Newsweek: Segítené-e az éhezés elleni küzdelmet a halottak megevése?

2019. augusztus 26. 10:56
Két pszichológus az emberi kannibalizmus tilalma feloldásának lehetőségén elmélkedik, mivel az az állatvilágban teljesen elterjedt.

Miközben az állatvilágban teljesen bevett dolog a kannibalizmus, azaz az, hogy egy faj egyedei megeszik egymást, az embernél valamiért ezt erős tabu övezi – a Newsweek véleménycikkének szerzői, Jared Piazza és Neil McLathcie, aki megpiszkálják ezt a tabut.

Mint írják: egy kísérletben a résztvevők még akkor is visszautasították az emberhús megevését, ha ezt egy olyan törzsi környezetben kellene megtenniük, ahol a holt megsütött húsának megevése az iránta való tiszteletet jelenti. Azt is megjegyzik, hogy a híres, 1972-es, Andok-beli repülőgép-baleset túlélői is csak az utolsó pillanatban, sok éhezés után vállalták elhunyt társaik húsának megevését.

Ugyan a halott embertársunk húsába való beleevésről meg tudjuk győzni magunkat, azért az ember alapvetően irtózik a kannibalizmus legenyhébb formáitól is – írja a szerzőpáros, s ezt a jelenséget „pszichológiai esszencializmusnak” nevezi el. 

A szerzőpáros végigveszi a kérdés irodalmát, majd megemlíti, hogy vannak, akik szerint az éhezés elleni küzdelem jegyében nem eltemetni kellene a halottakat, hanem megenni. Ugyanakkor egy felsóhajtással megjegyzik, hogy emberhús helyett lehet növényeket is enni.

A Lancasteri Egyetem professzorai ugyan cikkük végén megjegyzik, hogy hála az égnek nincs szükség a kannibalizmus tabujának megdöntésére, mégis leírják azt, hogy az emberi test által megtestesített személyiség még a halála után is annyira hozzá kapcsolódik valakihez, hogy még szélsőséges helyzetben is előfordulhat, hogy az „óvatos érvelés”-t az emberhús megevése mellett „felülírja az idegenkedés és undor érzése”. 

Minthogy a szerzőpáros az állatvilágban általános kannibalizmusból indul ki, s ezért tekinti természetesnek a jelenséget, érvelés hasonló ahhoz, amikor a meleg pingvinekkel szeretnék alátámasztani az LMBTQ-mozgalom jogigényeit; ez az érvelés, mint arról nemrég értekeztünk, téves, a meleg pingvinek nem bizonyítanak semmit.

Összesen 83 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Cigányt nem ennék. Olyan zsíros.

Válaszok:
rezvez | 2019. augusztus 26. 11:15

...bár bablevesbe egy kis fistes csülök....

A progresszió végül csak eljut arra a zseniális felismerésre, hogy a kannibalizmus egyszerre alkalmas az élemiszerprobléma és a túlnépesedés megoldására.

A cigánypecsenye régen még más volt. Akkor ennél is jobban éheztek.

Ugye, hogy a melegházasság nem az utolsó kérés volt, hanem az első, a híres "csúszós lejtő"
Szépen lassan jön az érzékenyítés a többi tabura is.

És ahhoz a hajmeresztő ötlethez mit szólnának a szerzők, ha az éhező afrikai-ázsiai közösségekbe egykeprogramot valósítana meg az ENSZ. A miskároláson átesettek életük végéig ellátást kapnának, plusz egy nagyobb összeget ösztönzés céljából a beavatkozás után. Az orvosok határok nélkül tagsága kezelné a szikét, Soros meg a filantróp elit a szütyőt...

Nemsokára jön az, hogy az emberhús kisebb környezeti terhelést
jelent, mint a marhafing. Az ötlet nem rossz, végre lenne valami
irányultság a migránsok hasznosításában.

Nemrég olvastam, hogy székletátültatéssel milyen gyorsan lehet
visszaállítani a bélflórát. Szóval el vagy maradva.

- Pincér! Tud hozni cigánypecsenyét?
- Tudni tudok, de akkor nem lesz zene.

Csak a népi bölcsesség szintjén van kezelve:

1. Evés közben jön meg az étvágy.
2. Jobban esik a falat, ha többen is esznek.

Hogy magához a "filozófiához" is hozzászóljak:

A kannibalizmus egyáltalán nem tabu. Egyes természeti
népeknél nemhogy az ellenséget ették meg (mert azt persze),
hanem a fiúnak kötelessége volt fölvinni a hegyre az apját - ha
eljött az idő - agyonütötte és vagy az agyvelejét, vagy a szívét
meg kellett ennie, hogy az öreg tudása és bátorsága átköltözzön
a fiúba (lásd még: kuru-kuru).

Olyan területeken, ahol kevés volt a fehérje - pl az azték és a
maya területek, Közép Amerikában - az emberevés élelmezési
kényszer volt, szabályos embervadászatot rendeztek az egyes
törzsek. Érdekességként megjegyzem, hogy ez annyira erős
evolúciós nyomás, hogy a növények rovarevése is ilyen ökológiai
környezetben alakul ki.

Az eszkimók egy kicsit spirituálisabban közelítették meg a
dolgot: Ha az öregnek nem volt már haszna, kitették a
jegesmedvéknek, és a jegesmedvéken keresztül vették vissza
a fehérjét.

Az öregek elpaterolásának nagyon szép feldolgozása a
Zarándokének c. kisregény (Mama! Fázni fogsz!)

Az ilyen jellegű rendelkezés értelmetlen. Ugyanakkor a vágósúly
elérése kívánatos és kötelezően betartandó, nehogy a túltartásból
eredő költségek és az ugyanebből az okból eredő
minőségromlás csökkentse a GDP-t.

A területvédelem sokkal alapvetőbb ösztön, mint a fajtárs megevése. Azt kutassátok, redvás libsik.

"Newsweek: Segítené-e az éhezés elleni küzdelmet a halottak megevése?"
Csak haladó, demokratikus kormányzás alatt, miért ne: igen.

Tényleg! Most mér nem lehet ezen elgondolkodni? Amelyik túléli a másikat, az mutathatna példát is!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés