Egy halálra készülő ember üzent – Ablonczy Balázs Teleki Pál újabb búcsúleveléről

Ablonczy Balázs (1974) történész, a két világháború közötti magyar történelem kutatója, az MTA Trianon 100 Munkacsoportjának vezetője Teleki Pál-szakértőnek számít, monográfiát is írt a kétszeres miniszterelnökről. Ősszel az 1918-1920 közötti időszak magyar sorsfordító eseményeiről kérdeztük nagyinterjúnkban.

Most a minap nyilvánosságra hozott, történelmi szenzációnak számító újabb Teleki-búcsúlevélről kérdeztük őt.

Teleki a levelet Incze Péternek, titkárának és bizalmas barátjának címezte, az ő hagyatékából származik, az iratokat az Incze család a napokban adta át a Budapesti Fővárosi Levéltárnak.

***

Ismeretlen búcsúlevél került elő Teleki Páltól. Az őt kutató történész mit él át, amikor meghall egy ilyen szintű szenzációt?

Inkább utána eszmél rá, hogy ez mekkora dolog. Amikor az ember benne van, ellenőrzi, házhoz megy, összevet, akkor inkább az akció adrenalinja dolgozik, nem a felfedezés izgalmáé. Jó érzés, hogy jó helyen van. Hála az Incze család áldozatkészségének és a Fővárosi Levéltár gyors reakciójának.  

Mi a lényeges üzenete a most előkerült búcsúlevélnek?

Nagyjából megerősíti azt, amit eddig is tudtunk. Egy mélyen depressziós, halálra készülő ember üzent így a hozzá legközelebb állóknak. És már nemcsak a nemzetre – „Hullarablók leszünk, a legpocsékabb nemzet” –, hanem a társadalomra vagy akár az emberiségre vetíti ki az elkeseredését: „megutáltam az embereket”.

Változtat valamit a Teleki haláláról megfogalmazott hipotéziseden az új levél?

Azt hangsúlyoztuk a levéltáros kollégákkal is: nem biztos, hogy a  most előkerült iratokból a búcsúlevélnek tartott irat az utolsó éjszakán született. Elég egyértelműen utal benne Teleki a saját halálára mint konkrét eseményre, de más utalások időben távolítják ezt. Ez további filológiai szöszölést igényel. Viszont a boríték, amibe betette (Inczének, Sürgősen!!! felirattal), arra utal, hogy ezt halálakor is érvényesnek tekintette. Azt azért öntudatosan vállalom, hogy az állításaim nem hipotézisek, annál azért több matéria van bennük.

Nyilván ma is vannak, akik nem hiszik el Teleki Pál öngyilkosságát: mik az alapvető érveid amellett, hogy minden bizonnyal mégis ez történt?

Talán valóban nem árt elismételni: Teleki saját depressziója és rossz egészségi állapota, a saját közeli hozzátartozóinak – édesanyjának és feleségének – súlyos betegsége, saját külpolitikájának kudarca és a kormányzó cserbenhagyása egyszerre vezettek oda, hogy maga ellen fordította a fegyvert. De tisztában vagyok azzal, hogy aki nem akar hinni az öngyilkosságban, ez nem győzi meg. De ezt megtámogató bizonyíték a mai napig nem került elő. Az öngyilkosság mellett pedig bizonyítékok garmadája szól.

Ezekben a hónapokban az 1918-1920 közötti időszak magyar sorsfordító eseményeinek évfordulóira emlékezünk. Mit csinált Teleki Pál ebben az időszakban? Hol érte őt az őszirózsás forradalom és a Károlyi-hatalomátvétel híre, és mivel foglalkozott az ezt követő hónapokban és a Tanácsköztársaság idején?

Teleki Pál 1917 óta a hadirokkantak reintegrációjával foglalkozó Országos Hadigondozó Hivatal elnöke volt, erre a posztra ifjúkori barátja, Esterházy Móric miniszterelnök nevezte ki. Posztján megmaradhatott Károlyi Mihály kormányzása elején is, majd 1919 elején az akkor már erősen kommunista befolyás alatt álló Hadirokkantak Szövetségének nyomására Kunfi Zsigmond leváltotta hivatalából. Károlyi azonban még ekkor is számított rá, kinevezte a magyar békeelőkészületeket koordináló Külügyi Tanács tagjának. A testület elnöke Jászi Oszkár lett, és a kisszámú jobboldali tagok között ott van Teleki is. 1919 március elején pedig Svájcba utazott, részben a Berinkey-kormány támogatásával, úgyhogy a tanácsköztársaság kikiáltását már Bernben élte meg, ahol nagyon hamar kapcsolatot talált brit diplomatákkal. Innen 1919 áprilisában Bécsbe ment, a Bethlen István körül szerveződő Magyar Nemzeti Bizottság mellé állt, ennek képviselőjeként küldték Szegedre, ahol 1919. június elején az ellenkormány külügyminisztere lett. Az idők kaotikusságára jellemző, hogy később Teleki maga úgy emlékezett, időnként kultusz- sőt földművelési miniszter is volt. 

Hogyan került ebben az időszakban Horthy Miklós környezetébe, hogyan vette ki a munkáját a formálódó "ellenforradalmi" szerveződésből? 

Valószínűleg Szegedről származik szorosabb ismeretsége Horthy Miklóssal, a kormány hadügyminiszterével. Belgrádba utaztukban egy pancsovai fogadóban

Innen indult két világháború közötti pályája. A szegedi külügyminisztériium nagyon kis intézmény volt, a helyi telekkönyvi irattárban volt elhelyezve, és visszaemlékezők feljegyezték, hogy a miniszter szobájában egy szék karfájával támasztották be az ajtót, mert a kilincseket korábban ellopták. Talán három tucat tisztviselője volt ennek a kis minisztériumnak, de intenzív működést fejtett ki. Teleki a délszláv királyság felé tapogatózott kapcsolatépítéssel, de küldött emisszáriusokat Nagyszebenbe, a román kormányzótanácshoz, sőt egyik kiküldöttje, a kalandos életű Pázmándy Dénes, volt függetlenségi politikus a párizsi békekonferenciáig jutott el - igaz sok eredménye nem volt az üzeneteinek.

Teleki Pál 1920 nyarától 1921 tavaszáig volt először miniszterelnök, gyakorlatilag ezekben a hónapokban ébredt rá Magyarország Trianon valóságára: mi az első miniszterelnöki ciklusának a mérlege - pozitívumokkal és negatívumokkal, illetve mulasztásokkal?

Mindenképpen pozitívumnak számít a konszolidáció elindítása: az első tiszti különítmények feloszlatása, az ún. rendtörvény, a Nagyatádi-féle földreform, amely gazdaságilag problematikus volta ellenére, tulajdonjuttatásával nagy mértékben hozzájárult a magyar vidék lecsendesítéséhez. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter elindított egy pénzügyi stabilizációt is, amely azonban kudarcba fulladt: azonban ez már Teleki lemondása után történt.

– ami fájdalmas aktus, de az ország nemzetközi kapcsolatainak helyreállításában elengedhetetlen feltétel volt. Az árnyoldalakhoz tartozik a magyar zsidók egyetemi beiratkozását korlátozó numerus clausus törvény megszavaztatása – amihez egész későbbi pályáján ragaszkodott, valamint a magyar büntetőjogból már csaknem fél évszázada kivezetett botbüntetés visszavezetése – igaz, ez utóbbi csak időlegesen.