Vádolom Hollande-ot és megvédem a franciákat

2015. november 20. 9:50

Michel Houellebecq
Corriere della Sera
Ki oktatta éveken keresztül, hogy a határok régimódi lehetetlenségek, a hányingerkeltő, elavult nacionalizmusok szimbólumai? Az elmúlt tíz (húsz, harminc?) év kormányai szánalmas kudarcot vallottak, rendszerszinten, az alapvető feladatuk ellátásában: az őket felhatalmazó francia emberek megvédésében.

„A január 7-ei támadások után két napig odatapadtam a tévés hírekhez, nem bírtam nem odanézni. A november 13-ai támadások után nem is kapcsoltam be a tévét. Csak a barátaimat és ismerőseimet hívtam fel, akik az érintett környéken laknak (és sokan vannak ilyenek). Hozzászoktunk a támadásokhoz is. 1986-ban bombatámadások sorozata rázta meg Párizst különböző helyszíneken (azt hiszem, a libanoni Hezbollah vállalta magára a felelősséget).

Négy vagy öt támadás volt pár nap vagy egy hét alatt, nem emlékszem pontosan. De amire emlékszem, az az aluljárók hangulata volt a következő napokban. Teljes volt a csend az aluljárókban, a járókelők bizalmatlanul néztek egymás szemébe. Ez volt az első héten. Aztán nagyon gyorsan visszatértek a beszélgetések és a hangulat újra normális lett. A robbanás veszélyének gondolata ott maradt a levegőben, mindenki elméjében, de csak valahol hátul. Hozzászoktunk a támadásokhoz is. Franciaország ellen fog állni. A franciák a különleges hősiesség fitogtatása nélkül is ellen fognak állni, nem lesz szükségük a kollektív nemzeti büszkeségre sem.

Ellenállnak, mert nem tehetnek máshogy és mert mindenhez hozzá tudnak szokni. Egyik emberi érzelem, még a félelem sem olyan erős, mint általában. Keep calm and carry on. Maradj nyugodt és folytasd! Rendben, ezt fogjuk csinálni (bár nekünk egy Churchillre lenne szükségünk az ország vezetéséhez). A közhiedelemmel ellentétben a franciák eléggé szelídek és könnyen hagyják magukat irányítani, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen hülyék lennének. A fő hibájuk a feledékenységhez való felületes vonzódásuk, ami miatt rendszeresen frissíteni kell a memóriájukat. A mostani szerencsétlen helyzetünkért különös felelőssége van a politikának, és ezért előbb vagy utóbb felelni is kell. Nagyon valószínűtlen, hogy mindez becsületére válna annak a jelentéktelen opportunistának, aki most az államelnöki posztot elfoglalja és a másik idiótának, a miniszterelnöknek, nem beszélve az ellenzék hangjairól.

Ki jelentette be a rendőri erők leépítését, elkeseredettségbe taszítva őket, szinte lehetetlenné téve a kötelességeik teljesítését?

Ki oktatta éveken keresztül, hogy a határok régimódi lehetetlenségek, a hányingerkeltő, elavult nacionalizmusok szimbólumai? Hamarosan világos lesz, hogy ezért is sokan felelősek.

Mely politikai vezetők keverték bele Franciaországot abszurd és költséges hadműveletekbe, amiknek a vége az lett, hogy káoszba taszították Irakot, aztán Líbiát? És ezek a vezetők mostanáig készek voltak arra, hogy ugyanezt megcsinálják Szíriával is? (El is felejtettem, hogy nem mentünk Irakba. De közel voltunk hozzá, és egyértelmű, hogy Dominique de Villepin csak ezért az egy döntésért kerül bele a történelembe, és ez nem kis dolog: elérte, hogy Franciaország egyetlenegy alkalommal a mostani történelme során ne vegyen részt egy bűnténynek számító katonai beavatkozásban.)

Az elkerülhetetlen következtetések sajnos nagyon súlyosak: az elmúlt tíz (húsz, harminc?) év kormányai szánalmas kudarcot vallottak, rendszerszinten, az alapvető feladatuk ellátásában: az őket felhatalmazó francia emberek megvédésében.

A francia lakosság viszont nem vallott kudarcot. Mindezek után senki nem tudja pontosan, mit gondolnak az emberek, hiszen az egymást követő kormányok nem fordultak a közvetlen demokráciához (kivéve egyszer, 2005-ben, azt viszont nem vették figyelembe). A közvélemény-kutatások viszont azt mutatták: a francia lakosság mindig bízott és szolidaritást vállalt a hadsereggel és a rendőri erőkkel. Megvetéssel fogadta a baloldali morál (morál?) menekültek és migránsok fogadásáról szóló szentbeszédeit, és soha nem fogadta el gyanakvás nélkül a külföldi katonai kalandokat, amikbe a vezetők belesodródtak.

Végtelen számú példát lehetne felhozni arra a ma már feneketlen szakadékra, ami kialakult a polgárok és az őket képviselni hivatottak között. 

Az a hitelvesztés, ami most Franciaország egész politikai osztályát sújtja, nem csak széles körű, de legitim is. Nekem úgy tűnik, az egyetlen megoldás, ami megmaradt, ha lassan visszatérünk a valódi demokrácia egyetlen formájához: a közvetlen demokráciához.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 67 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Most már ott tartunk, hogy vegyi fegyver támadással riogatják Európát.

Véleményem szerint a következő történik: az európai liberális elit (és az általuk zsarolt/megvezetett többi politikus) érdekelt Európa meggyengítésében és az amerikai érdekeknek történő kiszolgáltatottságában. Ennek módja Európa lakosságának a felhigítása. Nem számoltak Orbánnal, aki ennek ellenáll(t). Az orbáni ellenállásnak az lett a következménye, hogy a liberális elit elismertsége láthatóan megrendült a választók előtt.

Ennek megfelelően a liberálisoknak jött kapóra a párizsi merénylet. Az emberek dühe nagyobb a terrorizmus ellen, mint a hosszabb távon kárt okozó migráció ellen.

Így a terror ellen hozandó, egyébként az európai polgárok jogait korlátozó intézkedések hatása lehet az, hogy a liberális elit nem megbukik, hanem fenntartja hatalmát, a cselekvés látszatával. Magyarul a terrorellenes intézkedések elfedik azt, hogy közben Európa tönkretételén dolgoznak.

Nem tudom, hogy liberálisék ezzel mennyi időt nyernek, de a szándék nyilvánvaló.

Minden ebbe az irányba mutat: az első nyilatkozatok, hogy a terrorizmus és a migráció között nincs összefüggés, a még nagyobb terrorveszéllyel riogatás, stb.

Most fejeztem Houellebecq új, "Behódolás" c. könyvét, mely a közeljövőben, Európa első iszlám államában játszódik.
Kitűnő, akárcsak a fenti írás!

Válaszok:
Taksony | 2015. november 20. 10:16

Kemény szavak, de igazak.

Válaszok:
Forsz | 2015. november 20. 10:28

Ezek a politikusok saját népük, és Európa ellenségei.
Nem értünk vannak, hanem ellenünk.

Pontosan. Mindkettő népség a keresztény Európa ellen.

A liberálisok ott fognak rápacsálni, hogy az arabok ugyanolyan örömmel pusztítják a keresztény templomokat, mint a zsinagógákat (meg az azokba járókat).

Imádom Houellebecq-et. Egy politikailag inkorrekt láncdohányos szociopata. :) De úgy ahogy ő ír a muszlim veszélyről, a bevándorlásról és az európát öngyilkosságba hajszoló európai liberális elitről, úgy senki nem ír. Remélem van még benne néhány olyan könyv mint az utolsó volt. Az ilyen pimaszul szókimondó írástudó emberek a legnagyobb reményeink a liberálfasiszta elit ellen.

"Kemény szavak, de igazak."
-------------------------------
Ugyan már, ezek ma már nem számítanak kemény szavaknak, ezek a józan tisztánlátás és az elkeseredettség szavai.

Kemény szavakat Orbán mondott ma reggel a Kossuth rádióban, amelynek csúcsát az a kijelentés tartalmazza, hogy elképzelhető, hogy AZ UNIÓT ÚJJÁ KELL ALAKÍTANI.
Nem, nem toldozás-foltozásról, nem reformról, nem újjászervezésről ejtett szót, ÚJJÁALAKÍTÁST említett.
A többi, amit mondott, csak a józan és sikeres taktikus kritikus szavai voltak, amit rövid távon azonnal figyelembe kell venni.

Igen, az Unió úgy rohan a vesztébe, hogy láthatóan előbb-utóbb csak az újjáalakítás segíthet rajta - no és nem mellékesen Európán.
De addig is Junckernak, Merkelnek, Renzinek és Hollandenak, na meg az egész holdudvaruknak távoznia kell a politikából.

Meggyőződésem, hogy ha nem pusztítja el az emberiség a civilizációt, ha nem pusztítja ki önmaga nagy részét, akkor a fejlődés iránya kétségtelenül az integrálódás felé mutat, ahol a nemzetek és a határok lassan - de hangsúlyozom lassan és az ésszerű fejlődés mentén, nem pedig erőltetetten - azok háttérbe szorulásához vezet.
Ma viszont ez nagyon távoli kilátás és a természetes életvitel nagyon durva megerőszakolása lenne.
Ma még ahhoz, hogy az emberek jól érezzék magukat a bőrükben, ahhoz a határok, a nemzet, a nyelv szerepének fenntartásában kell gondolkodni.
A társadalmi fejlődést megállítani úgy sem lehet, viszont a természetes progresszió mértékét - lépcsők kihagyásával - túllépni NEM SZABAD!

Az, hogy nem mondanak le azok után, hogy a titkosszolgálatuk dölyfösen elutasította az időben küldött jelzéseket, hogy a világpolitikában balfaszságok sorozatát követik el elnöki szinten, egészen addig, amíg ezek a melléfogások megmaradnának a franciák kompetenciáján belül, kit sem érdekelne, de ezek ma Európa egyik vezető hatalmát képviselik. Ezeknek a szava ma még kihatással van Európa sorsára. És ez viszont baj.

Szerintem ha elolvasod amit írtam, mielőtt válaszolsz rá, rájössz, hogy az európai liberális mainstrem küzd a politikai túlélésért (re,élem, hogy nem sikerül nekik).

Megmosolyogtató, amikor egy prózaíró vátesznek képzeli magát és politikai kérdésekben osztja az észt.

Válaszok:
packó | 2015. november 20. 12:22

Ennél már csak az megmosolyogtatóbb, ha tudatlan a kommentelő, mint te.

Michel Houellebecq írásának a címe: Io accuso Hollande e difendo i francesi«Io accuso Hollande e difendo i francesi

Nem kell ahhoz franciának lenni, hogy észrevegye valaki (gondolom, hogy rajtad kívül mindenki), hogy a Dreyfus per kapcsán írt Emile Zola cikk címe (J'accuse- Vádolom) köszön vissza a mostani írás címében.

Valószínűleg ugyanolyan nagy hatással lesz a mostani írás a francia történelemre, mint Emile Zoláé volt.

Márpedig Emile Zola ugyancsak író volt, Pajtás! Prózaíró, amit kifogásolsz.

"Vezetéknév Utónév Hozzászóló kiszűrése 2015. november 20. 12:02
Megmosolyogtató, amikor egy prózaíró vátesznek képzeli magát és politikai kérdésekben osztja az észt."

Érdeklődj a pártközpontnál!

He-he, a 444 a következőképpen foglalta össze a Houellebecq írás lényegét (kissé leegyszerűsítve, sűrítve, mondhatnám cenzúrának is):

"Houellebecq született idiótának nevezte a francia miniszterelnököt
Herczeg Márk IRODALOM ma 12:51 0 36
„LOL” – írja (TGM-hez hasonlóan) a francia sztáríró, akinek az iszlám európai térnyeréséről szóló Behódolás című regénye a Charlie Hebdo-merénylet napján jelent meg.
A most megjelent (angolul a New York Times-ban olvasható) írásában többek között született idiótának nevezte Manuel Valls francia miniszterelnököt.

Michel Houellebecq (Fotó: Lionel Bonaventure / AFP)
Houellebecq szerint a franciák hozzászoknak a terrortámadáshoz, és mennek tovább, bár nincsen egy Churchill, aki vezesse őket.
Szerinte a politikusok a felelősök a tragédiáért, amiért addig gyengítették a rendőrséget, hogy az nem tudott hatékonyan fellépni, és hogy beavatkoztak Líbiában.
Az író szerint az elmúlt 10 (20? 30?) évben a kormányok szisztematikusan megbuktak a legfontosabb feladatban: hogy megvédjék az állampolgáraikat.
Az egyébként euroszkeptikus Houellebecq szerint a mostani politikai válságból az egyetlen kiút ha elmozdulnak az igazi, közvetlen demokrácia felé."

Next!
Hogy is van ez a Nagy Francia befogadásról?

"Megvetéssel fogadta a baloldali morál (morál?) menekültek és migránsok fogadásáról szóló szentbeszédeit, és soha nem fogadta el gyanakvás nélkül a külföldi katonai kalandokat, amikbe a vezetők belesodródtak."

Vagy ti (te meg az író) másik Franciaországban éltek?

K-Á-O-S-Z.
Ennyi a válasz.
Az oroszok 500 tartálykocsit bombáztak szét az Iszlám Állam ellenőrizte területen, az utóbbi 3 nap alatt.
Nem érdekes?
Mihelyt megjelentek az oroszok, megjelentek a tankerek is, khm... vagy addig is ott voltak?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés