Ez igazi áttörés: kiderült, hogyan készült a Szent Korona!

Barabássy Miklós mérnök, a Ford autógyártó kölni kutató- és fejlesztőrészlegének munkatársaként több világszabadalom szerzője, a BME volt tanára forradalmian új régészmérnöki módszert alkalmazott a Szent Korona vizsgálatában, és új tudományos alapokra helyezte a magyarság szimbólumának, egyben legfontosabb műtárgyának a kutatását. A szakember úttörő tanulmánya a Heritage Science című folyóiratban jelent meg, ennek kapcsán kérdeztük.

Németország után Magyarország

Barabássy Miklós 1987-től Németországban dolgozott, a Ford és az Opel kutatás-fejlesztési programjaiban vezető pozícióban. Elsősorban motorok és váltók fejlesztéséért felelt, később több száz mérnök munkájának gazdasági irányítása is a feladatai közé tartozott. „Harminc év alatt megtanultam, hogy az ipari fejlesztésben a döntések nem véleményeken, hanem mérhető adatokon, ellenőrizhető logikán és reprodukálható folyamatokon alapulnak. A rendszerváltozás után a BME-n több száz hallgatót ismertettem meg ezekkel a nyugati fejlesztési rendszerekkel. Részt vettem a CAD-alapú tervezési rendszerek bevezetésében, valamint több műszaki megoldást is szabadalmaztattam, köztük egy fokozatmentes váltót és egy szélerőművekhez alkalmazható hidraulikus hajtásrendszert” – mesél vezető mérnöki karrierjéről.

Nyugdíjazása után családjával Magyarországra költözött. „Egy kirándulás során került szóba a Szent Korona, és kíváncsiságból utánanéztem a szakirodalomnak. Egy internetes fórumon több mint tizennégyezer hozzászólást olvastam végig, majd magam is bekapcsolódtam a vitákba – mérnökként ugyanis mindig az adatok összegyűjtésével kezdem a vizsgálatot” – ismerjük meg egy út kezdetét. Módszeresen feldolgozta a koronára vonatkozó szakirodalmat, amelynek eredményeként megszületett első könyve: A magyar Szent Korona mérnöki szemmel. A kutatás során hamar kiderült számára egy alapvető összefüggés: a korona szerkezeti elsődlegessége nem az abroncskoronánál, hanem a keresztpántnál keresendő.

Negyven év után újra kapcsolatba került Szőcs Gézával, aki bevonta a Valor Hungariae intézet munkájába, és vállalta a könyve kiadását. A kötet végül a covidjárvány időszakában jelent meg a Magyar PEN Club gondozásában. A továbblépés lehetőségeként felmerült benne a doktori fokozat megszerzése, amelynek feltétele egy jegyzett nemzetközi tudományos folyóiratban megjelenő publikáció. A bírálati folyamat során vált világossá számára, hogy a mérnöki módszer lényegét egyértelműen kell megfogalmazni: az alkalmazott tudományokban az állítások érvényessége a szerkezeti és technológiai reprodukálhatóságon alapul – halljuk a részleteket.

Gépészmérnöki módszerek

A Heritage Science folyóiratban megjelent tanulmány ezért nem egyszerűen új hipotézist fogalmaz meg, hanem új módszertani megközelítést vezet be a kulturális örökség kutatásába. 

és mérnöki módszerekkel rekonstruálja a készítési logikáját. A kutatás egyik legfontosabb eredménye annak kimutatása, hogy az abroncskorona szerkezeti kialakítása a keresztpánthoz igazodik, nem pedig fordítva. Ez a megállapítás új alapokra helyezi a korona keletkezéséről szóló vitát – mondja Barabássy Miklós.

Emlékeztet: 2028. január 6-án lesz ötven éve, hogy a Szent Korona hazatért. „Fontos lenne, hogy addigra a róla szóló közbeszéd egyre inkább a tárgy műszaki és tudományos vizsgálatán alapuljon” – hangsúlyozza.

A kutatás célja egyértelmű volt: a korona szerkezeti rendszerének teljes megértése. Ez három fő területet érintett: a felépítés vizsgálatát, a zománclemezek készítési technológiájának és technikájának elemzését, valamint az alkalmazott forrasztási és rögzítési eljárások azonosítását. Barabássy Miklós kiemeli, hogy nem történeti narratívát akart felállítani, hanem a tárgy műszaki logikáját feltárni: hogyan készült, milyen sorrendben, milyen technológiai döntések mentén.

„Tudtommal elsőként alkalmaztam rendszerszerűen gépészmérnöki elemzési módszereket egy műtárgy archeometriai vizsgálatában. A kidolgozott módszer nem pusztán egy ötlet, hanem egy strukturált eljárásrend, amely a nemzetközi bírálók szerint is indokolt kiegészítése lehet a műtárgyak tudományos vizsgálatának” – fogalmaz a mérnök. Az archeometria fogalma a történelmi műtárgyak természettudományos vizsgálatát jelenti. Fizikai, kémiai és mérnöki módszerekkel elemzi az anyagot és a technológiát, aminek segítségével meghatározhatók a műtárgy készítésének körülményei, helye és ideje.

A módszer minden esetben részletes szemrevételezéssel indul. Fel kell mérni valamennyi geometriai méretet, a rögzítési eljárásokat, az alkalmazott technikai megoldásokat, a kopásokat, javításokat, utólagos beavatkozásokat. Előnyt jelent, ha létezik nagy felbontású, digitálisan feldolgozható háromdimenziós modell. A Szent Korona esetében ilyen nem állt rendelkezésre, ezért  CAD-­modellt kellett létrehozni róla.

A legfontosabb szerkezeti észrevételek a következők voltak: az abroncsgyűrű osztása mértanilag pontos, de a végeinek forrasztása kezdetleges, és a vágás a keresztpánt hátsó szárának középvonalába esik. Az oromzati párta – beleértve a Dukász-foglalatot –, a csüngők és a gyöngysorokat tartó első gyűrűk nem az abroncsgyűrű szimmetriatengelyéhez igazodnak, hanem a keresztpánt szárainak középvonalához. A keresztpánt szárai közötti szögek nem 90 fokosak. A keresztpántszárakat és a tetőlemezt előbb külön-külön ellátták a foglalatokkal és filigránokkal, és csak utána forrasztották össze a teljes szerkezetet.

Barabássy kifejti: a CAD-modell célja nem pusztán a látványrekonstrukció volt, hanem a teljes készítési technológia visszafejtése. A végső eredmény egy gyártási folyamatdiagram lett: mely elem készült előbb, melyikhez igazították a többit, és milyen szerkezeti kényszerek hatottak a döntésekre.

Párhuzamos folyamatok

A Szent Korona elkészültének folyamatdiagramja a kezdeti szakaszban párhuzamos, egymástól független munklafázisokat mutat: az abroncsgyűrű osztását önmagában, mértanilag pontosan kivitelezték, a keresztpánt pedig teljes egészében az abroncstól függetlenül készült. Amikor a két szerkezeti elemet egymáshoz próbálták, kiderült, hogy geometriai eltérés, aszimmetria van. Az igazítás során a bal hátsó abroncsgyűrűnegyedből egy darabot eltávolítottak. Ennek következménye a ma is jól látható, aszimmetrikus hátsó vágás.

A következő döntési pont az volt, hogy az oromzati pártát, a csüngőket és az első gyűrűket az abroncs eredeti szimmetriatengelyéhez igazítsák, vagy pedig a keresztpánt tengelyeihez. Világosan látjuk: a keresztpánt tengelyei mellett döntöttek. „Ez kulcsmomentum, mert egyértelműen jelzi, hogy a szerkezeti elsődlegesség a keresztpánté volt, nem az abroncsé – következtet a mérnök. – Amikor a kézműves készítési folyamatot sikerült diagram formájában rekonstruálni, azt nem lehetett pusztán elméleti állításként kezelni. A mérnöki gondolkodás szerint egy technológiai modell akkor tekinthető helyesnek, ha gyakorlati úton is igazolható.” A következő lépés ezért az volt, hogy a leírt folyamat alapján elkészült a Szent Korona pontos, életnagyságú másolata.

„A kérdés egyszerű volt: ha ugyanazt a technológiai sorrendet és szerkezeti kényszert alkalmazzuk, létrejönnek-e ugyanazok az aszimmetriák és geometriai eltérések? A válasz igen” – magyarázza Barabássy. A másolat nem egy „javított”, idealizált tárgy lett, hanem megismételte az eredeti sajátos arányait és eltéréseit. Ez azt bizonyította, hogy a rekonstruált technológiai folyamat reprodukálható. A mérnöki alapelv világos: egy technológiai modell akkor tekinthető tudományosan megalapozottnak, ha megismételhető, és minden alkalommal azonos eredményt ad. 

A valódi kihívás akkor kezdődött, amikor a vizsgálatot kiterjesztették annak igazolására, hogy nincs azonos valószínűségű alternatíva. „Erre alkalmaztuk az FMEA-t, vagyis a hibamód- és hatáselemzést. Ez az eljárás azt vizsgálja, hogy egy feltételezett alternatív készítési vagy szerkezeti modell milyen ellentmondásokhoz, szerkezeti hibákhoz vagy technológiai lehetetlenségekhez vezetne. A Szent Korona esetében ez azt jelentette, hogy megvizsgáltuk azt a lehetőséget, hogy mi történne, ha az abroncskorona lett volna a meghatározó szerkezeti elem, és a keresztpántot igazították volna hozzá” – mondja a kutató. Az FMEA-elemzés kizárta ezt a lehetőséget.

„Műtárgyvizsgálatban ilyen módszer alkalmazása korábban nem volt bevett gyakorlat. A tanulmány egyik legjelentősebb eleme éppen az volt, hogy egy ipari mérnöki elemzési eljárást sikerült adaptálni középkori műtárgy vizsgálatára. Ez a lépés tette lehetővé, hogy a vita a hipotézisek szintjéről a szerkezeti bizonyosság szintjére emelkedjen. Ennek is köszönhető, hogy a tanulmány nemzetközi folyóiratban megjelent, és a módszert más műtárgyak vizsgálatára is alkalmazhatónak ítélték” – mutat rá Barabássy Miklós.

A legnagyobb újítás az volt, hogy a szerkezeti felépítést nemcsak bemutatták, hanem bizonyították is, a korábbi kutatások ugyanis dön-
tően történeti és művészettörténeti szempontok szerint közelítették meg a kérdést. „Ez önmagában nem kifogásolható, de a Szent Korona esetében nem áll rendelkezésünkre részletes korabeli készítési leírás. A legkorábbi forrás, Merseburgi Thietmar Chroniconja csupán annyit közöl, hogy Vajk áldást és koronát kapott. Ezzel szemben maga a Szent Korona ma is létező, vizsgálható tárgy. A régészmérnöki módszer ezért tárgyközpontú. A kiindulópont nem egy narratíva, hanem a fizikai szerkezet. A művészettörténet és a történettudomány ebben a rendszerben segít a térbeli és időbeli elhelyezésben, de a bizonyítás alapja a szerkezeti logika. A különbség tehát nem véleménybeli, hanem módszertani: a vizsgálat alapja nem elméleti konstrukció, hanem reprodukálható szerkezeti bizonyíthatóság” – emeli ki az új módszer megalkotója.

Barabássy Miklós leszögezi: a szerkezeti vizsgálatok alapján kijelenthető, hogy az az elterjedt álláspont, miszerint a görög korona Dukász Mihálytól került I. Gézához, hibás toposz.

A geometriai és szerkezeti viszonyok azt mutatják, hogy az abroncs a keresztpánthoz igazított szerkezeti elem.” Ez a tény alapjaiban kérdőjelezi meg azt a narratívát, amely szerint egy teljes, önálló görög korona létezett, amelyet később illesztettek össze egy másik tárggyal.

Fölmerül a kérdés, hogy akkor hogyan és mikor születhetett a magyar Szent Korona. A kutató szerint a történeti környezet figyelembevétele elengedhetetlen. István és Gizella házassága dinasztikus szövetség volt, amely a keresztény hit felvételét és az ország stabil, nyugati típusú keresztény állammá szervezését is magában foglalta. Egy megerősödő Magyar Királyság a császárság érdekét is szolgálta: erre utalások találhatók Gerbert d’Aurillac, a későbbi II. Szilveszter pápa levelezésében.

„Nem vitás, hogy István koronát kapott. Művészettörténeti és technológiai szempontból megalapozottan valószínűsíthető, hogy a jelenlegi keresztpánt a 10. században készült, a Német-római Császárság területén. A rajta alkalmazott forrasztási technika Nyugat-Európában a 11. századtól már nem volt használatban. Az abroncskorona bizánci eredetű, Krisztust és hat szentet ábrázoló zománcképeit a 10–11. században ilyen formában elsősorban a keleti frank területeken alkothatták, mégpedig ugyanabban az időszakban, amikor a keresztpánt készülhetett.” A mérnök szerint ez azért fontos megfigyelés, mert arra utal, hogy 

mint azt a hagyományos értelmezések feltételezik, ezért reális lehetőségként merül fel, hogy a keresztpánt az Istvánhoz köthető korai koronakoncepció része volt. „Azonban a keresztpánt önmagában nem használható: szerkezetileg szüksége volt egy tartóabroncsra” – magyarázza Barabássy.

Annak eldöntéséhez, hogy az abroncskorona a korai, eredeti rendszer része volt, vagy későbbi átalakítás eredményeként kapta mai formáját, roncsolásmentes anyagvizsgálatokra van szükség – például röntgenfluoreszcens elemzésre –, mert ezek tudják megmutatni az egyes elemek anyagazonosságát, műhelykörnyezetét és technológiai kapcsolatát. E vizsgálatok elvégzését már 2022-ben kezdeményezték a Szent Korona Testületnél.

Fontos hangsúlyozni: ezek az anyagvizsgálatok nem a régészmérnöki szerkezeti következtetések helyett vannak, hanem a kiegészítésükre szolgálnak, a szerkezeti logika és a reprodukált készítési folyamat eredményei ettől függetlenül érvényesek maradnak – hangsúlyozza Barabássy Miklós.

Nyitókép: Shutterstock