A Magyar Diáksport Szövetség elemzései ráadásul következetesen azt mutatják, hogy a fittségi állapot a hátrányosabb helyzetű tanulók körében a legkedvezőtlenebb, és „minél jobb az iskolai fittségi index, annál jobban teljesítenek a kognitív felméréseken az iskola tanulói”. Ez is arra enged következtetni, hogy ha a felzárkóztatás a cél, akkor a Nógrád–Bereg vonalon egyenesen az „Aktív Iskola” rendszert kellene mielőbb maximálisan kiépíteni – ezzel szemben a tornaórák számának csökkentése esetén a II. kerületi diák valószínűleg ugyanúgy járna vívni, focizni, teniszezni vagy lovagolni,
a hátrányos helyzetű térségek tanulói viszont szakadnának tovább lefele.
Hogy lehetne tökéletesíteni a mindennapos testnevelést, az persze nem kérdés – de hogy a 2020-as években bűn lenne visszavenni az iskolai mozgásból, az is bizonyosnak tűnik. A gödi Búzaszem Iskola mérése szerint hozzájuk tavalyelőtt mindössze 43 százalékos átlagos korosztályarányos idegrendszeri érettséggel érkeztek az elsősök – mára már jól ismert, hogy ha az óvodás a ceruzával rajzolás, a fűszállal molyolás és a gyöngyfűzés helyett képernyőt nyomogat, akkor mozgása elszegényedik, finommotorikája nem fejlődik, csecsemőkori reflexei nem épülnek le, ami a figyelemzavartól a tanulási nehézségekig jó sok problémát okoz, amelyeket viszont pont mozgásalapú idegrendszer-fejlesztéssel lehet egy ideig még sikeresen orvosolni.
A heti öt testnevelésóra ettől kezdve alsó tagozatban egyenesen életmentő is lehet; a legszimplább népi játékok, ügyességi gyakorlatok is mind-mind azt segíthetik elő, hogy a tanuló képes legyen felfogni a matekpéldát.
Aztán ott a kamaszkor – a legalkalmasabb évek a megfelelő prevencióhoz. Most, hogy Magyar Péter sitty-sutty megemeli a várható élettartamot, pláne nem mindegy, hogy a mozgásszegény életmód miatti alacsony csontsűrűség következtében már hatvanévesen érkezik-e a combnyaktörés, vagy vár még néhány évet-évtizedet; ahogy az se baj, ha a szerencsétlen nyak, váll, hát és egyéb testrészek kellően edzésben vannak a rettenetes mennyiségű képernyőbámulás és ülőmunka minél fájdalommentesebb elviseléséhez. A heti öt testnevelésből egyet-kettőt simán lehetne tartásjavításra és gerincgyógytornára fordítani (kreatív szakemberek kitalálhatnak neki valami vonzóbb fedőnevet, a finnyásabb diákok megtévesztésére, „longevity prep” vagy nem tudom), továbbá alá lehet tolni akár valami megfelelő zenét is –