A megújuló energia Olaszországban

 

A megújuló energiaforrások kiaknázását világszerte kiemelt figyelemmel, egyben a környezeti-pénzügyi-gazdasági válságból való kibontakozás fontos eszközeként kezelik. Erre utal az a tény is, hogy az elmúlt évben az OECD-országokban üzembe helyezett új villanyáram termelő kapacitások mintegy 80 százaléka ilyen forrásokat hasznosít. E technológia hozzájárulhat az energiaszámlák csökkentéséhez; az ellátás külföldi függőségének mérsékléséhez; biztonságának javításához, nemkülönben a szén-dioxid (CO2) –kibocsátás és a környezetszennyezés csökkentéséhez egyaránt. Nem véletlen tehát, hogy az atomenergia hasznosítását népszavazással elutasított Olaszország – váltakozó kormányok mellett – határozott irányt vett a megújuló energia alkalmazásának kiterjesztésével járó előnyök kihasználására. Ezt támasztja alá az is, hogy az Európai Unió megfelelő programjában 2020-ra számára a villanyáram termelésben előírt 26 százalékos megújuló részarányt saját kezdeményezésére 35 százalékra emelték (ez az arány 2012-ben 28,2 százalék, 2013-ban már 32,9 százalék, a teljes energiatermelésben pedig közel 15 százalék volt). Az utóbbi két évben az így előállított villamos energia 84,8, illetve 104 TWó volt.

 

Olaszországban 2006 óta adnak közre az egész országot átfogó éves jelentést a megújuló technológiák fejlődéséről/terjedéséről és az ezzel összefüggő problémákról. Az éves beszámolók egységes kérdőívek alapján készülnek, az egyes településektől így beérkező adatokat pedig illetékes országos és regionális szakmai szervezetek adataival vetik egybe. A továbbiakban a jelentés főbb elemeiről adunk tájékoztatást.

 

 

Az elmúlt évben a megújulók hasznosítása fontos mérföldkőhöz érkezett: a jelentés lezárása időpontjában (2014. április) a nyilvántartott 8054 település mindegyikében működött legalább egy, ilyen technológiával üzemelő készülék és/vagy berendezés. Az impozáns, folyamatos fejlődést jól szemlélteti, hogy 2008-ban ez a szám 3190, 2010-ben már 6 993, 2011-ben 7 661, 2012-ben 7 896, 2013-ban pedig 7 937 volt. E folyamat technológiák szerinti alakulását és az alkalmazó települések számát az alábbi táblázat szemlélteti:

 

 

Kiemelt figyelmet érdemelnek azok a települések (29), ahol 100%-ban megújuló forrásokból termelik a lakosság által ott felhasznált elektromos és hőenergiát, nemkülönben azok, amelyek több villanyáramot állítanak így elő, mint amennyit a lakosság helyben felhasznál (immár 2629 település).

 

A megújuló energiatermelés alakulását az alábbi grafikon szemlélteti:

 

 

 

Mint látható, a vízi erőművek hozzájárulása a villanyáram termeléshez szezonális ingadozásokkal stagnált (jelentős kapacitás-bővítésre objektív okokból nem került/-hetett sor), de az összes többi megújuló technológia dinamikusan növelte teljesítményét.

 

 

Miközben csökkent a legszennyezőbb, fosszilis energiahordozókat felhasználó villamos erőművek termelése (a csökkenés mértéke 2013-ban a 2007-es szinthez képest 85,8 TWó volt), és visszaesett az ilyen energiahordozók behozatala is, Olaszországnak sikerült teljesítenie a Kyotói Jegyzőkönyvben rögzített üvegházhatású gáz (ühg) kibocsátás csökkentési előirányzatot (2008-2012 között 6,5 százalék az 1990-es szinthez viszonyítva), a villanyáram piacán is beindult az árak mérséklődése. Ez főként a csúcsidőben üzemelő fényelektronikus napelem panelek terjedésének köszönhető, mivel így a legdrágábban termelő (és sokszor a leginkább szennyező) erőműveknél szüneteltetik/állíthatják le a termelést. A 2013-ban minden napi tarifasávban kimutatható árcsökkenésben ugyanis jelentős szerepet játszott a fotovoltaikus berendezések által ebben az évben termelt 22 TWó, nemkülönben a szélerőművek 15 TWó értékesítése is.

 

Jelentős mértékű volt a „tiszta” erőműveknél foglalkoztatottak számának növekedése is: 2012-ben az újonnan üzembe állított ilyen berendezések működtetésére 137 ezer főtt vettek igénybe, míg a meglévő összes többi villamos erőműnél 53 ezren dolgoztak. Noha 2013-ban a Passera rendelet néven elhíresült intézkedés a fényelektronikus panelek üzembe állításának támogatását csökkentette és a többi megújuló technológiáét maximálta, ami az előző évi növekedési számok bizonyos mértékű mérséklődéséhez vezetett, előrelátóbb politika érvényesítésével e területen még óriási a kiaknázatlan potenciális lehetőség. Ezt állapítja meg egy, az olasz mérnöki kar központi szakmai szervezete keretében készült tanulmány, amely szerint 2020-ra – célirányos gazdaságpolitikával – a tiszta energiatermelésben foglalkoztatottak száma 250 ezerre, az energiahatékonyság javításában és az épületek szigetelésében dolgozóké pedig 600 ezerre lenne növelhető.

 

Ezt támasztja alá Németország példája is, ahol a távlatilag kiszámíthatóbb szabályozásnak köszönhetően a megújuló energetikában foglalkoztatottak száma már elérte a 400 ezer főt. Arról nem is szólva, hogy e terület felfutása új szolgáltatások, köztük az épületek energetikai auditálása/minősítése, valamint újabb innováció/kutatás iránt támaszthat igényt. A válság miatt csökkenő gazdasági aktivitás mellett a megújulók térnyerésének, a decentralizált energiaellátás terjedésének is tulajdonítható, hogy az ország villamos energia mérlegében a kőolaj részaránya 2013-ban már alig 2,3 százalék, a szolgáltató szektor és a lakosság részesedése pedig az éves fogyasztásban együtt 55,3 százalék volt. E képet árnyalja, az utóbbi 10 év folyamán 5,5 millióval 37,5 milliósra bővült olasz gépkocsiállomány növekvő káros kibocsátása, valamint az áruszállítások immáron 94 százalékban közutakra kerülése, ami növelte a fosszilis energiahordozók (főleg a gáz és üzemanyagok) iránti keresletet is.

 

Érzékeny pont a megújuló energiaforrások jövőbeni szerepének elbírálásánál a kiaknázásuk kapcsán a villanyszámlába beépülő támogatás, ami az Istat adatai szerint 2013-ban a lakossági kiadások 0,3%-át vette igényben, míg ugyanebben az időszakban a fűtésre kiadásainak 5,2%-át fordította egy „átlagos” olasz család. A 2013-as lakossági villanyszámlában az energetikai komponens részesedése 52,8, a megújulóknak juttatott támogatásoké pedig 15,3% volt.

 

Összehasonlításul, Németországban a megújulók támogatása a villanyszámlák összegének 20%-a, a CDU és az SPD által 2025-re kitűzött célkitűzés mégis a megújulók részesedését az ország energiafelhasználásában 40%-ban jelölte meg. Ennek kapcsán számolnak azzal is, hogy 2017-től a nagy erőművek termelte energia árát is szakosított tőzsdén állapítják meg, ami mérsékelni fogja az árakat, miközben a megújulók térnyeréséhez az import csökkenése (2012-höz képest 2013-ban 13,5%), a foglalkoztatás bővülése és a környezet állapotának javulása is kapcsolódik. Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy a megújulók technológiai berendezéseinek tartós árcsökkenése és e beruházások többnyire gyors megtérülése miatt belátható időn belül a támogatási igény a zérus felé tendál, amit követni fognak az energia számlák főösszegei is.

 

Egy, a vállalkozások körében nemrég készített felmérés szerint az olaszországi cégek csupán 3,8%-ánál képvisel jelentős tételt az energiaszámla (haladja meg bruttó árbevételük 3%-át), míg a vállalkozások 50%-ánál ez az arány az árbevétel 0,5%-a, 19,2%-kuknál pedig csupán 0,1%-a. Kézenfekvő tehát a következtetés: nem egyes nagyméretű, energiaigényes tevékenységeket folytató piaci szereplőket kell támogatni, hanem széles körben ösztönözni szükséges az energiahatékonyság javítását, a gyökeres technológiai megújulást eredményező innovációt. Annál is inkább, hogy a fenyegető globális felmelegedés miatt még a gazdasági válság sem lehet ürügy az EU energetikai rendszerének radikális megújításának/átalakításának halogatására – hangsúlyozza a jelentés.

 

A jövőben hozandó intézkedések között mindenekelőtt az adórendszer újragondolását említi a jelentés (a karbon adó szerepének erősítése, átláthatóság-kiszámíthatóság); korszerű épület-energetikai szabványok bevezetését; az energiahatékonyság javításának ösztönzését; az energetikai rekonstrukciókkal kapcsolatos eljárás egyszerűsítését; a csúcsidőn kívüli lakossági fogyasztást ösztönző tarifarendszer bevezetését; az energetikai rendszer fejlesztését; nemkülönben a közlekedés energiaigényessége régóta húzódó problémájának hatásos kezelését. A fent említett és más intézkedésekkel összhangban kidolgozott forgatókönyvet az alábbi ábra szemlélteti:

 

 

 

 

Az ábra 2050-re a fosszilis energia egyértelmű visszaszorulását fémjelzi.

A megújuló energiaforrásokból termelt villanyáram 2013-ban a legnagyobb mértékben fotovoltaikus napenergiából történt: 22,1 TWó, ami 2012-höz képest 18,9%-os növekedés; a szélenergia szintje 14,8 TWó, + 11,6%; biomasszából és biogázból 15 TWó-nyit termeltek, ami 12,8%-os évi növekmény. A geotermikus forrásból előállított villanyáram kismértékben, 5,2-ről 5,3 TWó-ra nőtt. A technológiák szerinti helyzetképet és a jelentésben bemutatott „jó gyakorlatot” külön összeállításban adjuk közre.

 

 

Balog Károly

 

szakközgazdász