„Az egész kémsztoriban talán az a legmeglepőbb – ha egyáltalán bármin meg tudunk még lepődni –, ahogyan a kiképzett, beszervezett és most lebukott kémeket meg különféle rendű-rangú Hegedűs hadnagyokat a magyarországi hrivnyasajtó mosdatja. Izzadva, görnyedve ott lögybölgetik őkelmééket a Dnyeperben, mint Ágnes asszony a véres cugehőrt, s közben azt kántálják: micsoda hősök ezek a panyik! Dehogy hazaárulók, dehogy kémek, hanem hazafiak, akik az oroszok ellen harcolnak. Pont, mint a D–209 a KGB ellen. Vagy valami ilyesmi…
Pedig a küldetés – kimosni belőlük a hazaárulást – szinte lehetetlennek látszik. Itt már az intelligens részecskék, az aktív oxigén meg a bioenzimek sem segíthetnek. Lám, a két tiszás »informatikusról« kiderült, hogy az ukrán titkosszolgálat képezte ki s építette be őket Petike szektájába. Aztán mindenféle lehallgatókütyüket rendeltek. Tessék mondani, ha tényleg hétköznapi, kétkezi informatikusok, ugyan kit és miért akartak lehallgatni? Mióta része ez az informatikusi munkakörnek? Ne etessük már egymást! Ez még akkor sem kerek, ha tudjuk, a Tisza-szektában felvételi követelmény a járó motorú diktafon. (Lásd: a Péter–Márk–Evelin édeshármas hanganyagait.) Amúgy a két úriember miért nem inkább a Tisza Világ applikáció hegesztésével bíbelődött? Akkor talán nem szivárgott volna ki több tízezer tiszás személyes adata az ukránok által összegányolt »programból«. Bár ki tudja, lehet, épp az volt a cél, hogy kiszivárogjon, és az egészet ráfoghassák a nyuszira.”
Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:
Alakul Von der Leyen B-terve: annyiszor elbukott már Magyarországgal szemben, hogy nem folytatja tovább
A Direkt36 cikkében emlegetett két, Tisza Pártnak dolgozó informatikust nem véletlen figyelték a magyar hatóságok: rendszeresen bejártak a budapesti ukrán nagykövetségre és ukránoknak dolgoztak.