A tanú vallomása szerint ezen a céges rendezvényen hangzott el az ajánlat, amely úgy szólt, hogy a kétmilliárd forintot több számla ellenében „a Századvég csoporthoz tartozóan kellene kifizetni”, a vádlott pedig konkrétan megnevezte Heim Pétert, aki akkoriban a Századvég Gazdaságkutató Zrt. elnöke volt. A perben meghallgatták Heim Pétert is, aki a vádlottal, T. Viktor Andrással egyezően azt mondta: soha semmilyen kapcsolatban nem álltak. A bíróság ítéletében rögzítette: nem volt megállapítható, hogy az ajánlat kitől érkezett.
A bíróság szerint az ajánlat valóságtartalmát igazolja az is, hogy a vádlottal jó barátságban levő tanúnak nem volt oka hátrányos helyzetbe hozni, a vádlottak padjára ültetni T. Viktor Andrást. Az indokolás szerint mindez talán meg sem történt volna, ha a kitiltási botrány nem pattan ki. A törvényszék az ajánlat valóságosságának igazolását látta abban is, hogy a tanú már a céges rendezvény másnapján e-mailben kereste meg a Bunge Zrt.-t sürgős jelzéssel, hogy beszámoljon a társaságnak az ajánlatról. A bíró rámutatott: a tanú annak ellenére tett így, hogy tisztában volt vele: az amerikai szigorú korrupcióellenes szabályozás miatt ez megszünteti a szerződéses viszonyt az őt foglalkoztató céggel. Hozzátette: ez rövid időn belül meg is történt.
A tanú ezt követően az amerikai nagykövetséggel is felvette a kapcsolatot, a perben tett vallomása szerint azért, mert nem akarta, hogy a közvetített ajánlat miatt őt is kitiltsák az Egyesült Államokból, ahogyan azt tették kormánytisztviselőkkel.
Bíró: A vádlott csak közvetítő volt
A bíró úgy fogalmazott: a perbeli ajánlat „olyan konkrétumokat tartalmazott, amelyre csak olyan személynek lehetett rálátása, aki ezzel a gazdasági szegmenssel tisztában van”. Példaként említette erre az ajánlat szerinti 2 milliárd forintos összeg nagyságát, szakértők szerint ugyanis éppen ekkora összeg hiányzik a szektorból az áfacsalások miatt. Az ajánlat valóságtartalmát igazolja a valós adóhatósági eljárás is a versenytársnál – tette hozzá a bíró.