Köszönjük, Szófia!

2016. október 26. 17:05
Havas Szófia kilenc éve is pontosan úgy gondolkodott a forradalomról, amilyen szellemben most az orosz állami tévének nyilatkozott róla. Az érdekes nem is ez. Ő ilyen.

Végre igazán nagy, bölcs öregnek érezhetem magam. Nem is rossz érzés. Amikor ugyanis egy nemzet horgadt fel az orosz állami televízióban közölt '56-os anyag miatt, Szijjártó Péter tőle szokatlan módon még az orosz nagykövetet is bekérette, s amikor mindenki azt találgatta, hogy most akkor meghibbant-e Havas Szófia vagy sem - nos, én, a nagy öreg ekkor csak legyintettem.

Számomra semmi új nem volt abban, hogy Havas személyében 2016-ban létezik olyan MSZP-s, aki szerint '56 pogrom volt, amelynek lényege, hogy „ezrével engedtek el nácikat a börtönökből”, „a forradalmárok házról házra járva keresték a kommunistákat és a zsidókat”, valamint „a forradalom nem törhetett volna ki a CIA által kiképzett, volt nácikból álló diverzánsosztagok nélkül, akik a fasiszta-ellenforradalmi puccsot voltak hivatottak előmozdítani”.

Jelentem, ha meghibbant is Havas, ez egyáltalán nem most történt. Kilenc éve már, hogy egy műsorban - Á la Carte volt a címe - összehozott vele a szerkesztői szeszély. Miután vajhalat majszolva eldiskuráltunk a kamerák előtt, hatszemközt ott maradtunk aztán meginni a maradék bort. A borban azon az estén egy csepp igazság sem volt, az őszinteséget viszont elősegítette. Van is nyoma egyébként. Nem sokkal később (illő módon név említése nélkül bár, de) megemlékeztem az elhangzottakról a Heti Válasz hasábjain. Így: 

Nem is olyan régen megtapasztalhattam, ahogy egy asztaltársaságnál befolyásos MSZP-politikus rettegett a nyilasoktól, s várta, hogy majd én képviselem néhány tucat elborult agyú honfitársunkat a beszélgetésben. Elmebajjal vegyes rettegés remegett a szemében, amint csak úgy, reflexből rám testálta a szerepet, amelyért nem álltam sorba. Csupán annyit mondtam, hogy némileg sarkítottnak érzem az illető értelmezését, mely szerint az 1956-os forradalmat a nyilasok csinálták, és így az nem más volt, mint mocskos ellenforradalom. Ez bőven elég volt ahhoz, hogy tőlem, a mezei skriblertől »féljen« egy hatalomban lévő politikus.

Havas tehát pontosan úgy gondolkodott a forradalomról kilenc éve, amilyen szellemben most az orosz állami tévének nyilatkozott róla. Az érdekes nem is ez. Ő ilyen. Sokkal izgalmasabb az orosz állami tévé szerkesztési gyakorlata.

Milyen ügyesen megtalálták a tűt a szénakazalban, nemde?

Mert lehet, hogy vannak még szocik, akik a négy fal között, amikor senki más nem hallja, elvtársazzák egymást. Suttyom összekacsintás mellett édesdeden ellenforradalmaznak is egy jót esetleg. Nem tudom, vannak-e még ilyenek. Lehet.

Tény viszont, hogy nyíltan ilyet egyáltalán nem tesznek, hogy a nyilvánosság felé 1989 óta magukénak vallják a forradalmat ők is. Egyetlen kivétellel. Ezt a kivételt Havas Szófiának hívják. És lássanak csodát! Éppen őt találta meg az orosz állami média, hogy magyarként nyilatkozzon '56-ról!

Ez az egyszerű tény önmagában is mutatja, hogy nem tájékoztatás, hanem propaganda ment az orosz köztévében. Politikai kommunikáció. Az állam és az azt vezető párt narratívájának felmondása - ahhoz keresett, azt hitelesíteni hivatott megszólalókkal. A cél, a vágy cseppet sem az volt, hogy bemutassák, mi történt Magyarországon hatvan évvel ezelőtt - a politikai kommunikáció lényege ugyanis, hogy az igazság nem szempont. Egyszerűen irreleváns. Értelmezhetetlen abban a koordináta-rendszerében. A politikai kommunikációnak célja van, nem igazsága. A cél ebben az esetben még csak nem is pártpolitikai volt egyébként, hanem magasztos és nagyon nemzeti. Az, hogy erősítsék a nagy orosz érzést, a birodalmi tudatot, a „mi voltunk a jók, a hős felszabadítók”-narratívát.  

Csak hát ez a narratíva szimpla hazugság. 

Nagy öröm, hogy Szijjártó mindezt tisztázandó bekérette az orosz nagykövetet, de sajnos némileg problémás is, ha elképzeljük, milyen lehet az a találkozó. Még csak nem is az, ha a követ egyszerűen cinikusra veszi és közli: „Na de miniszter úr, a sajtó Oroszországban szabad és független! Mégis hogyan felelhetne Putyin elnök azért, ami a tévében megy?” Erre sem lenne könnyű a diplomáciai szókészletet túl nem lépve felelni, arra viszont még kevésbé, ha a követ netán őszinte. Ha azt kérdi: „Péter, ti mit is csináltok az állami médiátokban? Ha van valami központi narratívátok mondjuk a migrációról, nem azt mondatjátok be a Híradóban, hogy aztán Mráz Ágoston és Lánczi Tamás kettecskén elemezze az elhangzottakat rögtön utána? Szakértőként egy órával később nem kizárólag Földi László és Georg Spöttle szólal meg ugyanott?” 

Ennyire persze még egy orosz diplomata sem lehet őszinte, de a lényeg nem is ő. A lényeg mi vagyunk. Mi, akik élesben láthatjuk, milyen az, amikor a „nemzeti érdekkel” azonosított központi narratíva lesz a szempont. Van létjogosultsága egyébként a propagandának is. Pártkiadványokban, hirdetésekben. Köztévékben viszont kevés keresnivalója lenne. Ott nem a nekünk megfelelő vélemények kínnal-keservvel való összevadászásának, hanem az igazság bemutatására való törekvésnek lenne keresnivalója. Amibe esetleg belefér Havas is – érdekességként. Amibe mindenképp belefér Földi és Spöttle – de nem kizárólagosan. 

Az oroszok Havas Szófiával megtámogatott ordas történelemhamisításának pozitívuma mindenesetre, hogy a saját bőrünkön érezhetjük, mennyire bizarr, mennyire hazug eredményre vezet, ha a politikai kommunikáció elvei határozzák meg a média működését. Ki tudja, hátha tanulunk belőle valamit. Szóval, végül is:

Köszönjük, Szófia!

Összesen 99 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Horn Géza halála
Kubinyi Ferenc: Vaskorona
130-132 oldalakon
"Horn Gyula többször említette, hogy a pufajkás karhatalomba való
jelentkezéséhez az utolsó lökést bátyjának az illegális harcokban részt vett
és a szovjetben diplomázott filmrendezőnek, a "csőcselék" általi kegyetlen
meggyilkolása adta meg. Ez a szörnyű tett — így Horn —, győzte meg őt arról,
hogy 1956-ban Magyarországon ellenforradalmi lázadás volt. Kísérjük nyomon a
december 14-i eseményeket. Ezen a napon Horn kocsit kért a minisztériumból,
hogy feleségét és az újszülöttet apósáékhoz Vas megyébe vigye, míg ő
karhatalmi szolgálatot teljesít. Ezen a reggelen még Sashalmon találkozott
Géza bátyjával, aki már ekkor az új kommunista pártot a kádári Magyar
Szocialista Munkáspártot szervezte. Horn azt is elmondta, hogy ezért sok
fenyegetést kapott. Délután amikor visszatért dolgavégezetten a fővárosba,
újra meglátogatta Sashalmon családját, ahol édesanyját szörnyű állapotban
találta. A rendőrök közölték, hogy Gézát kerékpárjával útban a filmgyár felé
meggyilkolták. Nézzük közelebbről az eseményeket, pontról-pontra a Horn-féle
leírást követve:

" (...) A Hungária körúton, a vasúti híd alatt egy teherautó kikanyarodott
az MTK sportpálya mellől s ráhajtott a kerékpározó férfira. A teherautóról
többen leugráltak, feldobták Gézát a platóra, és a Népligetbe hajtottak. Ott
akasztották fel előtt levágva egyes testrészeit. Este újra megjelentek a
rendőrök, s elvitték a hullaházba azonosítás végett. Borzalmasan nézett ki,
csak az arca maradt úgy ahogy épen ."

Nem kerülhetünk meg néhány fontos kérdést:
1. Az MTK pálya mellől kanyarodott ki az a teherautó, amelyik a híd alatt
elütötte Gézát. A pálya legközelebbi sarka is legalább 300 méterre van onnan
(értelemszerűen nincs a híd alatt.)
2. Mivel néhány órával a gyilkosság után már tudatták a mamával Géza
halálnak a körülményeit, kézenfekvő, hogy a rendőrök részletekbe menően
ismerték a történteket, legalább is a teherautót, hiszen nem valószínű, hogy
az utólag összeroncsolt holttestről állapították meg, hogy teherautón vitték
oda.
3. Horn, a mama elbeszélését idézi nekünk, olvasóknak, miközben elmondja,
hogy őt magát is még aznap este megkeresték azonosítás végett a rendőrök.
Neki nem mondtak semmit? Vagy nem jutott eszébe megkérdezni, kik ölték meg a
bátyát? S ő aki ezután 7 hónapig fegyveres rendfenntartóként szolgált, nem
érdeklődött többé? Vagy a rendőrség nem nyomozott?
4. Van-e Horn Géza ügyről bármilyen hiteles dokumentum? S ha igen, miért
nem látta senki? Büntettek-e meg valakit Horn Géza haláláért? Ne feledjük a
bűnüldöző szervekre hatalmas nyomás nehezedett, hogy minél több
"ellenforradalmi gaztettet" derítsenek fel, s minél több példás büntetést
kiosszanak. Az 56 kapcsán folyt bűnüldözés logikáját ismerve mérget
vehetünk, rá hogyha ellenforradalmárok ölték meg Horn Gézát, akkor ezért
valakit — lehet, hogy igazságtalanul — el is ítéltek. Kit?
5. 1956. november 12. után fegyveres ellenállás Budapesten már nem volt,
következésképpen decemberben nem annyira ellenforradalmár, mint inkább
szovjet és kádárista teherautók járták a várost.

Emlékeztetem az olvasót, hogy a Horn családban Géza szinte vonzotta a
bajt.
Neki verte ki a szemét puszta szórakozásból két rendőr, akik felelősségre
vonása ügyében a család egyetlen lépést sem tett. Szerencsétlenül ütött ki
illegális kommunista tevékenysége, hiszen a megérdemelt elismerés elkerülte.
Nem sikerült nyomára akadni a kommunista ellenállók feldúsított listáján
sem. Géza nem részesedett dekórumokban, s ha még 1956-ban is a sashalmi öreg
elhanyagolt családi házban lakott testvéreivel együtt, akkor a rendszer
amiért harcolt nem akceptálta önfeláldozó tetteit. A többi "ellenálló" akkor
már a rózsadombi villanegyedben élt és nem kerékpár hordozta hanem fekete
Buick. És most mártírrá válva hiába keresem tragikus halálának okait. A
szovjet segítséggel győztes rendszer gondosan listázta mindazokat, akik az
"ellenforradalom" mártírjai lettek. Ezeknek névsorát az "Ellenforradalmi
erők a magyar októberi eseményekben" címmel a Magyar Népköztársaság
Minisztertanácsa Tájékoztatási Hivatala sorozatban adta ki (Egyetemi nyomda
Budapest, 1957). Az állati brutalitással meggyilkolt Horn Géza neve nem
szerepel a névsorban. De nem található meg neve, az apjához hasonlóan, a
Magyar Munkásmozgalmi Lexikontól kezdve az összes idevágó dokumentumban sem.
Nem tudom, hogy ezek után Horn Gyula melyik állítását fogadhatjuk el
hitelesnek? Minden esetre, a hitelesség kedvéért, az alábbiakban közlöm a
"H" betű alatt felsorolt Budapesten kivégzett, lelőtt, agyonvert kommunisták
és ÁVH katonák neveit: Habling László rendőr törzsőrmester, Hajdú István r.
őrvezető, Hajós Imre egyetemi hallgató, Herczeg Tibor honvédtiszt, Hideg
László páncélos tizedes, Hódos László ÁVH százados, Hoós László hadnagy,
Horning Ferenc ügyész, Horváth József ÁVH hadnagy, Horváth László páncélos
honvéd, Horváth Zoltán ÁVH főhadnagy, Hravati Károly híradós őrmester, Halmi
József gazdálkodó.

Ezt nevezik "járulékos veszteség"-nek.
Attól még lehetne kicsit objektívebb.
Én nem mentem fel.

Nevetséges hazugság az orosz sajtószabadságot a magyarral párhuzamba állítani.
Ezt Stumpf is tudja, csak mindig kötözködnie kell.
Vagy most a pénz a fejre esett?

de melyik ország melyik médiája nem propagandacélú? Ötletek? A német pl biztos nem, az osztrák detto.

Vajon milyen az, amikor "egy nemzet horgadt fel"?
Büfészak?

Havas Szófia és az egymást (titokban) elvtársazó kőbolsik nagyon is többek, mint ahogyan az "ő ilyen" kitétellel ezt el lehetne intézni.
Nem az a lényeg, hogy vannak, akik másképp látják "56-ot, hanem az a gond, hogy akik pártja embereket lövetett, mindezek tetejére még most is a hazájuk ellen fejtik ki a propaganda tevékenységüket, kicsit többet "érdemelnének" "az ő ilyen" minősítésen túl.


„Péter, ti mit is csináltok az állami médiátokban? Ha van valami központi narratívátok mondjuk a migrációról, nem azt mondatjátok be a Híradóban, hogy aztán Mráz Ágoston és Lánczi Tamás kettecskén elemezze az elhangzottakat rögtön utána? Szakértőként egy órával később nem kizárólag Földi László és Georg Spöttle szólal meg ugyanott?”

Ez után pedig (udvariasan) csak egy kérdőjelet teszek, kedves Stumpf András!
Íme: ?

Ha egy vágy egy költői képben - egy újból és újból
földobott tárgyhoz hasonlóan - fölhorgad, az
nagyjából rendben van, bár - Ady Endre ide, Ady Endre oda - képzavar. Ha egy nemzet horgad föl
(fölhorgad == görbén fölhajlik), az
értelmezhetetlen.

Egy nemzet sebe horgad föl: no ez stimmel.

a magyar köztévét eddig minden kormány saját szócsövének tekintette
újdonság: az egész-pályás letámadás, minden ellenzéki vélemény eliminálása

Gondolkodtam azon, hogy pártállástól függetlenül miképp lehet valaki 2016-ban ennyire vakhitű, aztán az egyik esti Hiradóból jött az ok, apja, aki a túloldalon harcolt, 56-ban esett el. Ez, ha nem is megbocsáthatóvá, de érthetőbbé teszi elferdült gondolkodását. Más kérdés az, hogy az orosz tv, hogyan találta meg épp őt...

Valahogy nem örülnék annak, ha azért, mert valaki hülyeségeket beszél, börtönbe kerülhetne. A politikai párt, aki futtatja, máshogyan fizet meg majd ezért.

Viszont ilyen hangoztatott véleménnyel nem muszáj kórház igazgatónak, kórházak sorsáról döntési helyzetben lévő politikusnak sem lenni. Egyébként ez már eldőlt.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés