Miért nem tartják betegségnek a szexuális nem megváltoztatását?

„A felsorolást még biztosan lehetne folytatni, de ez is szemlélteti, hogy modern világunk igyekszik minden a valamilyen idealizált „normálistól” való eltérést szindrómaként, betegségként diagnosztizálni és kezelni. Amennyiben egy mód van rá gyógyszerrel. Mert hiszünk a gyógyszerben, a könnyű, fájdalom- és erőfeszítésmentes útban.

Mégis van egy látványos kivétel, ahol minden eszközzel próbálja elkerülni a világ, hogy bármilyen módon is betegségként tekintsenek az eltérésre. Nincs olyan, hogy szexuálisidentitás-betegség. Amennyiben egy 6 éves, normális nemi szervekkel rendelkezező kisfiú kitalálja, hogy lány akar lenni, akkor nem egy fülest ad neki az apukája, nem kezdenek intenzív pszichológiai kezelést, nem gyógyszerezik és nem tartják betegnek. Épp ellenkezőleg. Ő az emberi szabadság, a modern liberális világ szimbóluma lesz. Azé a szabadságé, hogy most már nemünket is megválaszthatjuk és ez a bátorság csak keveseknek adatik meg. Akiket betegnek tartani a kirekesztés és fóbia egy formája, mert ők nem szenvednek semmilyen betegségben, szindrómában vagy a normalitástól való eltérésben. Ez egy végtelenül hétköznapi és természetes jelenség, ellentétben pl. a szorongással.

De hogy még direktebben fogalmazzak: ha egy gyerek izgága és a tanárok agyára megy, akkor gyógyszerezni kell. Ha viszont azt tervezi, hogy majd tinédzserkora kezdetén durva hormon- és gyógyszeres terápiába kezd, amit élete végéig folytatnia kell, majd véglegesen eltávolítja testéről a szőrt és levágatja a nemi szervét, egy bonyolult műtét segítségével lyukat vágat magára, ami egy női nemi szervre kell emlékeztesse a többi embert, az bizony több mint normális. Támogatandó és állandóan beszélni kell róla. Az ilyen emberek a modern világ hősei, akiket törvényekkel kell védeni, akiknek a műtétjeit fizetni kell a társadalombiztosítás pénzéből, akikkel szembeni bármilyen kritikát vagy rosszallást mélyen és durván el kell ítélni. A legszélsőségesebb esetben pedig azt a férfit vagy nőt, aki nem akar szexuális kapcsolatot létesíteni egy átoperált, széthormonozott, mesterséges nemi szervvel, azt „transzfóbiásnak” kell nevezni. Mert a nemváltással nincs baj, hanem csak azzal van, aki ezt nem tartja teljesen természetesnek.”