Trump a Nyugat megmentője? – így filozofál az új brazil külügyminiszter

Január elsején beiktatták Jair Messias Bolsonarót, Brazília új elnökét, ezzel pedig – szemben a mainstream média untig ismert világvégeváró közhelyeivel – egy eléggé érdekes új jobboldali kísérlet veszi kezdetét a hatalmas dél-amerikai országban.

Azt már korábban megállapítottuk, hogy nem old school „szélsőjobboldaliság” van itt, csak sztómazsák van meg játékosan puffogtatott ujjpisztolyok, valamint azt is, hogy Bolsonaro győzelme a politikai-filozófiai megkérdőjelezés nemzetközi folyamatának fontos pillanata volt.

A bolsonarói változások igazi ideológusává léphet elő az új brazil külügyminiszter, Ernesto Araújo. A brazil diplomácia élére álló Araújo

Írásai alapján azt kíséreljük meg bemutatni, Bolsonaro és csapata hogyan látják a világban zajló folyamatokat, és milyen gondolati alapokon vágnak neki Brazília megreformálásának.

Aiszkhülosztól Trumpig

Araújo, ez a nagy műveltséggel rendelkező, 52 éves karrierdiplomata a brazil külügy szolgálatában töltötte el az elmúlt évtizedeket, kinevezése előtt a külügyminisztérium Egyesült Államokkal és Kanadával foglalkozó részlegét vezette.

Az első írás, amivel foglalkozunk, a Trump és a Nyugat címet viseli, tavaly jelent meg egy diplomáciai folyóiratban. A Reuters számol be arról, hogy az Itamaraty-palotában (ez a brazil külügy hagyományos megnevezése) meglehetős megütközéssel fogadták Araújo írását, Jair Bolsonaro viszont épp ezen írás kapcsán figyelt fel a konzervatív diplomatára, aki egyébként egy Metapolitika 17 – A globalizmus ellen című blogot is vezet.

A nemzetközi sajtó nem is késlekedett kiválogatni Araújo extravagánsabb megmondásait: korábban arról is értekezett, hogy a Munkáspárt kriminalizálja a heteroszexuális szexet, a gyermekvállalást, a vöröshús-fogyasztást, valamint úgy vélekedett, a klímaváltozás egy „marxista összeesküvés” része.

Jair Bolsonaro és Ernesto Araújo

Araújo alaptézise szerint a Nyugatot a nacionalizmus tette azzá, ami. Ez a kiindulópontja irodalmi-filozófiai utalásokban bővelkedő analízisének, amelyben a nyugati civilizáció hanyatlásának okaira kíván rámutatni, egyben igyekszik megfejteni Donald Trump megválasztásának valódi jelentőségét. Araújo szerint Trump világnézete sokkal mélyebb, mint a „hiperintellektualizált kozmpopolitáké”, az amerikai elnök megnyilatkozásait a Nyugat ősi szelleme hatja át. Értelmezésében az amerikai elnök szinte nem is ember, hanem valamiféle filozófuskirály, aki Aiszkhülosszal, Guénonnal és Heideggerrel folytat párbeszédet,

Ezen persze lehet mosolyogni, hiszen a pankrátorkodó vagy éppen farmerruhában dalolászó milliárdos képét nem egyszerű összeegyeztetni a diplomata magasröptű elmélkedésével. 

Az is nagy kérdés, hogy vajon amikor Donald Trump elolvassa Araújo eszmefuttatásait, akkor mély egyetértésben hümmög-e, vagy épp megvonja a vállát, aztán rátér arra, hogy vajon mennyi amerikai dollárkát lehetne befektetni és aztán kivenni mondjuk a brazíliai olajmezőkből.

Araújót kétségtelenül elragadja a lelkesedése, de ettől még figyelemre méltó a filozofálása.

„Szabadítsd fel hazádat!” – az említett görög drámaíró ezt a mondatot adta a szalamiszi csatában a perzsák ellen harcoló görög hősök szájába. Araújo szerint a Nyugat, ami „egyfajta irodalmi alkotás”, ezzel a mondattal született meg: „haza, szabadság, történelmi érzék, mítosz: ez a kiáltás ezek új szintézisét jelenti”. A görögök nem csupán geopolitikai előnyökért vagy valamilyen kereskedelmi út megvédése érdekében voltak készek meghalni, hanem a szabadságért, és „Istennek hála, nem a tolerancia és a párbeszéd útját választották”.

ami nem a filozófusok fejéből pattan ki, hanem a halállal szembenéző férfiak szívében születik meg. A hazaszeretet nem elmélet, hanem érzelem – ezt Trump ugyanúgy tudja, mint Aiszkhülosz.

Araújo úgy látja: Trump szerint a Nyugat „a nemzetek közösségét” jelenti, nem egy formátlan masszát. A határok eltörlése, a szupranacionális elv, a közös értékek gondolata nem is lehetne távolabb ettől a felfogástól. Trump 2017-es varsói beszédében fogalmazta meg legtökéletesebben ezt a nézetet, amelyben a lengyel népet a „nyugati lélek mikrokozmoszaként” mutatta be, és amelyben a nyugati civilizációt fenyegető valódi veszélyt nem a radikális iszlám terrorizmusban, hanem az önfeladásban, „a kultúra, a hit, a hagyomány kötelékeinek” eltűnésében jelölte meg. („A Nyugatért vívott harcunk nem a csatatéren kezdődik, hanem az elménkben, az akaratunkban, a lelkünkben” – jelentette ki Trump.) II. János Pál 1979-es varsói látogatását felidézve pedig rávilágított arra, a hit és a hazaszeretet elegye milyen elképesztő erőt adhat.

A brazil filozófus-külügyminiszter úgy véli: a nagy elődök példáját emlegető amerikai elnök „geopszichológiai vagy pszichopolitikai víziót”, egyfajta jungi terápiát kínál a Nyugat számára, hangsúlyozva a hős karakterét, újrateremtve a hős nagy cselekedeteinek narratíváját. Szeretné a Nyugatot visszakapcsolni elfeledett kollektív tudatalattijához, amelytől a technokrata liberalizmus és a politikai korrektség szakította el.

– „csupán a neuronjai között zajló, véletlenszerű kémiai folyamatok”.

„Trump Istenről beszél; és a posztmodern ember, aki rég megölte Istent, semmit sem talál sértőbbnek. Gyűlöli, ha emlékeztetik a bűnére” – írja Araújo.

Csak egy Isten menthet meg bennünket

Trump a „pánnacionalizmus” híve a brazil diplomata szerint, vagyis úgy gondolja, hogy a béke és a jólét iránti törekvésnek a nemzetállamokon kell alapulniuk. Nem hisz a „multilaterális éterben” lógó egyetemes értékekben, amelyeket az egyes nemzetek identitása fölé kellene rendelni; elutasítja a világkormányzást, és élesen szakít a demokráciaexport neokonzervatív eszméjével is. Spengler is rámutatott, hogy az „emberiség” kifejezés a zoológiai értelmén túl nem jelent semmit, az emberi lélek nacionalisztikus természetű; Trump Fernando Pessoával, a misztikus nacionalista portugál költővel együtt vallja, hogy „minden nemzet egy rejtély, mindegyik egy külön világ”.

Trump Varsóban

Araújo szerint

ők az „utolsó tradicionalisták”, még ha a nihilizmus be is hatolt Amerikába. Az európaiak nem érzik magukénak a földrészük történelmét, nem találnak benne se értelmet, se hívást. „Európa többé nem az emberi tapasztalatok összességét jelenti, hanem egy bürokratikus elméletet” – írja.

Márpedig „a Nyugat nem értékeken, a tolerancián vagy a demokrácián nyugszik, hanem Platónon, Arisztotelészen, Caesaron és Nagy Sándoron, Szent Pálon és Szent Ágostonon, Washingtonon és Jeffersonon, csatákon és csodákon, szenvedélyeken és háborúkon, a kereszten és a kardon. A Nyugatnak arca, neve, vére van; és vannak persze eszményei és értékei is. Ezek azonban nem az Európai Bizottság kiadványaiban találhatók meg, sem az emberi jogi bíróságok ítéleteiben – a múlt sebei, a hősök és a mártírok (persze kétes hősök, mint minden emberi lény) a bizonyság rájuk” – folytatja a diplomata.

A Nyugat egy szimbolikus rendszer,

Ezzel pedig intellektuális képességeit is elveszítette. „Azok, akiknek nincsenek szimbólumaik, nem gondolkodnak és éreznek; ezért áll abban a posztmodernizmus és a kulturális marxizmus célja, hogy diszkreditáljon és tiltson mindenfajta szimbólumot” – vélekedik Araújo.

„Ha a kultúrát mechanikus helyett organikus valamiként látnánk, abból a nézőpontból, amit Spengler javasol, és amiért Trump szólal fel, a gazdasági rendszerben és a liberalizmusban a hanyatlás egyértelmű jegyeit, és nem a haladás jegyeit vennénk észre. Az a Nyugat, amit Trump újjá akar éleszteni és meg akar védeni, nem a kapitalizmuson, a nemzetek nélküli, testetlen, történelmi személyiségétől elszakított liberális demokrácián alapul, hanem szimbólumokon. A liberális demokrácia, ahogyan azt Európában ma gyakorolják, illetve Amerikában Obamáig gyakorolták, képtelen volt ellátni ezt a szimbolikus dimenziót” – folytatja, a szuperszimbólum pedig nem más, mint Isten.

„Már csak egy Isten menthet meg bennünket” – idézi Araújo Heidegger elhíresült kijelentését, és szerinte Trump is így gondolkodik.

amiben alig két-három gondolat található, ezekben a legprimitívebb materializmus vegyül a legsekélyesebb humanizmussal. Trump Varsóban Isten mellett szólalt fel, ezzel a posztmodernizmus szívének támadt neki. Nem a nemzetközi kapcsolatok vagy a politikatudomány nézőpontjából kell szemlélni Trumpot, hanem annak a „harcnak” a perspektívájában, ami a hit és a hiánya, a hiten épült világ és az „értékek” által lerombolt világ között zajlik.

Martin Heidegger a Fekete-erdőben

Araújo rámutat: Heidegger materialistának és a metafizikai önreflexióra képtelennek hitte Amerikát, így úgy gondolta, nem adhat lökést az „új kezdetnek”, a nyugati civilizáció ősi alapokon való újraépítésének. „Talán meggondolta volna magát, ha hallja Trump varsói beszédét, és azt mondta volna: »Nur noch Trump kann das Abendland retten« – csak Trump mentheti meg a Nyugatot” – fejezi be az esszéjét a diplomata.

Wittgenstein vs Bolsonaro

– a radikális baloldali Slate ezzel a címmel mutatja be Araújo néhány napja megjelent újabb véleménycikkét, amely a Bloombergen jelent meg.

Az Itamaraty-palota élére került Araújo ebben az írásban a brazil külpolitika jövőjéről értekezik, a filozófiai hivatkozások pedig most sem maradnak el.

Araújo rögtön a cikk elején leszögezi: Bolsonaróval együtt arra törekednek majd, hogy országuk ismét globális szerepet játsszon majd. A szkeptikusok persze nem bíznak abban, hogy meg lehetne változtatni a brazil külpolitikát, az ő elvük az, hogy Brazíliának „kicsiben kell gondolkodnia”, meg kell elégednie azzal, hogy „elismétli az ENSZ közhelyeit, és igyekszik kereskedni”. Ők elfogadják a világot olyannak, amilyen, e vélekedés mögött pedig végtelen pesszimizmus rejlik.

A külügyminiszter szerint ez a pesszimizmus arra a gondolatra vezethető vissza, amit Ludwig Wittgenstein fogalmazott meg a Logikai-filozófiai értekezés-ben: „A gondolkodó, képzelő szubjektum – ilyen nincs.” Az emberi szubjektum posztmodern dekonstrukciójából, a gondolkodás valóságának tagadásából

„Nem érdemled meg a szabadságot, mivel nem is létezel, nem létezel mint önálló én, csupán testrészeid összessége vagy, gondolataid csupán társadalmi konstrukciók, szóval fogd be” – írja le a pesszimisták gondolkodásmódját Araújo. „Nem szeretem Wittgensteint” – vallja meg.

Bolsonarót nem azért választották meg, hogy ennek a pragmatizmusnak a szellemében cselekedjen – hangsúlyozza. Az a céljuk, hogy a gondolat és a véleménykifejezés szabadságát terjesszék a világban, hiszen a jobboldali politikus megválasztását is ezt tette lehetővé. Ma Nyugaton a gondolkodást közvetetten a média és az egyetemi világ nyomja el; Brazília példája mutatja, hogy ezt az elnyomást meg lehet törni – folytatja. Araújóék szeretnék kiterjeszteni az ország nemzetközi kereskedelmét is, ezt azonban nem a wittgensteini elvtelenség árán kívánják elérni, hanem büszkén felvállalva a világról vallott önálló gondolataikat. Röviden: szeretnék, hogy Brazília megtalálja a saját hangját.

A Trump és a Nyugat-ban Araújo azt is kifejti, hogy Brazíliának ismét rá kell ébrednie, hogy a Nyugathoz tartozik. Vítor Manuel Adrião történész a portugál felfedezéseket beavatási rituáléknak tekintette; innen nézvést Brazília nem más, mint ennek a „misztériumnak” a gyümölcse, amelyet mély és szent gyökerek kötnek a portugál nemzetben megnyilvánult nyugati lélekhez.

nem volna abszurd tehát, hogy a „spirituális Nyugat” részeként tekintsen magára. „A külpolitika mellett Brazíliának egy külső metapolitikára van szüksége, ha képesek vagyunk ezen a kulturális-spirituális síkon pozícionálni magunkat, hiszen sokkal inkább itt dől el a világ sorsa, mint a kereskedelem vagy a diplomáciai-katonai stratégia szintjén”.