Betiltja az Amazon a „melegterápiák” egyik atyjának könyveit

Joseph Nicolosi amerikai klinikai pszichológus 2017-ben hunyt el. 1992-ben alapító tagja volt a National Association for Research & Therapy of Homosexuality-nak (NARTH), azért, mert az amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) már egyáltalán nem foglalkozott a nem kívánt, énidegen homoszexualitás problémájával. 

Míg az APA és ettől kezdve a szakemberek többsége a megerősítő terápiát támogatta, amely a meglévő nemi irányultság elfogadását segíti elő, a NARTH továbbra is a reparatív vagy reintegratív helyreállító terápiákkal foglalkozott. 

A pszichológus-pszichiáter szakma többsége ma többek közt az LMBTQ-mozgalom törekvéseinek hatására áltudományosnak tartja a reparatív terápiákat, bár a NARTH több konferenciáin támogatólag szólalt fel az APA több volt tagja vagy elnökei. Robert Perloff és Nicholas Cummings liberális, a melegjogokat támogató emberek, akik mégis a szakmában jártas emberekként maguk is megélték, hogy terápiás munkájuk során homoszexuális vonzalommal élő klienseik egyértelműen heteroszexuális vonzódás irányába mozdultak el.

Úgyszintén jelentős részben az LMBTQ-mozgalom hatására egyre több országban tiltják be a reintegratív terápiákat. (Ezeknek semmi köze a konverziós terápiákhoz.)

Engesztelhetetlen ellentét

A két álláspont képviselőinek álláspontja összeegyeztethetetlennek tűnik. A reparatív-reintegratív terápiák szakemberei legutóbb a brit kormány betiltásos terveire reagálva készítettek egy összefoglalót, amelyben az álláspontjukat alátámasztó kutatásokat idéztek. 

A Terápiás választás tervezett betiltása című dokumentum, amely számos volt kliens tanúságtételét is idézi, leszögezi: az LMBTQ-mozgalom ezen terápiás módszerek karikatúraszerű rémképe ellen küzd. A reintegratív terápiákat a brit kormány például lényegében azok definiálása nélkül tiltotta be, annyi féle megközelítés van. 

Olvassa el ezt is! Válhatnak-e heteróvá a melegek? Megközelítések és statisztikák

Az IFTCC jelentése leszögezi: miközben az LMBTQ-mozgalom azt állítja, hogy szakmai konszenzus és tudományos bizonyítékok támasztják alá a nem kívánt homoszexualitást a heteroszexualitás irányába elmozdító terápiás megközelítéseket, aközben a valóság az, hogy a területen rendelkezésre álló kutatások módszertanilag problémásak, és sok a tudományos bizonytalanság. Azaz minden bizonytalan, nincsen a kérdéskörről biztos tudásunk, túl kevés a rendelkezésre álló tudományos adat. Ilyen esetben pedig nem ildomos semmit betiltani, sem áltudományosnak kikiáltani.

Akik nem az LMBTQ-mozgalom kívánalmainak megfelelő eredményekre jutnak kutatásaik folyamán, azokat „elítélik, szakmájukban marginalizálják, nyomozást indítanak ellenük, megfosztják őket a pályázati lehetőségektől, és az akadémiai karrierjüket kockáztatják”. Ennek következtében az IFTCC szerint csoda, hogy egyáltalán a domináns narratívával ellentétes kutatások egyáltalán megjelenhetnek.

A jelentés szerint a brit kormány nem volt hajlandó konzultálni a témában járatos, de az LMBTQ-narratívával ellentétesen gondolkodó pszichoterapeutákkal, és „csak a terápia kriminalizálására törekvő, meleg férfi aktivistákra hallgatott”.

Olvassa el ezt is! John Burd: Joseph Nicolosi védelmében

Káros vagy hatásos?

A kormányzati döntés egyik alapjának számító, 2018 júniusában megjelent LGBT National Survey Report ugyan a „konverziós terápia” betiltását kezdeményezi, ugyanakkor nem definiálja, mi az a „konverziós terápia”, és ignorálta az arra vonatkozó bizonyítékokat, hogy az emberi szexualitás nem megváltoztathatatlan és hogy arra sincs bizonyíték, hogy emberek LMBTQ-irányultsággal születnek.

Az IFTCC jelentése rámutat: „tény az, hogy nincs rá tudományos bizonyíték, hogy a szexuális irányultságot megváltoztató terápia káros lenne”. Sőt, a valóságban az ilyen terápia sem nem káros, sem nem eredménytelen. A reintegratív terápiákkal foglalkozó szakemberek szerint az általuk alkalmazott terápiák során sérüléseket szenvedők vagy öngyilkosságot elkövetők aránya nem nagyobb annál, mint amennyi ilyen eset történik bármilyen terápia közben.

Az sem igaz, hogy a az ilyen terápiák célja a teljes változás lenne. Erre jut például három szakember, Paul Santero, Neil Whitehead és Dolores Ballesteros is egy 2018-as tanulmányában. Ezen tanulmány szerint a nem kívánt homoszexualitást a heteroszexualitás irányába terelő terápia a legtöbb résztvevő számára akkor is pozitívan hatott, ha nem vagy kis elmozdulás volt a heteroszexualitás irányába. Például javította az önbecsülést, csökkentette a depressziót, az öngyilkosságra való hajlamot. Káros hatásai pedig nem voltak jelentősebbek, mint bármilyen más terápiának.

Olvassa el ezt is! A „melegterápia” és a heteroszexualitás, mint alap: válasz Milanovich Dominak

Nicolosi könyvei

Az NBC Newsnak nyilatkozó LMBTQ-aktivisták ugyanakkor üdvözölték az Amazon döntését. Sam Brinton melegaktivista például azt állítja, a Nicolosi-féle terápiának köszönheti gyermekkori traumáit, miközben az általa megtapasztalt konverziós terápiáknak nem sok köze van Nicolosihoz, sem az átnevelő táborokhoz. Emellett Brinton történeteit még a melegmozgalom sem tartja megbízhatónak, inkább krónikus hazudozónak tűnik.

Nicolosi számos kötet szerzője: a Reparative Therapy of Male Homosexuality: A New Clinical Approach 1991-ben, a Healing Homosexuality: Case Stories of Reparative Therapy 1993-ban, az A Parent's Guide to Preventing Homosexuality 2002-ben, a Shame and Attachment Loss: The Practical Work of Reparative Therapy pedig  2009-ben jelent meg. 

Utóbbit Szégyen és kötődésvesztés – A helyreállító terápia gyakorlata címmel a Harmat kiadó magyarul is kiadta 2013-ban. 
Nicolosi könyvei más boltokban továbbra is elérhetőek lesznek.