Ha valamiben biztosak lehetünk, az az, hogy Bolsonaro nem fog fasiszta rendszert kiépíteni Brazíliában, ahogyan azt a Népszava állítja. Egy percre se gondolkozzunk el azon, hogy a fasizmus fogalma 2018-ban, a mémipar és a közös nyelvvé lett irónia korában értelmezhető-e – a válasz egyértelműen nem, aki mást állít, az szimplán tisztességtelen.
Az már mélyebb elemzéseket igényelne, hogy a jobbos brazil elnökjelölt mennyiben illeszkedik a nyugati világon végigsöprő populista forradalomba, hiszen a fejlődő országok politikai életét korántsem azok a tényezők határozzák meg, mint Európában vagy az Egyesült Államokban.
Bolsonaro egyik fő ígérete az, hogy visszavezeti országát az atlanti politikai táborba, a Munkáspárt által teremtett káoszra pedig a chicagói, neoliberális közgazdasági elvek érvényesítésével kínálna választ – ezzel a gazdasági érdekcsoportok támogatását is bezsebelte. Ne legyenek kétségeink: ez a támogatás alaposan be fogja határolni Bolsonaro unortodox álmodozásainak gyakorlati megvalósítását.