Az új miniszter szerint egyre több a duci gyerek, saját új államtitkára szerint egyre kevesebb – kinek van igaza?

„Mióta bevezették a heti öt kötelező testnevelést, szignifikánsan nőtt a túlsúlyos gyerekek száma. És AZÉRT [nyomatékosító célú mutatóujj-emelés], azért, mert ezzel, hogy kötelezővé tették, egy csomó gyerek nem tudott különórákra menni, holott korábban járt” – mondja parlamenti meghallgatásán Lannert Judit, a néző pedig meghökken.

Nekem legalábbis volt egy olyan hipotézisem, hogy lehet ugyan, hogy a leendő gyermek- és oktatásügyi miniszternek sok tanítási gyakorlat nincs a háta mögött,

Erre, miután korábban még csak annyit állított (eleve vitathatóan), hogy „ha megnézzük a gyerekek egészségi adatait, a túlsúlyosság még nőtt is”, most mindezt megfejelve egyenesen kijelenti: azért van több duci gyerek, mert a heti öt tornaóra miatt sokan abbahagyták a külön sportot.

Matematikailag már az zavarba ejtő, hogy hány olyan tanuló lehet 2026-ban a 12-13 évig tartó közoktatásban, aki a mindennapos testnevelés 2012/2013-as bevezetése előtt még szorgosan járt „különórákra”, azóta viszont nem. Szintén fura, hogy a covid alatt, amikor mindenki annyit fekvőtámaszozhatott otthon reggel, délben meg este, amennyit nem szégyellt, hiszen nem zavarta meg ebben az időrabló mindennapos iskolai testnevelés, zuhant a diákok fittsége, és fokozódott az elhízás.

Ha pedig arra gondol a miniszter asszony, hogy a 2024/2025-ös tanévtől már csak versenyengedéllyel rendelkező tanulók kaphatnak felmentést heti két tornaóra alól, a délutáni sportkörre járók nem, akkor érthetetlen, hogy mi lehet az a „szignifikáns” túlsúlynövekedés, amely az azóta eltelt másfél tanév alatt bekövetkezett – ha pedig valóban bekövetkezett volna, akkor biztos-e, hogy nem áll a háttérben egyéb, potenciálisan elhízáshoz vezető tényező is.

Hiszen kutatói körökben (is) alapvető evidencia, hogy két dolog között akkor állapítható meg ok-okozati összefüggés, ha minden más tényező változatlan marad. A cum hoc ergo propter hoc, azaz az egyidejűség és a kauzalitás keverése ismert logikai hiba –

(ha mégis volna ilyen kutatás, már most bocsánatot kérek a tájékozatlanságomért).

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2025-ös jelentése szerint a 11-12 évesek hétközben napi 101 percet, hétvégén napi 188 percet töltenek nem iskolai internetezéssel; a 15-16 évesek körében napi közel két és fél óra, illetve hétvégén napi bő négy óra az arány. Ennek alapján eleve felmerül a kérdés, hogy a napi 45 perc tornaóra rabol-e el többet a szabadidőből, vagy a hétköznapi átlag 121 perc netezés; továbbá hogy mikor mozog nagyobb eséllyel a nebuló: tornaórán-e vagy tiktokozás közben.

Az új gyermekvédelmi államtitkár, Gyurkó Szilvia alapítványa egy évvel ezelőtt felhívta a figyelmet egy meglehetősen nagymintás kutatásra, amely szerint 2019/2020-ban a másfél éves gyerekek egy tipikus napon „átlagosan 85,7 percet töltöttek médiahasználattal” (úgymint tévé, okostelefon, táblagép), „az egy órát a gyermekek 37,5%-ának napi képernyőideje haladta meg”. Hat évvel ezelőtt, másfél éves korukban – ezek a gyerekek ma alsósok. Vajon azért akadhat köztük sok túlsúlyos, mert az öt testnevelés mellett már nem járnak a korábbi sportszakkörükre, vagy netán azért, mert már másfél éves korukban ébrenlétük tekintélyes részét lefagyott állapotban, vibráló mozgóképek bámulásával töltötték, esetleg még nassolva is közben? A kutatás ráadásul egyértelmű összefüggést mutatott ki a szociodemográfiai háttér és a képernyőidő között –

Mennyire valószínű, hogy körükben a 2012-es helyzethez képest azért több ma a túlsúlyos, mert a mindennapos testnevelés miatt nem fér be nekik délután a vívás vagy az aerobik? Nem pont miattuk kellene minél inkább a közoktatás részévé tenni a rendszeres mozgást és a minél többféle mozgásforma ingyenes megismertetését?

De maradjunk a Hintalovon Alapítvány tavalyi jelentésénél. Mit látunk benne a 93. oldalon? „Az adatok alapján a tanulók negyede túlsúlyos, azonban a pandémia okozta lezárások feloldása óta alapvetően csökkenő tendenciát mutat a túlsúlyos vagy elhízott tanulók aránya”.

a Telex beszámol arról, hogy „több területen fittebbek lettek a gyerekek”, a testnevelők pedig kreatívabbak. „Sokszor megyünk ki a közeli parkba, bevezettem a gördülősportokat, ennek keretében elsősegélynyújtást és KRESZT-t is tanulnak a gyerekek” – mondta el a portálnak egy tornatanár; „kétkedve fogadtam a hírt, de pár hónap múlva már látszott a különbség a gyerekek mozgáskészségében” – nyilatkozott egy másik. Közben az Egészségügyi Világszervezet tavalyi jelentése szerint a 2018–2020-as és a 2022–2024-es időszak között Magyarország egyike volt azon országoknak, ahol a 6-9 évesek körében csökkent az elhízottság, fiúknál és lányoknál egyaránt. 

Ugyanakkor magamat is helyesbítenem kell: amikor itt nemrégiben azt fejtegettem, hogy a tornaórák számának csökkentése helyett az órák egy részét tartásjavításra és prevenciós gerincgyógytornára lehetne fordítani (különös tekintettel a sok kütyüzésre és arra, hogy ma már a nagyjából minden harmadik magyar iskolás lúdtalpas – nem a tornaóráktól lesz az, hanem egyre inkább eleve úgy érkezik a gyerekszobájából),

Ha tehát valahol mégsem így van, az az adott intézmény, illetve tanár sara, különösen, mivel tipikusan olyan gyakorlatokról van szó, amelyekhez tornaterem sem feltétlenül szükséges. „A gyógytestnevelés testgyakorlataiban (…) hangsúlyosan jelenik meg a játékos mozgásformák, az utánzó kúszások és mászások, a testnevelési és népi játékok adaptív alkalmazása” – írja az alsós kerettanterv, egyebek mellett évi 13 óra prevenciós és relaxációs gimnasztikát, 13 óra kúszás-mászást, 16 óra népi játékot és 23 óra szabadtéri játékot irányozva elő, az úszáson kívül. Gimnáziumban aztán a prevenciós és relaxációs gimnasztika javasolt éves óraszáma például 18-ra nő, a tananyagban pedig kifejezetten szerepelnek a stresszcsökkentő légzőgyakorlatok és egyéb pozitív megküzdési technikák – arról nagyszerűen lehetne vitatkozni, hogy az erre szánt időkeret arányaiban elegendő-e (szerintem nem, lehetne még növelni), abban azonban valószínűleg megegyezhetünk, hogy mindezektől a diákok leterheltsége inkább enyhül, mint nő.

„A mindennapi testmozgással nemcsak a gerinc népbetegségnek számító porckopásos betegségeit előzzük meg, hanem szinte mindegyik civilizációs népbetegségünket (…). Ma már sajnos a gyermekkorban, fiatalkorban jelentkezik számos baj az említettek közül” – mutatott rá a heti 5 tornaóra bevezetésének idején az Országos Gerincgyógyászati Központ prevenciós igazgatója (máig is a mindennapos testnevelés szószólója), aki gerincferdüléses középiskolások témájában szerzett kandidátusi fokozatot, és annak alapján dolgozott ki iskolai prevenciós programot.

Nyitókép: MTI/Soós Lajos