Volt egy álmunk...

2019. augusztus 26. 19:04

Trombitás Kristóf
Mandiner
Miért is kellene az USA-ban és szerte a világban ünnepelni egy marxista, erkölcsileg nulla „lelkészt”, akit a tömeg felemelt a hátára?

A baloldali lobbi szeretné, ha nem tudnánk, ki is volt valójában Martin Luther King, ezért is ütközhetett folyamatos akadályokba az egyébként furcsa mód baloldali életrajzírója, mikor az igazság egy kellemetlen, eltitkolni vágyott, de létező szeletét is le akarta írni.

De miért is kellene az USA-ban és szerte a világban ünnepelni egy marxista, erkölcsileg nulla „lelkészt”, akit a tömeg felemelt a hátára (javarészt azért, mert Rosa Parks akciójakor időben kapcsolt, és a felháborodást ügyesen lovagolta meg)? Ma tízből hét amerikai is azért emlékszik rá, mert szép, épített környezetben, igen komoly számú hallgatóság előtt mondott egy dilettáns, „szeressük a másikat, nézzünk a szemébe, aztán fogjuk meg egymás kezét, és nézzük a csillagokat is”–szintű beszédet.

Martin Luther King ájult tisztelete javarészt abból táplálkozik, hogy fekete volt, és hogy merénylet következtében vesztette életét.

Miközben a nyugati kultúra lassan egyet jelent az elfogadás, az egyenlőség és az egyenrangúság mindenekfelettiségével, addig mégis folyton-folyvást abba ütközünk, hogy a fekete büszkeség – még külön hónapja is van az USA-ban –, a latino büszkeség, az amerikai őslakosok büszkesége akceptált dolog, ám a fehér büszkeség, a fehérek elismerése meg nem az. Ez a fajta egyenlőség valójában azt jelenti, hogy mindenki fontos és értékes, minden különbözőség védendő és ünnepelt, egészen addig, amíg nem a fehérekről, a heteroszexuálisokról vagy a keresztényekről beszélünk. Ezek meghaladott, pre-egyenlőség előtti fogalmak. A poszt-egyenlőség világrendje nem lehet elfogadó ilyen retrográd tartalmakkal.

Tele vagyunk olyan hősökkel, akik nem hősök, csak azzá tette őket a progresszió, ezzel

a mindent lebíró, tönkretevő, agresszív hadakozással,

ami a „mostantól minden máshogy történt” szellemében zajlik igen hosszú ideje már. Apró lépésekkel elkezdhetünk haladni egy olyan irányba (legyen szó a magyar és a világtörténelemről is), amikor mindenki az őt megillető helyre kerül. Egyesek az őket megillető szobortalapzatra, holott eddig utálkoztak felettük, mások a ugyanarról a talapzatról a történelem szemétdombjára.

Mióta világ a világ, a társadalmak mindig vágytak a héroszokra, az általuk megtestesített ethoszra. A Kali-yuga jelenvalóságának legkitűnőbb bizonyítékai közé tartozik, hogy ebből mára Martin Luther King, az orgiákat tartó, komcsikkal szimpatizáló szabadságharcos és Che Guevara, a fosztogató, gyilkoló, országok romba döntésében elsődleges szerepet vivő, de legalább a világból megfelelő módon kilépő zsoldos maradt.

Ezek a ti modern héroszaitok.

Összesen 112 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az előző rendszerhez sokan alkalmazkodtak az előrejutás érdekében. Számított a fizetésnél, az előrejutásnál, a továbbtanuláshoz szükséges ajánlásoknál, útlevélnél, stb. A többség úgy volt vele, hogy ezen már ne múljon. Ma persze már bárki mondhatja, hogy ő aztán nem alkudott volna meg.

A KISZ egy létszámában nagy, politikai minőségében elég alacsony színvonalú tömegszervezet volt, ahol leginkább a bulik, piálások tartották össze a szervezetet. Egy alapszervi KISZ titkár nem volt valami nagy potentát, de még a munkahelyi szervezet titkára, mint az üzemi négyszög tagja sem volt valami nagy hatalmasság. A felsőbb, városi, járási, megyei, vagy országos szint, a felsőbb vezetés már más volt, ott már le kellett tenni valamit az asztalra.

A párt sem volt sokkal különb, itt persze nagyobb volt a fegyelem és az elvárás. De sokat mond az a tény, hogy amíg a változás előtt 800 ezer párttag volt, addig az átmentett MSZP 20 ezer taggal indult. Szóval nem kell ezt annyira túlértékelni, még akkor sem, ha természetesen voltak akik hittek a rendszerben.

És hány templomot neveztek el róla?

Először is valótlanságokat írsz. Másodszor, miért is kellene lerombolni ezeket a templomokat? Ha méltatlan lenne Szent Sebestyén, egyszerűen átneveznék egy másik szent nevére.

Nagy orgia, ha szétnyilazzák a tested!

A költészet napja nem J.A. halálának a napja, hanem
születésének a napja. Érted a különbséget?

Mi teljesen más énekeket énekeltünk. Például ezt:
https://www.youtube.com/watch?v=yEya-52ogtE

Érthetetlen diszkrimináció, ezért egy liberális környéken, mint például Hollywood, már el sem ítélik az embert.

Csakhogy Szent Sebestyén nem a reneszánsz korában élt.
Ha alig tudunk róla valamit. De amit igen, az nem egyezik az általad leírtakkal.

Szent Antalt a Kisjézussal a karjában ábrázolják.

Te ugyanis Remete Szent Antalról beszélsz.

Másik különleges szokás, hogy Remete Szent Antalt disznóval ábrázolták a középkorban. Sőt, a kutatók megtudták, hogy régen, még a középkor folyamán a családok, keresztény közösségek egy-egy disznót ajánlottak föl évente Remete Szent Antal követőinek, az antonitáknak. Ezeket a jószágokat külön nevelték, nyakukra csengőt akasztottak, amelynek hangja állítólag elriasztotta a gonosz erőket.

Szent Józsefet pedig sosem volt a "szent hülye, a szent felszarvazottnak számított".
Valóban a szocik átvettek és terjesztettek egy baromságot, hogy Mária egy katonától lett terhes, de a Boldogságos Szűz Mária a Magyarok Nagyasszonya, és mi ekként is tiszteljük.
Szent Józsefet, pedig, mint Jézus nevelő apját.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés