Még ha a beszélgetések tartalmát a külföldi szervnél nem is hallják, a híváslista (ki, mikor, kit hívott) önmagában elég a külügyminiszter kapcsolati hálójának a feltérképezéséhez. Mivel ismeretlen, hogy melyik ország milyen szerve végzi ezt a műveletet, nem lehet felmérni a megfigyelés motivációját (politikai, gazdasági vagy más jellegű-e).
Panyi elmondásából az viszont leszűrhető, hogy tudomása szerint egy külföldi hatóság engedély nélkül gyűjt adatokat a magyar külügyminiszterről, megfigyeli, hogy a telefonján kivel beszél, hogy ki hívja a számát, vagy ő kit hív.
Az ilyen híváslisták elemzése rendkívül érzékeny információkat tár fel: megmutatja, hogy az illető kikkel egyeztet bizalmasan, kik a tanácsadói, vagy milyen más állami vezetőkkel áll kapcsolatban. A tartalom elemzése nélkül is, pusztán a híváslistákból tökéletesen megrajzolható a külügyminiszter kommunikációjának a mintázata. Az, hogy mikor történik egy hívás, gyakran fontosabb lehet, mint maga a beszélgetés. Ha például a miniszter hirtelen, szokatlan időpontban kezd el egymás után rövid időközzel hívni bizonyos kulcsszereplőket, a megfigyelő azonnal tudja, hogy krízishelyzet van, vagy egy fontos esemény van készülőben – még akkor is, ha egyetlen szót sem hallanak magából a beszélgetésből. A hanganyagok feldolgozása lassú: le kell fordítani, le kell írni, és értelmezni kell. Ezzel szemben a telefonszámok és az időpontok strukturált adatok. Egy megfelelő algoritmus nyomban képes elemezni ezeket, és azonnal riasztást küldhet, ha a megfigyelt célszemély egy másik érdekes, vagy értékes számmal lép kapcsolatba. A rendszeres metaadat-gyűjtésből pontos profil készíthető a célszemély napi rutinjáról. Mikor kel fel? Kivel beszél először? Mikor van úton? Ha valaki letér a megszokott rutinjáról, az azonnal információs értékkel bírhat a megfigyelők számára.
Kulcsfontosságú tisztséget betöltő állami szereplők – például a külügyminiszter – telefonbeszélgetéseit nem védi valamilyen titkosítás, amely lehetetlenné teszi az ilyen adatgyűjtést?
A hölgy joggal kérdezett rá a WhatsAppra. Bár a végpontok közötti titkosítás esetleg megvédi a beszélgetés tartalmát, a hagyományos GSM-hálózat használata közben a szolgáltatók (és a hozzájuk hozzáférő állami szervek) továbbra is láthatják, hogy az adott készülék mikor és mennyi adatot forgalmaz. Ha a megfigyelők összekötik a különböző adatokat, még titkosított csatornák használata esetén is komoly következtetéseket vonhatnak le. Ha egy idegen állam birtokában van ezeknek a szenzitív kapcsolati adatoknak, az lehetőséget teremthet arra, hogy nyomást gyakoroljanak a külügyminiszterre, azon keresztül a kormányra, vagy előre megjósolhatják a kormány lépéseit. Még ha magát a beszélgetés tartalmát nem is hallgatják le (bár ez a beszélgetés alapján nem zárható ki), egy miniszter kommunikációs mintázatainak ismerete a fentiek alapján önmagában is nemzetbiztonsági kockázat.