A tehetségek felkarolása nemzeti ügy – pártoktól, kormányoktól, rendszerektől függetlenül

Lassan másfél hónap telt el a földrengésszerű eredményt hozó választás óta. Míg az új kormányzati struktúra kibontakozik, a friss ellenzék az önvizsgálat stádiumában jár. Ez egyfelől a jogos magyarázatkeresés időszaka, másfelől a jövőbe tekintésé is: hogyan lehet megújulni, és milyen hibákat nem szabad soha többé elkövetni? 

Mindezek mellett azzal is fontos foglalkozni, hogy a megváltozó politikai környezetben mit érdemes megőrizni az előző tizenhat év eredményeiből, miért érdemes küzdeni. E vívmányok közé pedig bátor szívvel be lehet sorolni a tehetséggondozás nemzeti ügyét. 

Az új oktatási és gyermekügyi miniszter, Lannert Judit által ékkőnek nevezett tehetséggondozás ugyanis pártok és politikai ciklusok felett álló küldetés. 

kulturális, gazdasági és közösségi téren egyaránt. 

És igen, a tehetséggondozás nem váltja ki a közoktatást, hanem módszeresen épít rá. Így a kiemelkedő képességű fiatalok fejlesztése csak jól funkcionáló iskolarendszerre épülhet. Sőt, továbbmegyek: a Mathias Corvinus Collegium (MCC) harmincéves tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy az intézmények és a pedagógusok bevonása mellett a szülők megmozgatása is elengedhetetlen a sikerhez. 

A tehetséggondozásnak természetesen számos útja létezik, a legjobb hazai gimnáziumok e téren évszázados oktatási hagyományokat képviselnek.

A párbeszéd így évek óta sikeresen kapcsolja össze a két színteret: a közoktatást és az azon túli, nonformális tehetségfejlesztést. 

A munka öt évvel ezelőtt vett újabb lendületet, amikor a kormány nemzetstratégiai céllá emelte a tehetségek támogatását, így az MCC az egész Kárpát-medencére kiterjeszthette tehetséggondozó hálózatát. Az építkezés eredményeképp ma harminc magyarországi és külhoni helyszínen tízezer diák vehet részt ingyenes képzési programokban, illetve több ezer szülő és pedagógus kapcsolódik be az előadások és a műhelymunkák révén. 

Magam tizenegy éve vagyok részese e küldetésnek, és a Kárpát-medencét járva napi szinten tapasztalom semmihez nem fogható hatásait. Látom azt, milyen megtartóerőt jelent Beregszászon a háború árnyékában egy összetartó közösség.

És látom, hogy milyen életre szóló élményt jelent az egymástól több száz kilométerre élő tehetségek találkozása a Balaton partján. 

E lélekemelő tapasztalatokon túl azt is látom, hogy e tízezer fiatal a saját környezetében, a saját iskolájában, a saját szülőföldjén is kamatoztatja a tehetségét. Motorja lesz az osztály- közösségnek, segít a fiatalabbak tehetségfejlesztésében, és később felnőttként is aktív, vezető szerepet vállal kisebb vagy nagyobb közössége életében. 

A tehetség ugyanis nem válhat öncélúvá, és a tehetségek felkarolása sem lehet politikai kérdés. Ez közös ügyünk volt eddig is, és az is kell maradjon – pártoktól, kormányoktól, rendszerektől függetlenül.