Joseph Nicolosi védelmében

„Jelenleg a Dr. Joseph Nicolosi által alapított klinika páciense vagyok, és meg szeretném osztani néhány gondolatomat. 37 éves vagyok, katolikus és meleg (vagy azonos neműekhez vonzódó, ha a kissé esetlen, de bevett terminológiát szeretnéd használni), és idén kerestem terapeutát a klinikán.

Azzal szeretném kezdeni, hogy javítanám azt a posztodban olvasott kitételt, hogy Joseph Nicolosi »helyesen vagy tévesen, de úgy gondolta, a homoszexualitást meg lehet gyógyítani«. Magam nem vagyok pszichológus, és nyilvánvalóan nem a klinika nevében beszélek. De olvastam Nicolosi könyveit, és pontosabb volna azt mondanunk, hogy ő úgy gondolta, a homoszexualitást lehet kezelni, de nem gyógyítani. Az ő koncepciója a homoszexualitástól jobban hasonlít az alkoholizmuséra, mint egy gyógyítható betegségére – lehet kezelni, és különböző emberek különböző eredményt érnek el. Egyesek teljesen megszabadulnak a homoszexualitástól. Mások nem. De még azok is, akik nem, segítségre lelhetnek, és jobban kézben tudják tartani homoszexualitásuk életükre gyakorolt hatását. 

Megint hangsúlyozom, hogy csak a magam nevében beszélek – nem hivatkozom semmilyen tekintélyre a saját magam tapasztalatán kívül. De a saját tapasztalatomat meg szeretném osztani. Amikor elolvastam Dr. Nicolosi könyveit, olyan érzésem volt, mintha a magam titkos életrajzát olvasnám. A más férfiakkal való kapcsolatom, a kudarcaim, amelyeket velük mértem, hogy mitől féltem bennük, a megerősítés, hogy akarom őket – mindez ott volt könyvei lapjain. Dr. Nicolosi homoszexualitástól alkotott elképzelése szerint mindezek az okok voltak, nem az okozatok. (…)

Szóval ilyen témákkal foglalkozom Nicolosi klinikáján egy terapeutával, aki végtelenül megértő és együttérző. Nincs averzió-terápia, nincs megszégyenítés, nincs heresokkolás – habár, hogy őszinte legyek, néha inkább ezeket preferálnám ahhoz képest, amin dolgoznunk kell, minthogy mélyen fájdalmas traumákat elevenítünk fel és oldunk meg, amelyek a más férfiakhoz való viszonyulásaim kudarcaival és saját férfiasságommal kapcsolatosak; régóta tartó szégyenérzeten próbálunk túljutni, és tanuljuk az egészséges kapcsolódást másokhoz. (…)

Rod, ha szeretnéd, nyugodtan tedd közzé ezt a levelet a blogodon. Először nem akartam a nevemet adni hozzá, de megváltoztattam az álláspontomat. Elegem van abból, hogy a keresztények állandóan megijednek az LMBTQ-mozgalomtól. Ők nem a nevemben beszélnek. Én a magam nevében szóltam. 

Üdvözlettel,

John Burd”