A L'art pour l'art Társulat idején az efféle jeleneteket még abszurd humorként adták el, színházban vagy tévében, erre most miniszterelnöki felszólalás formájában kapjuk.
„Elég a dumából és a hangulatkeltésből! Azonnali adócsökkentést és benzinárstopot 480 forinton a magyar benzinkutakon!”
– posztolta ki március 3-án Magyar Péter, kommentben hozzátéve: „Oszd meg, hogy Orbán Viktorhoz is eljusson!” Majd néhány perccel később a számos kétkedő tiszás kommentelő egyikének, aki szerint ezt azért újra kellene gondolni, ellentmondást nem tűrően rámutatott: „adócsökkentéssel kell elérni”.
Május 26., Magyar Péter miniszterelnök egy erre vonatkozó interpellációra válaszul a parlamentben: „Szóval 480 forintos. Önökön kértem számon!! Hogyha Pócs János nem tud olvasni, akkor segítek. Elolvashatjuk együtt azt a posztomat. Önökön kértük számon; azt mondtuk, hogy korábban 480 forinton maximalizálták, védték az árat, és egy évvel később 580 lett. [Itt valószínűleg az 595 forintra gondol, amilyen szinten a kormány március 9-én az árstopot megállapította; március 3-án ezt eleve nehezen lehetett volna bírálni.] Nem kell hazudni, nem kell hülyének nézni a magyar embereket. Egyébként még azt tudom mondani, nem tudom, hogy tudja-e, hogy mi az, hogy a nyersolajnak világpiaci ára van, ez nem olyan, mint a dinnye, ennek világpiaci ára van [Orbán Anita és Velkey György László jóízűen kacag –reméljük is, hogy kimulatják magukat, így a diplomáciára jut majd némi pókerarc is], és hát a duplájára emelkedett már azóta, mióta a 480 forintos [felhördülés a Fidesz soraiból] … hiába hazudnak, tudom, nehéz, dollár-forint, át kell váltani.”
Az vesse az ellenzéki képviselőkre az első követ, aki ennek hallatára nem fagyott volna le a döbbenettől.
Nem kell hazudni, nem kell hülyének nézni a magyar embereket, oda 580 forint van írva – mondja arra a posztra, amelyben tisztán és világosan ott áll, hogy 480. Magyar Péter oldalán is, meg más tiszásokén is (inkluzíve Kapitány István), a mai napig; de ráadásul a saját válasza végén Magyar Péter száján is kicsúszik, hogy 480 forintot mondtak. A L'art pour l'art Társulat idején az efféle jeleneteket még abszurd humorként adták el, színházban vagy tévében (esetleg még a „Kinek hiszel, szívem, nekem vagy a szemednek?” viccből lehet ismerős a helyzet), erre most komolyan gondolt miniszterelnöki felszólalás formájában kapjuk.
Tudjuk, „abszolút filmszínház”; 20 éve még fokozhatatlan pofátlanságnak hívták az ilyet, de tény, hogy az a szókapcsolat eggyel kevésbé szexi.
Ráadásul videófelvételek is keringenek egy kampánygyűlésről, ahol az akkor még csak miniszterelnök-jelölt némi szürreális életvezetési tanácsadás után („kevesebb Facebook-poszt, kevesebb hazudozás, több tett”) határozottan belemondja a mikrofonba: „tessék bevezetni egy benzinárstopot 480 forinton.” A múlt héten aztán ugyanez a Magyar Péter „megelőzendő a propagandisták kérdéseit” felvezetéssel már elkezdte kioktatólag magyarázni, hogy mielőtt rákérdeznének a 480 forintra, tessenek megnézni, hogyan alakult a kőolaj világpiaci ára, amióta ők „erről”, mármint a 480 forintról beszéltek a kampányban. Ebből lett mostanra a „mi mindig is 580 forintot mondtunk, csak nem tudtok olvasni”. (Köszönjük Brüsszelnek, hogy teleplakátolta a várost a szabad sajtó fontosságával – lám, itt már a kérdésfeltevés előtt „propagandista” címkét kap, aki rákérdezne egy furcsaságra.)
– ez az az Index, amelyet Magyar Péter még most, májusban is lepropagandistázott, hogy aztán most szó szerint az ő „propagandájukat” vegye át; sajátos egy felállás.
De a magyarázat eleve igen bornírt, már elnézést. Se Kapitány Istvánom, se Bujdosó Andreám nincs, akik shelles tapasztalataikkal eligazíthattak volna, ehelyett papírom van arról, hogy bölcsész vagyok, de (Zuckerberg úr a tanúm) még számomra is messzemenően egyértelmű volt már március elején is, hogy az „épp 565 forint a benzin + le van zárva a Hormuzi-szoros + Irán rakétákat lő ki az Öböl menti államokra + egyelőre egy csöpp se jön a Barátság vezetéken se = x” egyenletnek sem az egész számok halmazán, se semmiféle más tartományban nem lehet érvényes megoldása az, hogy nosza, vezessünk be 480 forintos árstopot. Tiszás kommentelők hadai is jelezték finoman és kedvesen, március elején, hogy ne már, ebből a demagóg badarságból nem kérünk, köszönjük.
Erre májusban azzal védekezik a kormányfő, hogy ők az olajár növekedését úgymond (randa anglicizmussal) nem látták jönni.
A Telex például március 1-jén „Durva olajár-emelkedés jöhet az iráni háború miatt” címmel prognosztizálta az elkerülhetetlent, ugyanaznap a 444 már múlt időben jelezte, hogy „Kilőtt az olajár az iráni háború miatt”, március 2-án a Portfólió pedig „Olajpiaci sokk fenyeget, a tőzsdéken már ugrik az olajár” címmel fújt riadót, hogy tovább ne soroljam. Én értem, hogy van az úgy, hogy egy minden fontos Facebook-posztot gondosan figyelő és Skrabski Fruzsinától kezdve a 3000 követővel rendelkező, TISZA-szavazó újságíróig mindenkinek a szavaiba legott belekötő politikusnak nincs kapacitása arra, hogy olyan híreket is elolvasson, amelyeken az ország működőképessége múlik,
de csöndben kérdezem a holdudvart: ilyenkor nem mernek szólni Magyar Péternek, vagy tényleg nem látta március 3-án Kapitány István se, hogy a kőolaj világpiaci ára nem csökkenni vagy stagnálni fog, hanem bizony nőni?
(Köszönjük egyébként a miniszterelnöknek, hogy van annyira figyelmes, hogy felhívta a négy kétharmadot abszolvált Fidesz figyelmét a világpiaci ár fogalmának létezésére. Élmény egy ilyen férfi; minden feminista álma az efféle mansplaining, ugye.)
De akárhogy is történt: az az érv, miszerint „március 3-án, amikor követeltük Orbán Viktortól a 480 forintos benzint, még nem tudtuk, hogy csúnyán nőni fog az ár”, abból indul ki, hogy az energia- és a gazdaságpolitika valamiféle óvodai homokozói brainstorming szintjén művelendő, amint azt épp az adott időpillanat „vibe”-ja diktálja. Legyen fixen 480, oszt maximum holnapután emeljük, ha úgy adódik? Milyen árstop az, amit a legközelebbi áremelkedésig vezetünk be, hogy akkor majd meglepetten átvariáljuk? Kapitány István eggyel ügyesebben próbált pőre whataboutizmussal visszakérdezni, hogy „és hol van az 1000 forintos benzinár”, azt azonban egyrészt a Fidesz az orosz forrás kiiktatása utáni időszakra lengette be, nem pedig a legelső 100 napra, másrészt a Fidesz-KDNP csúnyán el lett verve, tehát nem az ő ígéreteik számonkérése van napirenden.
Az ügyben volt egyfelől egy 480-as elképzelés, másfelől pedig az, hogy „velünk nem lesz 1000”. A nagy többség az előbbire szavazott, innentől kezdve az utóbbi egészen a következő választásokig irreleváns.
De ráadásul hiába hivatkozik most Magyar Péter arra, hogy március 3. óta kétszeresére nőtt a Brent olaj ára, még csak ez sem igaz. A kormányfő kedvéért, példásan szófogadó polgárként az ő tanácsát követve a cnbc.com oldalt kerestem fel, és ott kérdeztem le a vonatkozó adatokat. Március 3-án 81,40 dollár volt a világpiaci ár, a választások másnapján 99,36, május 26-án pedig nyitáskor 97 dollár. Ez így 19 százalékos emelkedés lenne, de mivel a miniszterelnök rámutatott, hogy ezt még át kell váltani, kiszámoltam az adott napi árfolyamokon forintra is: úgy az emelkedés 12,5 százalékos, ami pláne nem 100 (de elismerem, a százalékszámítás még eggyel bonyolultabb, mint az árfolyammal szorzás). Az igaz, hogy a CNBC grafikonján tűnhet drasztikusabbnak is a növekedés, mivel az Y tengely nem nulláról indul, tehát torzít a kép,
de az ember mégiscsak azt gondolná, hogy egy kormányfő az információkból nemcsak a grafikai elemeket futja át, hanem a számokat is.
Több tiszteletet annak a 3,39 millió szavazópolgárnak, aki azért voksolt a Tiszára, mert se propagandát, se vélt vagy valós hazugságot, se lenézést nem akart, ellenben vágyott egy higgadt, szakértői kormányra és egy őszinte vezetésre. És több tiszteletet annak a 2,82 millió magyarnak is, aki az ellenzék pártjaira szavazott, és akit minden hazug-bántalmazó jelenet megerősít abban, hogy neki volt igaza. Csak ki kell állni, és bevallani, hogy tisztelt választópolgárok, ott egy picit túltoltuk, illetve bocsánat, azt nagyon csúnyán benéztük, nyilvánvalóan láthattuk volna, hogy nem reális az a 480-as ötlet (a nem kívánt rész törlendő). Erősen fogadjuk, hogy többet ilyet nem lesz, de ha mégis, koppintsanak ránk, mi pedig három műszakban asszisztenseket állítunk Miniszterelnök úr mellé, akik lefogják a kezét, amikor a jogos, konstruktív kritikákat újfent lekezelő-kioktató kommenttel kérné ki magának. Isten minket úgy segéljen!
***
Ezt is ajánljuk a témában
Lélekemelőbb-e, amikor valaki pünkösdvasárnap emberséget és önmérsékletet prédikálva kiprovokálja, hogy féregnek és patkánynak nevezzék a fia keresztapját? Francesca Rivafinoli írása.
Ezt is ajánljuk a témában
Ki a nagyobb „rendszerváltó”: aki mellébeszélve utasít, vagy aki a sajátjából ad a köznek? Francesca Rivafinoli írása.
(Nyitókép: Polyák Attila / Magyar Nemzet)
Ezt is ajánljuk a témában
Az uniós pénzből brüsszeli és strasbourgi munkára alkalmazott asszisztens mit keresett munkaidőben folyton Budapesten? Francesca Rivafinoli írása.
***
A Tisza korábban élesen támadta a szolidaritási hozzájárulást, kormányon már megtartanák.
Feszült viták, provokáció, folytatódott a színdarab. Mostantól ez lesz a normális?Alkotmánymódosítás, KEKVA-vita és kemény gazdasági üzenetek — ez történt szerdán az Országgyűlésben.
Felcsúton kérdezte az RTL stábja a volt miniszterelnököt.
Az ügyvéd saját korábbi véleményét is korrigálta.
Vajon megismételhető-e a Tusk-féle varsói recept Magyarországon? S mi a közös Magyar Péterben és a jelenlegi lengyel miniszterelnökben? Szakértőkkel beszéltünk.
A jobboldal szakpolitikai vitákat tervez a Tiszával az idei tusnádfürdői fesztiválon.
Feszült viták, provokáció, folytatódott a színdarab. Mostantól ez lesz a normális?Alkotmánymódosítás, KEKVA-vita és kemény gazdasági üzenetek — ez történt szerdán az Országgyűlésben.
Ezek voltak a legolvasottabb cikkeink szerdán.
A kormányváltással nagy a várakozás a résztvevőkben, hogy valódi pozitív változások indulnak el a rendszerben.
