Orbán Viktor, aki bár szánt 10 pontot egy kvázi hibalistára, nyomatékkal csak a szokásos, unásig ismételt, a valósággal kevésbé találkozó témákat beszélte el.
„Még az írás előtti percekben is valószínűtlennek tetszett, hogy e szöveg első mondata arra a megállapításra kerekedik ki, amely szerint csak Jankovich Tibor, a Fidesz X. kerületi küldötte értette meg a párt április 12-i, történelmi vereségének okait. Hát annyi remek szónok teljesített szolgálatot a volt kormánypárt kongresszusán, miért éppen egy névtelen, fehér zakós, ősz hajú férfi mondta volna el a legtöbbet a kudarcról?
És tessék.
Jankovich Tibor felállt, odasétált az emelvényre, majd pontos mondatokban, 4 perc 22 másodpercben közölte, hogy négy okot is lát:
Hogy Jankovich konklúziója milyen korrelációban áll a valósággal, arról lehet vitatkozni (részemről a megfejtés: erős), de arról aligha nyitható polémia, hogy a többi megszólaló jó eséllyel semmit nem értett meg az április 12-i buktából.
Ott van mindjárt a mindössze 8 ellenállóba ütköző, régi, csodálatos pártkongresszusok eredményével győztes pártelnök, Orbán Viktor, aki bár szánt 10 pontot egy kvázi hibalistára, nyomatékkal csak a szokásos, unásig ismételt, a valósággal kevésbé találkozó témákat beszélte el: gyűlöletkampányt folytattak ellenük, és külföldről vezérelt algoritmusok befolyásolták az eredményt, az új kormány pedig pusztulásba vezeti az országot, természetesen az idegenekkel karöltve, akik még ki is zsebelik az országot. Nyilván adekvát válasz erre, hogy a választókerületi vezetők helyett vármegyei elnökök építik tovább a szuverenitást, és erős ellentartás képződik a nyugati globalista-liberális világgal szemben, amely biztosan hereberepartikon fetreng kólamámorban, ám ettől még egy, azaz 1 valóságpróbás gondolat igazán bekúszhatott volna a sorok közé, nehogy John Travolta-gifnek érezze magát az ember, mint aki csak néz körbe-körbe, hová is került hirtelen.
Úgy fest, teljes szellemi ürességbe ojtott lózungparádé Orbánék válasza április 12-ére, ebből fakadóan az érdemi reflexiók száma is nulla. A korrupció alighanem rendben van, a felülről vezérelt párt és az egybites kommunikáció nemkülönben; en bloc a társadalomnak sem szükséges bármit mondani, ahogyan a citált értelmiséget vagy éppen a választási problémaforrásként azonosított fiatalokat is fölösleges üzenettel, küldetéssel, vízióval traktálni. A sokak által hangoztatott polgári Magyarország visszaépítése is csak álomnak tetszik, de legalább tudjuk, hogy az ember vagy férfi, vagy nő (by Harrach Péter), továbbá a Rákosi-korszakra hajazó tiszás hergelés, uszítás, gyűlöletkeltés időszakát éljük, ahol a fideszes lett a kulák (via Czunyiné Bertalan Judit).
Baj, ha az ember nem tanul semmiből.
És nem szeretnék most Jankovich Tibor helyében lenni.”
Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán
A szuverén Magyarországra az Európai Unió jelenti ma a legnagyobb veszélyt. Most egy liberális brüsszeli helytartó kormány lépett hivatalba – írta Orbán Viktor a Fidesz-kongresszus előtt közzétett röpiratában.
Nem erre várt.
Ugyan szigorítottak is némely szabályokon, de a kötelező kvóta intézménye megmaradt a most bevezetendő migrációs paktumban. Magyarország megúszhatja a nehezét – de csak akkor, ha Európa soha többé nem szembesül a 2015-öshöz hasonló migrációs válsággal.
2030-ra végre ne a Fidesz és a zsebnáci segédcsapata legyen az ellenzék Magyarországon, hanem egy tisztességes, hiteles és párbeszédképes politikai oldal!
A beszélgetésben szóba került a Fidesz veresége, a jobboldal választás utáni sokkos állapota, valamint az is, hogy mit kezdhet magával egy politikai közösség akkor, amikor egyik napról a másikra szembesül azzal, hogy már nem ő diktálja a tempót.
Az elmúlt hetekben jól látszott, hogy a jobboldal sokszínű. Megjelentek a „különutasok”, akik a nemzeti liberális vagy polgári identitásukat hangsúlyozzák, de hangosak a radikálisok is, akik sokszor olyan nyelvezetet használnak, amely a jobboldali tábor közepének ellenszenves.
Nem erre várt.
Romániában tovább mélyül a kormányválság: a korábbi jelölt lemondott, az új jelöltet pedig saját politikai oldala sem fogadja egyértelmű lelkesedéssel.
