Így zsidótlanított a magyar állam

2014. február 3. 14:37

Rajcsányi Gellért
Mandiner
Így intézte hivatalos ügyeit a magyar állam bürokráciája, és így fordultak az államhoz a zsidó, valamint a zsidó vagyonra ácsingózó nem zsidó állampolgárok a vészkorszakban.

Az állam, ez az örök Leviathán többször is lecsapott saját védtelen áldozataira Európa innenső fertályában a huszadik században, annak középső évtizedeiben. A történelemkönyvek lapjairól, regényekből, fényképekről és tévéfelvételekről ismert sötét korszakról nem lehet eleget beszélnünk, akár a nácikról, nyilasokról, akár a sztálinistákról, kommunistákról van szó. Ne feledjük el, milyen történelmi, társadalmi tragédiákba zsákutcákba vezettek minket és vezettük magunkat. Néha viszont nem a lírai, szépirodalmi és művészeti megemlékezések; hanem a legszikárabb bikfanyelven írt hivatalos feljegyzések, levelezések és határozatok mutatják be, milyen emberevő szörnyeteggé alakult a magyar állam a legsötétebb időkben.

A Nógrád megyei levéltár online archívuma és Radnóti Zoltán rabbi blogja nyomán jöjjön egy dokumentumválogatás a zsidók elkülönítése és elhurcolása napjaiból. A vészkorszak dokumentumai mellett a Magyarországot építő zsidó polgárokról és a zsidókat mentő magyarokról, keresztényekről is megemlékező Radnóti Zoltán a Mandinernek elmondta: az iratok publikálásával az a célja, hogy az emlékév alkalmából részt vegyen a korszakról szóló ismeretek terjesztésében, kijuttatva a blogok világába a levéltárakban meglévő történelmi dokumentumokat. Így intézte hivatalos ügyeit a magyar állam bürokráciája és így fordultak az államhoz a zsidó, valamint a zsidó vagyonra ácsingózó nem zsidó állampolgárok a vészkorszakban.

*

Izraelita műegyetemisták kérelme az egyetemlátogatás alóli felmentésről a testi és erkölcsi épség megőrzése érdekében (1927):

holokauszt_hivatal 3.jpg

Zsidók elkülönítése végrehajtva:

holokauszt_hivatal 6.jpg

Zsidó ágyak és ágyneműk kiutalása a salgótarjáni nyilasoknak:

holokauszt_hivatal 1.jpg

Zsidó asztalostól lefoglalt faanyag felhasználása a zsidó gettó falának felépítéséhez:

holokauszt_hivatal 2.jpg

Túl nagy lakásban lakó zsidó özvegyasszony lakásának kiutalása a Magyar Nemzeti Szocialista Párt részére:

holokauszt_hivatal 11.jpg

Katolikus plébános zsidó épületet igényel, az eredeti tulajdonos személyére külön felhívva a figyelmet – Radnóti Zoltán közlése szerint rögtön a gettósítás másnapján született a villámgyors igénylő levél:

holokauszt_hivatal 5.jpg

Egy olvasói levél:

„Salgótarján, 1944. V. 30.

Mélyen tisztelt Polgármester Úr!
Amit meg kell írni

Az utóbbi napokban a zsidó vagyon számbavételével és rendezésével kapcsolatban különböző hírek keringtek a városban. Zsidó vagyonból származó gyűrűket, karkötőket véltek egyes személyek ujjain, karján látni, melyeket az illetők azelőtt sohasem hordtak. Beszélik, hogy a zsidó vagyon rendezésénél egyes alkalmazottak a legrosszabb ruhákban mentek a gettóba, és jó ruhában távoztak. Az egyik alkalmazotton felfedezni vélték az egyik zsidó nő angórapulóverjét. Beszélik, hogy a vagyonosabb zsidó nők perzsa stb. bundái, ezüstrókái nem volnának leltárba véve. Szeretnénk elhinni, hogy ezek mind csak pletykák, de tudjuk azt, hogy ha a pletykák szájról szájra járnak, úgy a tizedik szájnál már teljesen elferdítve kerülnek a közvéleménybe. A közvélemény megnyugtatására talán célszerű lenne, ha ezen jelenségeket illetékesek kivizsgálnák, és a közvéleményt megfelelően megnyugtatnák.
Jelzet A Munka, 1944. október 7., 2. p.”

Számolni kell azzal, hogy a zsidók szökést igyekeznek megkísérelni:

holokauszt_hivatal 7.jpg

Nincsenek nélkülözhetetlen zsidó orvosok, gyógyszerészek és állatorvosok Balassagyarmaton:

holokauszt_hivatal 8.jpg

„Alulírottak a keresztyén hitfelekezetekbe tartozó zsidó származású személyek nevében (cca. 30-40 fő) azon tiszteletteljes kérelemmel fordulunk a Nagyságos Polgármester Úrhoz, hogy tegye lehetővé oly módon való elhelyezésünket, hogy istentiszteletre járhassunk, és igaz hittel vállalt és átérzett vallásunkat zavartalanul gyakorolhassuk, ami jelenlegi nehéz helyzetünkben esetleg életünket megmentő, komoly lelki vigaszt nyújtana. Kívánságunk alátámasztására legyen szabad hivatkoznunk, hogy az ország különböző helyein hasonló megkülönböztetett elbánás már számos városban engedélyezve lett, mint például Szombathelyen, Pécsen, Makón stb. Ez utóbbira vonatkozó helyi közleményt csatoljuk. Kérésünket Nagyságod jóakaratú és emberbaráti pártfogásába ajánlom, számítunk igaz keresztyéni megértésére, és támogatásáért előre is igaz, mély hálánkat kifejezve vagyunk

megkülönböztetett mély tisztelettel

Szűcs Istvánné mérnök neje, Szűcs Veronika, Szarvas Imréné, Sallai Ernő nyug[almazott] cukorgyári irodafőnök, Sallai Ernőné szül[etett] Kemény Erzsébet, Gombos Mária, Hamu Sándor mérnök és neje”

holokauszt_hivatal 9.jpg

S egy szinte tragikomikus utolsó iromány: „A zsidó üzletek bezárása és a zsidó kézművesipari műhelyek termelésének megszűnése vagy korlátozása következtében egyes helyeken kézművesiparosokban hiány mutatkozik. Ennek a hiánynak a megszüntetése közérdek...”

 

holokauszt_hivatal 12.jpg

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 381 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Szégyenletes dolgok ezek, de ha megszakadnak is egyesek, én akkor sem fogom magamat azért szégyelni, hogy mit tettek a magyar hatóságok ezelött 70, 80 évvel...

Válaszok:
Antigoné | 2014. február 3. 15:16
Agnieszka | 2014. február 3. 15:25

van egy olyan érzésem, hogy Slachta Margit és dr. Szabó Imre pápai kamarás zsidódeportálásokkal kapcsolatos tevékenysége és véleménye közelebb esik a katolikus, keresztény ethoszhoz, mint a mohorai plébános akciój:

http://mandiner.hu/cikk/201401..

az itt közölt levelekben alispánok, polgármesterek, nyilasok és plébánosok levelezgetnek, írnak alá kérelmeket, határozatokat - ők is mind zsidók voltak?

az itt közölt levelekben alispánok, polgármesterek, nyilasok és plébánosok levelezgetnek, írnak alá kérelmeket, határozatokat - ők is mind zsidók voltak?

Abszurd az egész folyamat.
De mit jelent ez napjainkban?
Azt, hogy ha valaki érintett, az pályázhat a magyar államnál 5-600 milliós tudományos filozófiai projektekre, megnyerheti, a pénzt elviheti, miközben maga a pályázat, az abszurd.
Ezzel lenne 1:1?

Egyetértek.
Minden együttérzésem a meghurcolt zsidóké, sokat könnyeztem a sorsukon olvasván a holokauszt szépirodalmának zömét, de nem vagyok hajlandó bűntudatot érezni elődeim tettei miatt. Még a szüleim is csecsemők voltak 44-ben.

Nem kell szégyellni, csak olyan nagyon szomorú.
Aztán jöttek az oroszok, van Herczegh Gézának egy könyve, a Foggal és körömmel, ez a német megszállás utántól a következő megszállás elejét írja le, hogy mi lett akkor oda, emberben, emberi méltóságban, muzeális értékekben. Közben elvitték a zsidókat és kevesen mertek, tudtak tenni értük.
Nem volt semmi, mikor jóval később a svábokat rakták vonatra egy hátizsákkal, persze, ők hosszú távon jól jártak és végső soron hazamentek.
Viszont az erdélyi, bácskai vérbosszú volt olyan iszonyatos, mint a vidéki zsidó közösség sorsa, erről viszont nem szoktunk beszélni, h. ne bántsuk az elkövető szomszéd népek érzékenységét.
Nem a ma élő nemzedékek felelőssége, ami történt, és az akkor élőké is csak nagyon-nagyon korlátozottan.
Az állam vezetőinek felelőssége más dolog, de az ő felelősségre vonásuk megtörtént.
Tudomásul kell venni, h. lehet a saját, a családunk életét kockáztatni embertársaink megmentéséért, de ez senkitől sem elvárható.

Persze másoknak valamivel jobb volt, de csak valamivel. Nekik az "Achtung! Achtung! Lichtspiele! Lichtspiele! Krokodil groß" jutott a rádióból. És milyen jól szórakoztatott a 'Ki tudja, mi vár ránk, ki tudja, holnap mire ébredünk?' zeneszám. Majd minden családban volt valaki 'messze távol a hómezőn, ahol a szél muzsikál'.

"...a magyar történelem egyik legsötétebb pillanata" - talán 1918. ősze is az volt.

Ezt nem kell belátnom mert már régen beláttam.

Nyirőnek mégis bejött...

ő tudott azonosulni...érdekes világ ez

Na kérem 1944-en még az anyukám sem született meg.

Nem vagyok hajlandó bűntudatot érezni semmi iránt ami akkor történt.
Nagyon elegem van ebből.

Látom a MANDINER érdekelt abban, hogy folyamatosan zsidózzon, szólok előre nem tesz vele jót, főleg nem a többi zsidónak.

Nem, már emlékezni sem akarok rá, főleg nem mindennap.

Hagyd, 6gwasyx egyszerűen hülye. A hozzászólásában benne vagy a teljes észbeli képessége, az összes gondolata és szókincse.

"Összetettebb dolgok ezek."

Igen, nincs pusztán egy irányú nézete ennek a kornak, de pont ezért van most az ajvékolás. Mert ők 70 éven át a maguk egyirányú értelmezésével egysíkúvá tették ennek az összetett dolognak a magyarázatát, és most veszélyben van a véleménymonopólium.

Természetesen az embertelenséget nem lehet - s nem szabad - megmagyarázni.
Az viszont ténykérdés, hogy az első nagy háború idején - 1916-ban - a hadviselő felek készek voltak kiegyezni a mindenkit feloldozó döntetlenben.
Aztán a kiegyezés mégis elmaradt, az egyik oldal mellett fellépő, korlátlan pénzzel rendelkező szponzor miatt.
Minden további esemény ennek egyenes következménye.
A XX. század tragédiái ebben gyökereztek meg, ekkor szabadult rá a világra az irracionális "békék" sora.
Tehát: lehet, hogy sokak számára megemészthetetlen, de ami történt, azt a New York-i, s a többi banktrezorok határozták meg. Tulajdonképpen a koncentrációs táborokba száguldó szerelvényeket mindenekelőtt nekik köszönhetjük.
Ehhez pedig Magyarországnak nulla köze volt.

A "megüresedés" ugyebár azt jelentette, hogy a magyarok tudták, a zsidók nem fognak visszatérni, sőt, örököseik sem lesznek abban a helyzetben, hogy kérhessék a nekik jogosan járó vagyont.

"... honfitársaim által üldözve" - a magyarok többsége értetlenül tapasztalta a történteket, mert józan ésszel elképzelhetetlen volt, ami később történt. A hatóságok a megszállók utasítására cselekedtek, jóllehet voltak az állományukban, akik frontszolgálat helyett 'bátorságukat' fegyvertelen civilekkel szemben igyekeztek megmutatni. Felheccelt tömegek által végrehajtott pogromok, mint a németországi kristályéjszaka, nem történtek.

Kedves medve, hovatovább az egész életünk egy szembenézés.
Nagyon jó alkalom lenne szembenézésre pl, az iskolai évek valamely történelemórája, mi gimnazista korunkban néztük meg a Madáchban az Anna Frank naplóját. Nagyon megrázó volt, de ahogy visszaemlékszem akkor is elég sok családi és közösségi szembenézés volt.
Talán kevesebbet kéne beszélni, követelőzni, többet tanulni, dolgozni, higgye el, itt már ember nincs, aki a történtekkel ne lenne tisztában, ha meg nem, az a család és az iskola mulasztása, és nem közerkölcsi kérdés.
Itt nemcsak a történtekkel van általában, a társadalom értelmesebb, tájékozottabb része tisztában -az ez alatti rétegtől meg mit várunk- hanem el is ítéli a törvénytenségeket, a tömeggyilkosságokat, a vagyonelkobzásokat.
Viszont amerre nézünk, romok. Kibeszélhetetlen és az utóbbi negyedszázadban költségessége és az általános egyet nem értés miatt megoldhatatlan problémák, kifosztott ország és elszegényedett, munkanélküli, tudás nélküli milliók. Volt itt egy viszonylag jól működő technikumi rendszer, szakoktatás. Hová lett?
Ezek is olyan tragédiák, amiket szintén lehet gyászolni, itt is van felelősség, ezzel nem kell szembenézni?

Válaszok:
Agnieszka | 2014. február 3. 17:21

Igen, az egy kemény világ volt. A középkor is az volt, az ókor is. Sok szempontból ma már jobb időket élünk - az emberek nagy többsége irtózik az erőszaktól, legalábbis a maga pőreségében átélve (nem a moziban).

A gyerekek nagy többsége már úgy nő fel, hogy egyszer sem verekedett. A halálbüntetést egyre kevesebben támogatják. A társadalom a gyerekek megverését elítéli. Az állatkínzókat bezárná.

Igen, mindezt az egyesek által elátkozott "liberális" világ hozta.

Nekem egy kicsit sok már a szembenézés, többre mennénk, ha mindenki a saját, állapotbeli kötelességeivel nézne szembe, folyamatosan, sőt eleget is igyekezne tenni nekik, nem egy 70 évvel ezelőtti tragédiával nyüstölnénk egymás idegeit.
Mindenesetre, gratulálok a jelenlegi történelem oktatásnak, ha erre tényleg szükség van.

1918. esetében Károlyiék dicstelen szerepére gondoltam. Eszükbe sem jutott, ellentétben az utódállamokkal, de még Ausztriával szemben is, hogy fegyveres erővel mentsék, ami menthető. A kommunista hatalom, ha nem is nemzeti érzésből, megkísérelte az ellentámadást, hadseregéhez sok nemzeti érzésű tiszt is csatlakozott. De elkéstek, mert a győztes hatalmak már 1919. elején döntöttek, és a hadjárat tragikomédiává vált, mert a felszabadított felvidéki területeket az antant semmitmondó ígéretére feladták és reménytelenné vált csapatokkal próbálták utána a románokat kiűzni.

Egy biztos: a magyarországi zsidóság semmivel nem szolgált rá, hogy az állam, az ország ezt tegye vele (összegyűjtse, s kiadja a németeknek).
Ezzel a népesség 90-95 százaléka akkor is tökéletesen tisztában volt.
Mégis. MEGTETTE.
Tehát, nem akarta, érezte, hogy vétkezik ezzel, semmivel nem tudta indokolni, de mégis megtette.
Amire megint csak azt mondom, mint az előbb:
1916.
A dolgok ekkor dőltek el.
Amikor az emberek természetes, Istentől kapott gondolkodásmódját a torzítók eltorzítják: a maga idejében a borzalom természetesként hathat, s minden megtörténhet.

Szerintem nem én vagyok értetlen...

Nem volt 'idillikus' a kép senki számára sem. Hitler elrendelte Mo megszállását. Horthy és a magyar kormány választhatott a 'mentsük, ami menthető' belenyugvás, az ellenállás és a menekülés (az ország sorsára hagyása között). A németek követelték a nyugat hatalmak felé tapogatózó Kállay kormány leváltását, a háború folytatását és a zsidók (szerintük) haditermelés céljából No-ba szállítását. Az új kormány engedelmeskedett. Az ország elkerülte kétszeres elpusztítását. Bp-i zsidók nagy része életben maradt, mert a bp-i gettó volt az egyetlen a németek által megszállt Európában, amelynek lakossága megélhette sárga csillaguk letépését.

Nem akartam egyáltalán aktuálpolitizálásba vinni; talán félreérthető voltam. Aktuálpolitikától független világtendről beszéltem - illetve szintén sok országban meglevő liberalizmusellenes trendekről. Ez nem csak Magyarország.

Jugoszlávia, Al Kaida, Afganisztán, Irak, Guantanamo, Ruanda, Tibet

Igen, ezek azt jelzik, hogy a gyilkolászás még létezik - de ezeket amúgy vagy antiliberális erők és mozgalmak indították, vagy az amerikai hatalmi érdekek mozgatták (azért pont az amerikaiak, mert csak ők kellőképp erősek ahhoz, hogy globális hatalmi-katonai játszmát játsszanak. Régebben a britek tették ugyanezt).

Amúgy az amerikai társadalomban inkább a konzervatív redneck-ek támogatják ezeket az akciókat, nem a parvidéki liberálisok.

Tehát ha a zsidók mostani bűneikért más módszerrel lesznek megbüntetve az rendben lesz? Józan ember nem hiszi el, hogy ha folyamatosan a holokauszttal jön valaki, akkor valami agymosás következtében a zsidók megbüntethetetlenekké válnak?
Ez az egész történet arra jó, hogy ellenszenvet és egyre erősödő visszafogott gyűlöletet generáljon, ami egyszer ki fog törni, ahogy az 1944-ben is felszínre tört.
De mi volt az általános közhangulat évekig előtte és mi hozta létre? Ja és mennyiben hasonlít a mai helyzet a holokausztot megelőző időszakra?

Tételesen mi volt a holokauszt története?
-Vagyonba be
-táborba elhurcol
-gázkamrába megöl
-holttest eléget

Tehát a következő menetrend szerinti zsidóüldözésnél elég lesz csak arra odafigyelni, hogy ez a négy ne legyen és akkor rendben vagyunk? Vagy nem kéne kiprovokálni.

"De nyilván én is paranoiássá váltam?:-)"

A rövid válasz: igen :) (sajnos most mennem kell)

Én leginkább a magyar rendszerváltás hiteles történetére várok.
Persze, ha most még csak Biszku van soron, nem biztos, hogy megérem.
Egyébként...rémes. Ilyen az ember?!

Törökország területe nagyobb és ami fontosabb, hadserege megmaradt (Mustafa Kemal, a későbbi Atatürk, Gallipolinál előzőleg is győzelmet aratott a britek felett). Magyar hadsereg nem volt, a magyar katonákat a fronton a Monarchia más vidékeiről származó tisztek vezényelték és a magyar tisztek a közös hadseregben cseheket, lengyeleket, horvátokat vagy éppen osztrákokat irányítottak (jellemző, hogy Horthy Miklós flottaparancsnok volt). Ennek következtében a hazatérő csapatok tisztjeik nélkül érkeztek és fegyelmezetlenek voltak.
A szomszéd államok vezetői tisztában voltak azzal, hogy valós vagy vélt érdekeiket fegyverrel kell biztosítani. A Károlyi kormány hülyeséggel (vagy árulással?) határos jóhiszeműsége bízott a nemzetiségek és a magyarság jogait egyaránt biztosító rendezésben. A területrablók elleni némi védekezést csak a polgári lakosság tanúsított, Balassagyarmaton és Szomorócon sikeresen. Sopron későbbi esemény, de ott is félkatonai alakulatok működtek.
Végeredményben az 1867-es kiegyezés által létrehozott rendszer bosszulta meg magát és az 1918-as 'forradalom' vezetői semmit sem tettek az ország védelméért.

Kitelepítésnek is nevezték, úgy állították be a dolgot, hogy jobb, ha a családok együtt maradnak; s mivel nem a front közelébe történt, el is lehetett fogadni. A nyugati hatalmak sem adtak hitelt a néhány menekült elbeszélésének.

Igaz, a Tanácsköztársaság hadi tevékenysége elég kétértelmű volt. Stratégiailag nem tekinthető másnak, mint Szovjet-Oroszországot segítő diverziónak. Ez magyarázza meg a románok elleni reménytelen támadást is, akkor csaptak össze a románok az orosz bolsevikokkal.
A magyar lakosság mindenesetre honvédő háborúnak tekintette a harci cselekményeket és sokan (tisztek is) önként jelentkeztek a hadseregbe. Kasán kitűzték a magyar zászlókat, de azt a kommunisták vörös zászlókra cseréltették (nesze neked nemzeti érzés).
Áprilisban a Tiszántúlt védő Székely Hadosztály hiába kért fegyvereket, a hadügyi népbiztos ellenforradalmisággal gyanúsította őket és nem adott. Végül visszavonulva még a Tiszán sem tudtak átkelni, megadták magukat.
Hogy a kommunista hatalom hogyan akart berendezkedni a Felvidéken az egy kérdés. A másik az, hogy Szovjet-Oroszországtól elszakítva, hogyan tudott volna fennmaradni. Sehogy, de Mo talán a magyar többségű területeken megmaradhatott volna. Sok minden történhetett volna még 1919. derekán is.

Nehéz volt az osztrákokra ráparancsolni, hogy ne csatlakozzanak No-hoz (nem volt jó ötlet az antant részéről, mert ez váltotta ki Hitler minden németet egyesíteni kívánó gondolatait). Részben ezért kárpótlásul ítélték nekik a nyugati végeket. Eredetileg még Pozsonyt is követelték (innen származott volna a Vier Burgenland: Négy Vármegye elnevezés), de Masaryk-Benes klikknek nagyobb volt az érdekérvényesítő ereje. Talán nagyobb katonai erővel történő fellépést a többi utódállam is fenyegetésnek érezte volna, mindannyiuk ellen akkor már nem lehetett harcolni.
Hosszú sora volt annak, hogy oda jutottunk. Végső lökéseket az 1867-es kiegyezés és 1918-as 'ál'forradalom jelentette.

Félreértettél. Nem gondoltam harmonikus mentalitásra. Csak olyasmire, hogy pl. a fronton az első háború karácsonyán elhallgattak a fegyverek, a katonák átlátogattak - A SENKI FÖLDJÉN ÁTMENTEK - az ellenséges arcvonalba, ahol megvendégelték egymást.
No, ezt az alapvető emberi morált tette tönkre perc alatt az 1916-ban a semmiből belépő háborús szponzorálás az USA részéről, az egyik oldal mellett.
Ezután ilyesmi elképzelhetetlenné vált. Ami bennünket, magyarokat illet:
Ha te este hazamész a lakásodba, majd becsöngetnek, s felszólítanak, hogy a 3 szobád közül kettőt azonnal hagyd el, oda többé a lábad be nem teheted, akkor te ezt hova teszed. Úgy, hogy a ház világéletedben a családodé volt.
1917-ban a Magyar Királyság területén egyetlen ellenséges katona nem tartózkodott.
Mégis megharmadoltak bennünket, olyanok, akik azt sem tudták, mi fán terem Magyarország.
Olyan pénzek felhasználásával, amiről viszont mi, magyarok soha fel nem tételeztük volna, hogy eldönti a sorsunkat.
Sorstalanná téve bennünket.
Ekkor hullott darabokra
"az emberek természetes, Istentöl kapott gondolkodásmódja"!

Azért ez már a csőd, amikor is Bálint60 nevű troll nyalja a Rajcsányi .eggét.

jah Budapest lakossága, még most sem magyar teljesen :D

főleg nem az 19. században

Maradjunk annyiban, hogy magyar az, aki magyarnak tartja magát és a magyarok többsége is annak tartja.

Magyarsághoz tartozás nem pártállástól vagy pártszimpátiától függ. Mo lakosságának döntő többsége magyar. Vannak akik megtagadják magyarságukat, a lelkük rajta.

"De mi vagyunk a benszülöttek és ti a
megtűrtek. "
Ez az az álláspont, mely nevetséges.
Amit elődeink tettek, az ő sikerük, felelősségük, az ő teljesítményük.
Az ún. dicső múlt, erőforrásként szolgálhat számunkra.
Ám. Mikor megszületünk, már csak mi vagyunk, s a világ.
Az, hogy bennszülött, megtűrt: értelmezhetetlen.
Két dolog van, ami számít:
Van-e benned megfelelő szintű emberség?
Képes vagy-e teljesítményt - valódit - nem filozófus-pályázaton elnyert 500 milliósakat felmutatni?

Arra nem gondoltál, ha így is volt, minden hódításhoz legalább két fél szükséges.

Nem voltak olyan kevesen. A katolikus rendházakba is elég sokan bekerültek, az evangélikus egyháznak sikeres, szervezett gyermekmentő missziója volt Sztehló Gábor vezetésével. A jó kommunista rendszer vezérlő urai ezt azzal hálálták meg, h. Sztehlót a megvalósult szocializmusban fohgyatékos gyermekek otthonában való munkára korlátozták.
Csonka ez a polémia a zsidók tragédiájáról, ha nem mellette futó téma Magyarország sorsa a következő 55 évben nagyon nagy részben a zsidó közösség tagjai, mint a pártállam vezetői irányításával. A békés "rendszerváltás" következtében azóta sem változott a helyzet gyökeresen, nézzük csak az 5. hadoszlopot.
A Heller-Radnóti Sándor-Fischer-Schiff-Konrád-Surányi-stb. társaság áldásos, jobboldali kormányok alatti "jogvédő" tevékenysége nagyon érdekes reflexiókra ad alkalmat és alapot.
A második háború vége, ha addig volt is sorsközösség, kölcsönös elismerés, új helyzetet jelentett. Az orosz csapatok bejövetele a zsidóközösség megmaradtjainak részére az ÉLETET, új lehetőségeket teremtett, a magyarok számára ennek az ellenkezőjét, kivéve a legszegényebbeket, a Horthy rendszer nagy bűneként -mert nem volt szívük és elég eszük földet osztani- a legalább másfél millió teljesen kiszolgáltatott föld nélküli, a mezőgazdaságban robotoló kodust.
Lengyelországban járva valahogy úgy tűnik, h. erősebb, sikeresebb tud lenni egy nagyjából egy nemzetiségű, egy vallású ország.
Azt a dühödt, Fidesz kormány elleni szellemi hadviselést, ami mára kibontakozott, nem tudom mással magyarázni, h. elviselhetetlen az osztozkodás szükségességének ténye, ennek a befolyásos, évtizedekig eleve kiemelt helyzetben lévő társaságnak felfoghatatlan, h. a demokráciába az is belefér, h. egy kötött idejű megbízatás lejártával nincs hosszabbítás, és az ő társaságukon kívülről is lehetséges pozícióba kerülni. Ezt el lehet adni a külföldi barátoknak és szövetségeseknek, h. politikai okokból kirúgás történt és az emberi jogok, a demokrácia sárba tirása. Emlékszünk még mikor Surányi, az inverz alkimista és a veszteséget gyűjtó MNB külföldi leánybankok Főnöke, a liberális magyar Charta oszlopos tagja, kénytelen volt távozni, mert lejárt a mandátuma, micsoda lázítás folyt a nem meghosszabbítás miatt? "Te is járhatsz így!" Azóta elég sokan jártak így, és EZT lehetetlen megemészteni.

A kommün kezdte megváltoztatni a békés együttélés alaphangját.
Valaki írt itt az "aranyvonatról". Sajnos, az az érzésem, h. az itt felhalmozott Magyarországon, a magyar közegben megszerzett haszon nem az össz magyarság, hanem az itt élő zsidó közösség további gazdagodását, sikerességét szolgálta, amíg itt volt.
A Szabó István Napfény ízéből kiderül, h. az egyedüli rendes magyar a háztartási alkalmazott volt.
A Fenákel Juditnak van egy keserves megmenekülés könyve, nem beszélve a Konrádról, vagy a Hédi történetéről, ezekből valami mesés meggazdagodási lehetőség képe bontakozik ki, s ennek a gazdagságnak a feleslege úgy tűnik, nem magyar jótékonysági, kultúrális célok érdekében működött.
Nagy kár, h. Izrael államot csak egy meglehetősen kedvezőtlen éghajlatú helyen, az arab tengerben sikerült megalapítani, mert valószínűleg jobb lenne, h. a sok, az őket ért veszteséget egy életre felejteni nem tudó, jól képzett, tehetséges ember a saját közegében boldogulna jól, s pont kerülhetne egy egyre konfliktusosabbá váló együttélés végére, s minden náció megmutathatná, mire képes önmagában.
Ahogy a népesség Európában fogy, végeredményben nem kizárt, h. csak felszabadul majd valami kellemesebb, biztonságosabb hely is.
180 fokos fordulat lenne szükséges a pillanatnyilag helyzetben lévő zsidó közösség részéről, abból a célból, h. valamilyen együttműködési hajlandóságot mutasson fel még jobboldali kormányok esetén is a többségi társadalom irányába.
A magam részéről nagyon helyesnek tartom a Sorsok Háza létesítését, biztos vagyok abban, h. hitelesen fogja bemutatni a zsidó közösség tragédiáját és valami abszolút elkedvetlenítőnek találom a zsidó közösség részéről az előre el nem fogadást. Szóval, a többségi társadalom még arra sem méltó, h. a pénzét tiszteletteljes megemlékezésre költse? Végeredményben a Páva utca, a Zsinagóga felújítás, a zsidó közösség szrvezése volt, a magyarok jobb, ha nem foglalkoznak olyasmivel, amihez nem értenek? Ez így nem fog menni.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2014. február 4. 13:03

"A Heller-Radnóti Sándor-Fischer-Schiff-Konrád-Surányi-stb. társaság" szemtelensége, beképzeltsége az elemi európai gondolkodás számára egyszerűen felfoghatatlan.

Ha a válaszaimból számodra a társbérlet intézménye ragadta meg a figyelmed, akkor
a) valamit nagyon rosszul írtam le.
b) ha szándékosan nem akarod megérteni, ez legyen a te problémád.

Egyetértek.
A probléma -az európai probléma- lényeges aspektusa az aranyvonat. Valószínűleg nem nagyon jó, ha egy nemzetállamban egy jól körülhatárolható kisebbség megszerzi a szinte kizárólagos gazdasági hatalmat és párhuzamos intézményrendszert alakít ki és működtet.
Erre a nemzetközi liberális, baloldali véleményvezérek és politika csinálók válasza a nemzetállamok valamilyen módon való megszüntetésének programmja. Ez viszont NEM fog a többségi társadalmak tetszésével, egyetértésével találkozni.
Nagyon keserű téma ez.
Kölcsönös kompromisszumokkal együttműködésre kellene törekedni. Ilyen kompromisszumra példa a német megszállási gyász-emlékmű fölállításának elhalasztása.
Nem szeretni kell egymást, talán megérteni is hiú remény, de együtt működni kéne.

Biztos vagyok abban, h. nem tudták, a lebonyolítás brutalitása ugyan semmi jót nem ígért, de az átlagember fantáziája szegény ahhoz, h. megsejtse, mi vár a bevagonírozott szerencsétlenekre, még a Gulág vonatok indítói sem tudhatták mi vár azokra, akik a háborút megúszták. Egyébként erről Hertha Müller Nobel díjas Lélegzethinta c. könyve szól a Gulágra hurcoltakról.

Nagyon nehéz medve aggyal megérteni, h. a megszállás utáni érának "tapsikolók" a minden nemzetben meglévő emberi, erkölcsi selejt volt? Ez a selejt cca. ugyanannyi lehet, mint a másokért erkölcsi késztetésből életet kockáztatóké, olyan 5-10% körüli. Viszont a végjátékban övék lett a hatalom, a törvényes rend felbomlott. Minden, ami történt akkor, az nélkülözte a többségi társadalom normális többségének egyetértését.

Radnóti Miklós az egyik legnagyobb magyar költő. Sok sora éppúgy közismert, szálló ígévé vált, mint az Ember tragédiája sorai. Petőfi Sándor szintén az egyik legnagyobb magyar költő. Ők különleges emberek, nagyszerű művészek voltak. Részei a nemzeti emlékezetnek, elvesztésük nemzeti gyász.
Ők mi voltak és a mieink.
Nem mondható ez ilyen mértékben el pl. Konrád Györgyről, h. az irodalomnál maradjunk.
A halálba hurcolt zsidó közösséget szintén nemzeti gyász illeti, külön-külön és együttesen, de az a nemtelen vita, az a szemrehányás és vád özön ami válogatás nélkül mostmár naponta zúdul mai ártatlan fejünkre, sok és kontraproduktív.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés