Az Egyesült Államok lakosságának abszolút többsége ellenzi az iráni háborút, a jobboldalon belül is egyre hangosabb a kritikus kisebbség. Nagy kérdés, hogy Donald Trump amerikai elnök ki tud-e jól jönni a konfliktusból.
Egy háborút nemcsak a harcmezőn lehet elveszíteni, hanem a hátországban is. Ezt az amerikai elnökök újra és újra megtapasztalták. Az otthoni nyomás gyakran ahhoz vezetett, hogy a beavatkozás mértékét és a bevetett erők mennyiségét visszafogták, ami hátráltatta a hadműveleteket – vagy éppen azért húztak el egy-egy háborút, mert nem akarták a gyors befejezéssel a veszteség látszatát kelteni. Szakértők gyakran elmondják: az USA az utóbbi hatvan évben minden csatát megnyert, de a háborúkat elveszítette. Ennek következtében a lakosság belefáradt a katonai beavatkozásokba, és mindkét oldalon jól lehet ellenük kampányolni. A tél végén Irán ellen elindított háború az első pillanattól kezdve népszerűtlen, részben azért, mert a szavazók fele ellenez mindent, amit Donald Trump elnök tesz, részben pedig a háborús fáradtság miatt.
A republikánus oldalon nagyobb volt a lelkesedés, különösen az elnök táborán belül, de ahogy teltek a hetek, az is alábbhagyott.
Április elején, közvetlenül a kéthetes tűzszünet meghirdetése előtt a YouGov cég felmérései a következőt mutatták:
A republikánus szavazók között a támogatók aránya 67 százalék volt.
Az elnöknek a legfontosabb a Make America Great Again (MAGA) mozgalom tábora, amelynek még április elején is 77 százaléka állt a háború mellett, és mindössze 14 százaléka ellenezte.
A kétciklusos amerikai elnökök a második négy évükben gyakran a külpolitikára koncentrálnak, mivel ott nagyobb a mozgástér, és a legtöbbjük ezen a területen szeretne nyomot hagyni. Donald Trump már az első ciklusa alatt is a külpolitikában érte el a legnagyobb sikereit, ezek közül is az Ábrahám-egyezmények volt a legambiciózusabb projektje. Az egyezmények lényege, hogy az Iránnal szemben álló öböl menti arab országok rendezik kapcsolatukat Izraellel. Nem véletlen, hogy ezek az országok támogatták a leginkább az Irán elleni amerikai–izraeli katonai akciót.
A The New York Times szerint Szaúd-Arábia, amely nem részese az Ábrahám-egyezményeknek, de Irán legnagyobb térségbeli vetélytársa, kifejezetten lobbizott a beavatkozás mellett.
Donald Trump régóta érvelt amellett, hogy keményebben kellene fellépni Irán ellen, ennek ellenére az amerikai sajtó a háború kirobbanását követően Izrael szerepét hangsúlyozta, aminek következtében
egyre erősebb lett az a narratíva, hogy a zsidó állam rángatta bele Trumpot a fegyveres konfliktusba.
Ez kifejezetten népszerű nézet a közösségi oldalakon és az amerikai jobboldal radikális szegmensében is, amelynek hangja az utóbbi időben jelentősen felerősödött az új médiának köszönhetően. Számos, a Fox News, a The Daily Wire és hasonló médiatársaságok kötelékéből kilépő konzervatív műsorvezető sikeresen függetlenedett a YouTube-on és az X-en.
Tucker Carlson, Megyn Kelly és sokan mások nagy szurkolói voltak Trumpnak, kampányoltak neki, és ő ezt azzal hálálta meg, hogy interjút adott nekik. Az előző hetekben azonban az iráni háború miatt szembefordultak az elnökkel, s a főáramú média már MAGA-lázadást vélt látni. A műsorvezetők egy része a zsidó állam tavalyi iráni háborúja idején is igyekezett lebeszélni Trumpot Izrael támogatásáról arra hivatkozva, hogy az Egyesült Államok maradjon ki a közel-keleti fegyveres konfliktusokból.
E nézet leghangosabb és legprominensebb képviselője Tucker Carlson, a Fox News korábbi műsorvezetője. Carlson az utóbbi időben eltávolodott korábbi közösségétől, és egyre több rossz amerikai döntés mögött vélt izraeli befolyást. Ennek ellenére az év elején még fogadták a Fehér Házban, valószínűleg azért, mert nem akarták elidegeníteni a követőit, és hálásak voltak neki korábbi támogatásáért.
Carlson az iráni agresszió megindítása után gyakran bírálta Trumpot: háborús bűncselekménnyel vádolta,
azt állította, hogy a katonai akcióval elárulta az „Amerika az első” eszméjét, és felháborodásának adott hangot, mert az elnök húsvétkor obszcén, fenyegetőző és az iszlámot gúnyoló üzenetet tett közzé. Izraelt pedig azzal vádolta, hogy tőrbe csalta és belevitte a háborúba az Egyesült Államokat. Trump április 9-én egy Truth Social-posztban reagálva látványosan szakított az őt korábban támogató műsorvezetőkkel, és le is hülyézte őket. Tucker Carlsonnak emellett azt is tanácsolta, hogy menjen el egy jó pszichiáterhez, amivel valószínűleg arra utalt, hogy a műsorvezető korábban azt mondta, egy démon megtámadta őt.
Van még egy jelentős, bár kisebbségben levő réteg, amely Trumpot támogatta a választáson, de ellenzi az iráni háborút. Ez a jobboldalnak az a tábora, amely ellenzi a neokonzervatív politikát, vagyis azt, hogy az USA legyen a világ rendőre. A háború jobboldali kritikusainak vezető lapja a The American Conservative, a lap szerzői alkotmányellenesnek, átgondolatlannak és elátkozottnak nevezik a beavatkozást. A The Wall Street Journal szerkesztőségi cikkben kritizálta az elnököt, amiért győzelmet hirdetett húsvét után. Trump az ünnep idején számos fenyegetést küldött, az egyikben „civilizációs pusztulást” ígért. Egyes elemzők szerint felvette az iráni rezsim stílusát, de sokan felháborodással reagáltak az üzenetekre.
J. D. Vance alelnök sem feltétlen híve az iráni beavatkozásnak. Bár támogatásáról biztosította Trumpot, úgy pozicionálja magát, hogy majd azt tudja mondani: nem tartozott a háború kezdeményezői közé. Külpolitikai nézete nem az elszigetelődésről szól, hanem arról, hogy Washington csak akkor avatkozzon be, ha az az ország érdekeit szolgálja, és minél gyorsabban érjen is véget a művelet. A republikánusok többsége azonban a felmérések szerint még mindig támogatja a háborút – ám így is
jelentős nyomás nehezedik az elnökre, hogy zárja le a hadműveletet.
(Cikkünk írása idején kéthetes tűzszünet kezdődött.) Ráadásul még a támogatók körében is terjed az a nézet, hogy nem úgy alakult a konfliktus, ahogy azt Trump szerette volna.
Bár az amerikai–izraeli erők súlyos pusztítást okoztak Iránban,
a remélt rendszerváltás nem következett be,
és a Hormuzi-szoros révén Teherán alkupozícióban van.
Ezt is ajánljuk a témában
Hiába reménykedett a világ a Hormuzi-szoros újranyitásában, Teherán brutális választ adott. Kereskedelmi hajókra nyitottak tüzet, miközben az iráni haditengerészet rádióüzenetben tudatta: senki nem mehet át.
A Fehér Ház szóvivője április 8-án azt mondta, az amerikai hadsereg elérte stratégiai célkitűzéseit. Nagy kérdés, hogy közép- és hosszú távon hogyan alakul a régió helyzete. A beavatkozás támogatói azzal érvelnek, hogy az USA-nak meg kellett tennie ezt a lépést. „Nem volt választásunk. Az elnök nem háborút indított, hanem egy háborút igyekezett megakadályozni. Irán lényegében azt mondta: »havonta 200–600 rakétát gyártunk, és annyit fogunk felhalmozni, hogy ha megpróbálnak bármit tenni az újraindítandó nukleáris programunk ellene, elpusztítjuk az egész Közel-Keletet, és csapást mérünk Londonra, Párizsra és Berlinre«” – mondta John Kennedy szenátor a Fox Business csatornán.
Kérdés, kihat-e az iráni háború az őszi félidős választásra. Mivel a világpolitikai események felgyorsultak, akárhogy alakul is a helyzet, lehetetlen megjósolni, miként fog hatni az eredményre. A Trumptól eltávolodó jobboldaliak várhatóan nem térnek vissza hozzá, inkább harc kezdődhet azért, hogy az ő soraikból emelkedjen ki a következő republikánus elnökjelölt.
A nyitóképen katonák előtt beszél az amerikai elnök
Fotó: AFP / PHILIP FONG
Sorsdöntő hónapok jönnek a német politikában.
Ennyi volt a tűzszünet...
Az izraeli hírszerzés igazgatóját Ahmadinezsádról és Epsteinről, az MI-ről és az iráni háborúról is kérdeztük. Yossi Cohen azt is elárulta, mi a legnagyobb fenyegetés a mai világra. Interjúnk!
Az amerikai elnök támogatása a nacionalista-konzervatív kelet-európai vezetők felé meghaladja a hagyományos szövetségi logikát – írja az onet.pl.
Európának még van ideje megelőzni egy tömeges opioid-járványt, de ehhez gyors és koordinált közegészségügyi válasz szükséges.
Az irániak szerint távol van még a béke.
Közben hétfőn az amerikai erők – Washington szerint – csapásokat hajtottak végre Dél-Iránban.
A sok videózás miatt majdnem két óráig tartott a finálé első, veszprémi mérkőzése.
„Ez durva és arcátlan hazugság” – fogalmazott az orosz elnök.