ahol a haladó teológia elintézte, hogy alig járjon valaki templomba. Ha gyümölcséről ismerszik meg a fa, akkor a haladó teológia mehet az emésztőbe, Marco Derks-estül, mindenestül.


Chad Ripperger

A melegteológia tévedései

Hiába volt és van azonban a melegteológiának számos advokátora, például John Boswell vagy itthon Birtalan Balázs, az ő érvelésük meglehetősen problematikus. Rájuk azonban válaszok is születtek, nem csak katolikus, de protestáns részről is. Például ott van Robert Gagnon presbiteriánus teológus 2001-es könyve, a The Bible and Homosexual Practice: Texts and Hermeneutics, ami nagyjából a melegmozgalom összes érvét cáfolja a Bibliával kapcsolatban, részletesen végigvéve mind az Ószövetségre, mind az Újszövetségre, mind a Biblia egészére, koherenciájára vonatkozó érveket. Mindezen most nincs időnk végigszaladni, könyvemben azonban van egy erről szóló fejezet. 

Attól még, hogy valamiről nincs szó a Bibliában, nem gondolkodhatunk róla akárhogy. 

Mit mondott Jézus a homoszexualitásról? „A válasz egyszerű. Jézus nem mondott semmit. Egy árva szót sem. Semmit! Jézust jobban érdekelte a szeretet!” – fogalmaz egy bizonyos Troy Perry. E logika szerint ha Jézus nem hangsúlyozott valamit, akkor az az ügy számára mellékes volt; amiről nem beszélt, arról nem is volt véleménye, tanítása. Azonban

Jézus éppenséggel a vérfertőzésről vagy épp a családon belüli erőszakról sem mondott semmit

– ennek nyomán azonban nem lenne bölcs dolog azt gondolni, hogy morálisan semlegesnek vagy egyenesen megengedhetőnek tartotta volna az ilyesmit.

Gagnonnal azt mondhatjuk: a Szentírás egésze arról tanúskodik, hogy Isten férfinak és nőnek teremtette az embert. A homoszexuális cselekedetek a Bibliában éppen a teremtés rendje megszegésének szimbólumai, minthogy azt a legalapvetőbb szinten veszik semmibe: az élet továbbadására is hivatott férfi-nő antropológiai-anatómiai-pszichológiai komplementaritás figyelmen kívül hagyásával. Ahhoz, hogy a Bibliából kiolvassuk a homoszexualitás bármilyen, búvópatakszerűen meghúzódó elfogadását, Gagnon szavaival „önkényes, gnosztikus exegézisre” van szükség.


Robert Gagnon

Intellektuális sátánizmus

A Jézus transznemű értelmezhetősége kapcsán emlegetett queer-elmélet a Jacques Derrida-féle dekonstrukció folytatása. Annamarie Jagose új-zélandi gender-ideológus szerint a queer-elmélet a „potenciálisan végtelen számú nem-normatív szubjektum-pozíció találkozási pontja”, aminek „nem érdeke, hogy megszilárdítsa a helyzetét, vagy akárcsak stabilizálja magát”; a queer-elmélet „az identitás kritikája”. Judith Butler szerint „a queer normalizálódása annak szomorú végét jelentené”. A „queer-identifikációnak” „örökké mozgásban van a mezője”. A queer lényege „a lehetőségek zónája, egy jelenben soha ki nem fejeződő potencialitás”.

Nos, már ebből látszik, hogy

egy komolyan vehetetlen nonszensszel van dolgunk.

Ha azonban komolyan vesszük, két eset lehetséges: vagy elhisszük, hogy ők ezt elhiszik; vagy szemfényvesztésnek tekintjük az egészet. Ha elhisszük, hogy a dekonstrukcionisták és queerelmélet-gyártók elhiszik, amit mondanak, akkor John M. Ellis amerikai irodalomprofesszornak van igaza, aki a dekonstrukció ellen írt munkájában (Against Deconstruction) rámutat arra, hogy a dekonstrukció azon álláspontja, miszerint minden értelmezés azonos értékű (vagy minden értelmezés félreértelmezés), gyakorlatilag önellentmondásos; másrészt arra, hogy amiben a dekonstrukció új, abban téved, amiben igaza van, ahhoz pedig nincs szükség dekonstrukcióra. 


Roger Scruton

Ha inkább szemfényvesztésnek tartjuk az egész jelenséget, akkor pedig Roger Scrutonnal érthetünk egyet (Modern Culture): itt egy törzsi vallásról van szó, aminek szómágiája van, és követői, a dekonstrukcionisták és queerelmélet-követők egy bálványimádó törzset alkotnak. Minthogy Derrida igen pozitíve ír a Semmiről, ez egy olyan törzs, aminek a gondolkodásában „a tagadás összeállt a hatalommal és az értelemmel annak érdekében, hogy a hiányt tegyék meg a mindent átfogó jelenlétté. Ez, röviden, a Gonosz birodalma” .

Lefordítom: a posztmodern radikális ágaként üzemelő

dekonstrukció és nyomában a queer-elmélet nemes egyszerűséggel intellektuális sátánizmus.

Ezt pedig paradox módon, a saját felfogásuk szerint kénytelenek egyenrangú értelmezésként elfogadni. Csak kéne oda egy Chad Ripperger – nem teológusi minőségben. 

Összesen 142 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Mi a töknek kell az lmbtelkúrtaknak "befogadó" papok?

"Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet!" - mit tehet ehhez hozzá a teológia?

Nem pont idevág, de mégis releváns:
"Penyafort-i Raymundus szerint a házas ember mindösszesen négy okból él nemi életet:

Aliquando commiscentur conjuges causa suscipiandae prolis, aliquando causa reddendi debitum, aliquando causa incontinentiae sive vitandae fornicationis, aliquando causa exsaturandae libidinis. In primo et secundo casu nullum est peccatum. In tertio est veniale, in quarto mortale.

A házastársak olykor utódok vállalása végett elegyednek össze,
olykor a házastársi kötelesség teljesítése végett,
olykor mértéktelenségből, azaz a kurválkodás elkerülése végett,
olykor meg a kéjsóvárság kielégítésére.
Az első és második esetben nincs bűn. A harmadik esetben bocsánatos, a negyedikben halálos bűn van. (Summa de paenitentia et matrimonio – Áttekintés a bűnbánatról és a házasságról)"

Halálos bűn=Kéjsóvárság, ez lehet a kulcsszó, mindenkinek figyelmébe...

Aki katholikus az lehet elvileg "keleti katolikus" ("görögkatolikus" "konstantinopoliszi-katolikus") - olyan aki Róma püspökének primátusát nem ismeri el. (Nagyon korai megosztottság ez a katholikosz-egyetemességben... és nagyon súlyos helyzet az is hogy magát Konstantinopoliszt is egyébként 1453-ban a "fiatalabbtestvér vallásúak" moszlim hódítók elfoglalták)

Válaszok:
ÁrPi | 2019. augusztus 29. 18:30

"Nem mellesleg, aki Róma püspökének primátusát vitatja, az nem katolikus, hanem protestáns."

EZ tehát tévedése a noárffiparfümös analitikusnak.

Meg kellene értened hogy hibás a szöveged.

Szilvai nem támadja a római pápa primátusát, ennek fényében a kijelentés(ed) hogy "aki Róma püspökének primátusát vitatja, az nem katolikus, hanem protestáns" Szilvayra nem vonatkozik , de mindemellett szemlélhető önmagában.

Értened kell tehát : Az ortodox protestánsok "mellett" a réges-régibb keleti orthodoxok is elvetik a római pápa primátusát.

" megjegyezném, hogy az ortodoxok ("görögkeletiek") nem protestánsok."

Kiegészítéseid és részletezéseid itt helyesek, fönntartva hogy az ortodoxok a római pápa primátusát tán nem ismerik el,

én viszont "ortodox protestánsok" kifejezésmóddal azokra gondoltam megkülönböztetőleg akik az 1517 utáni idők "kezdetei"-hez ragaszkodnak primátus-elutasításukban, mert bizony mainapság már vannak kisebb-nagyobb protestáns felekezetek amelyek valamifajta reunió felé elmozdulnak/elmozdulnának...

A végtelenségig lehet arról vitatkozni, hogy mennyire tiltja, tagadja vagy ítéli a biblia az anonosneműek szexuális gyakorlatatát, és hogy pont melyik szempotját tartja bűnnek vagy sem.

Arról is lehet spekulálni, hogy hogyan vélekedik Isten az azonosnemű vonzalomról - arról ugyanis hallgatnak az Írások.

Maga a tény azonban, hogy a biblia kizarólag negatíven szól róla, illetve, hogy annyira következetesen hiányzik a pozitív értékelés vagy erkölcsi üdvtörténeti említés, inkább arra utal, hogy nem azonosítja az azonos neműek szexuális kapcsolatait a "házasság" intézményével. És sehol nem tartja erénynek vagy hasznosnak a homoszexuális vonzalom támogatását.

A biblikus vallásos gondolkodás összességéből egyértelműen az az emberkép bontakozik ki, miszerint a teremtés célja és az emberi faj kiteljesedése, és ennek hús-vér-letéteménye a KÉT nem egymástól elkülönülő léte és egymásra irányuló vonzalma, egymást kiegészítő jellege, amit a szexualitás egybekelésben képes legintenzívebben kifejezni és átélni. És ami által képes új emberi életet generálni.

Ehhez képest a meleg romantika, leszbikus egybeolvadás és homokos szexelés - bármennyire is élvezetes, vígasztaló vagy stabilizáló faktor az egyedek életében – csak egysíkú, szegényes, megcsorbult, meg csökött, deviáns pótlék lehet. Soha fel nem ér el a "házasság" - "lesznek ketten egy test" - holisztikus reménye és ígérete küszöbéig sem.
Akármennyire fájó is ez az érintetteknek: nincs benne ígéret, nincs rajta áldás, és nem kéne úgy tenni, minta megjárna neki az össztársadalmi támogatás.

"Azonban azt tudni kell - Isti is utalt rá feljebb - hogy ami az Ószövetségben még fizikai síkon értelmezett dolog, az az Újszövetségben már szellemi, spirituális értelmet nyer. Ilyen például a család, gyerek, házasság."

Ez igaz, de a szintér ezután is pontosan az evilági élettér: a család, a gyerek, a házasság. Ezért az Újszövetség - Jézus is Pál is – még következetesebben követeli az erkölcsi tisztaságot, önmegtartóztatást, a házasság szentségét (és ezen belül a monogámia favorizálását), a szülő-gyermek-viszony integritását stb. Pontosan a dekadens római birodalom, a hellenizált világ (nem csupán szexuális) fertőjéből hívja ki az egyedeket egy a Parancsolatok alapján álló, azt általánosító életvitelre.

Pál szerint (is) a szellemi harc a testben dől el, nem azon kívül.

Ha komolyan vennéd a szövegelemzés alapjait, akkor hozzátennéd, hogy ez nem isteni parancs, még csak nem is erkölcsi irányadás, hanem költői beszéd. Emberi ének.

Agyament hülyeség és hozzánemértés, ha az ilyen elszigetelt sorokból azt a következtetést vonjuk le, hogy a nekünk nem tetsző összes törvény és parancsolat ugyanennyire örökérvényű vagy sem.

Lehet dönteni:
1. vagy igényeljük a biblában megfogalmazott ígéreteket, áldást, isteni törődést, és akkor komolyan vesszük a bibliai kinyilatkoztatás összképét,
2. vagy hülyeségnek tartjuk, és akkor abbahagyjuk a követelőzést, hogy de igenis, a papbácsi adja össze a meleg párokat.

A 21. század hatalmas előnye, hogy mindenki abban hisz amiben akar. Senkit sem köteleznek a biblia Istene tiszteletére. Aki mégis tiszteli, az vegye komolyan – leginkább önmagát.

Két lehetőség van: találkozol Jézussal, és elviseled, amilyen,

vagy pucéran elmenekülsz és biztos távolságból vetítedd rá tovább saját lelki-szellemi nyomorodat.

Látom, neked, fekete tintahal, utóbbi bejött. Váljés egészségedre.

Ez a szakterülete.
Mivel a CEU-n, a 444-hu-n és a mércén az ő álláspontját nem engednék képviselni, itt teszi.

Azonkívül remek piár fogás: feturbózza a mandiner forgalmát. Idecsődül az összes frusztrált istenes és istentelen elembétékúcsillagpluszmínusz gender és tépi a száját, ingét, szakállát. Itt többen nyüzsgeráltok mint a Mancson, hugi.

"Csakhogy a vallás fő célja már nem a fizikai szaporodás, hanem a szellemi szaporodás"

ez sem egészen pontos, és hamis ellentétet posztulál.

Először is azért, mert a fizikai szoporodás (az emberiség illetve Ábrahám utódai) már Mózes könyveiben sem öncél, hanem Isten dicsőségét terjesztését és szaporítását kívánja, hiszen minden ember isten képmását hordozza, amiből, ez a teremtés fókusza: nem lehet túl sok.

Másodszor azért, mert a keresztény egyház fizikai szaporodása minimum annyira parancs, mint Ádám+Éva illetve Ábrahám szaparodása: "tegyetek tanítványokká minden népeket". Igenis cél, hogy minél több fizikai lény=ember csatlakozzon krisztus egyházához.

Sehol nem az a célkitűzés, hogy kevesek, egy elit, szellemiekben szaporodva növessze saját kis spirituális vízfejét. (ez gnosztikus félremagyarázás, vagy mondjuk buddhista elitizmus) Ellenkezőleg: egyetemességre törekszik. A különbség max. az, hogy nem szüli, hanem téríti a "népet", amely, akár csak az ószövetség népe, igenis emberekből áll, akik férfiak és nők, házasok (legtöbben) vagy a házasságról lemondóak, szülők és gyermekek, gazdagok és szegények, tehetségesek és fogyatékosak, szellemiekben kicsik vagy nagyok, minden népből származnak, sok nyelven beszélnek, és vonatkozik rájuk a mózesi isten-hit, bálvány-tilalom, házasság-eszmény, igazság-szeretet stb.

Nem gondolom, hogy átsiklik a homoerotikus érintkezés felett.

Én csak arra a posztmodern feltevésre reagálok, hogy ama tiltó intézkedések csak a parázna, erőszakos és kultikus homerotikus "érintkezésre" érvényesek, de nem a kölcsönös szeretetben-hűségben-romnatikus és egzisztenciális kapcsolatban élőkre.
Hogy tehát nem is róluk van szó.

Teljesen egyetértek, nincs megengedő ráutalás, és nekem ez elég arra, hogy ne is támogassam a teljes mértékű elfogadását az egyházon belül.

Ugyanakkor tény, hogy az egyházak is újragondolják a jelenséghez ( hogy letezik a homoszexuális "orientáció") való hozzáállásukat és keresik az okozóit, mert arról valóban nincs szó se Mózesnél, se Pálnál.

"Csupán javasolja az önmegtartóztatást annak, aki teheti; aki nem teheti meg, mert nem ura az akaratának, annak pedig az ószövetségi házassági törvényeknél jóval szigorúbb feltételeket szab. Aki házasodik, azt már elég szigorú feltételek KÖTELEZIK. Akinek túl terhesnek tűnnek ezek a feltételek, az maradjon házasság nélkül, mert az újszövetségi felfogás szerint az könnyebb. Ez a javaslat."

Valóban javaslat, de a magyarázata nem az, hogy általában jobb egyedül, hanem, hogy csökkenti a szenvedést és kiszolgáltatottságot az üldöztetésben; tehát adott helyzetben adott tanács. Érdekes módon Pál sehol sem javasolja a házasoknak, hogy maradjanak gyermek nélkül, vagy a házasságon belül éljék (huzamosan) a szexuális önmegtartóztatást.
A gyermek születése és nevelése természetesen az emberi lét evilági centrális érdeke, függetlenül attól, hogy valaki hisz-e krisztusban vagy sem. A gyermek továbbra is a legnagyobb érték és legféltettebb kincse a közösségnek. Már csak ezért sem kellett megismételni a "szaporodjatok-sokasodjatok" parancsot. (Ami egyébként nem erkölcsi parancs, hanem mandátum és felhatalmazás, hiszen a "föld betöltését" szolgálja, ami már egy a szaporulaton túlmutató dimenzió.)

Egyébként remek, csattanos kis szöveg!
Hajrá, Szilvay!

Válaszok:
kalotaszeg | 2019. augusztus 30. 14:44

Nem kéne bizonyos szint alá ... férfiatlan.

"Az általános emberi házasodási, párkapcsolati szokások nem férnek bele az újszövetségi keretekbe. Sehogyan sem férnek bele."


És szerinted mik ezek az "általános emberi házasodási ... szokások"?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés