Olvasom a BBC meglepett ukrán tudósítójának beszámolóját Orbán Viktor péceli nagygyűléséről. A szerző arról ír, hogy milyen nagyszerű ember Orbán Viktor és milyen szoros, közvetlen és szeretetteljes kapcsolata van a választóival. Eszembe jut Tabi László örökbecsű mondása: „Egy újszülöttnek minden vicc új.” A lényeg, hogy minden információ frissnek és érdekesnek hat annak, aki még nem találkozott vele, függetlenül attól, mennyire régi vagy elcsépelt az mások számára.
Orbán ámulatba ejtően hatalmas támogatottsága a magyarok többségének evidens. Eközben a 444 arról ír, ahol eddig biztos a cseh kettőt nézték, hogy két héttel a választások előtt tovább fogy Orbán lendülete és még mindig nem szállt fel a fekete hattyú. Vagyis az a meglepetés, ami kirántja a Fideszt a gödörből.
És akkor elő is jönnek a farbával, a harmatgyenge orosz kapcsolat mantrázásával. Mondván: mennyit ér meg Moszkvának, hogy maradjon a kormány?
A szerencsétlenek mélységes rosszindulattal azt akarják sulykolni, hogy az elmúlt 16 évben nem azért éltek jobban és jobban a magyarok, nem azért ölelte őket körbe a Nyugat-Európából bő tíz éve már nyomasztóan hiányzó közbiztonság, mert az Orbán-kormány ennek a feltételeit például a kerítéssel, a Brüsszellel szembeni magyarbarát politikával megteremtette – hanem mert Moszkva akarja, hogy maradjon Orbán. Ami persze választási csalás is lenne.