Aki ma a jobboldalra szavaz, az elsősorban nem ideológiai döntést hoz – a szuverenitásunk a tét

Rendhagyó különszámot tart a kezében a kedves olvasó – rendhagyó időkben. A rendszerváltozás utáni első olyan választásra készülünk, amelyen nem indul a kommunista állampárt utódja, ami mindenképp örömteli. Sajnálatos azonban, hogy leszűkült a politikai versengés kínálata:

Ám a leginkább az teszi rendhagyóvá és megrendítővé ezt a választást, hogy a háború árnyékában kell döntenünk hazánk sorsáról. A 2022-es országgyűlési választás előtt kirobbanó orosz–ukrán háborúról talán még a legpesszimistább elemzők sem hitték volna, hogy 2026-ban még mindig tart, és az eszkalációra jóval nagyobb az esély, mint eddig bármikor. 

Akár ironikusnak is tekinthetjük, hogy egy konzervatív eszmekört kép­viselő szerkesztőség választási lapszámot ad közre, hiszen mi alapvetően gyanakodva tekintünk a zajos változásokra és a világmegváltó fogadkozásokra. Ámde négyévente kénytelenek vagyunk belevetni magunkat a kampányok olykor fülsiketítő forgatagába.

Akármilyen is a kampány, a választás a demokrácia ünnepe. Amikor pedig választunk, nem csupán a magunk sorsáról döntünk: a választás morális súlyát éppen az erősíti fel, hogy a voksunkkal a saját boldogulásunkat a közösség erényeivel és stabilitásával, azaz a közjóval azonosítjuk. 

A jobboldal meghatározó filozófusa, a múlt században alkotó, kitűnő Michael Oakeshott úgy vélte: konzervatívnak lenni annyi, mint a megszokottat előnyben részesíteni az ismeretlennel szemben, a kipróbáltat a kísérletivel, a végest a végtelennel, a közelit a távolival, a jelenlegi nevetést az utópisztikus boldogsággal szemben. Ez különösen igaznak tűnik kiélezett helyzetekben. A konzervatív realizmus – Burke-től Churchillig – mindig óvott a kalandorságtól. 

hanem a józan ész jelentette védőbástyák mögött dönt arról, hogy Magyarország sakktáblán feláldozható gyalog lesz a nagyhatalmi játszmákban, vagy olyan szuverén ország, ahol a választói akarat érvényesül, és nem külföldi erőközpontok direktívája. 

A választás tétje a jogbiztonság, a határok védelme, békénk és a magyar haza önállóságának megőrzése az Európai Unión belül.

Rákóczi fejedelem jelmondatát, „Istennel a hazáért és a szabadságért!”, most a voksunkkal egészíthetjük ki, s azzal a jó érzéssel, hogy felelős  döntésünkkel gyermekeink, unokáink sorsát is jó irányba befolyásolhatjuk.

(Nyitókép: Shutterstock)