Veres János szerint felesleges a szankciók alóli mentesség, de Faktum tételesen megcáfolta a korábbi minisztert

A Hírklikk által ismertetett „titkos energetikai tárgyalások” kapcsán Veres János volt pénzügyminiszter úgy nyilatkozott: „semmilyen alapja nincs” annak az állításnak, hogy Magyarországon akár háromszorosára nőhetne az energia ára, ha az ország nem kap amerikai szankciómentességet és nem tudja megerősíteni orosz energiaszerződéseit. A kormány ezzel szemben hónapok óta arra figyelmeztet, hogy a leválás súlyos áremelkedéssel járna.

A Faktum tényellenőrző portál utánajárt: valóban „félelemkeltés” e csupán a háromszoros rezsivel kapcsolatos állítás, vagy Veres János állításai hagynak figyelmen kívül olyan piaci és ellátásbiztonsági tényezőket, amelyekre a szakmai modellek és a rendelkezésre álló adatok felhívják a figyelmet.

Az elmúlt hónapokban új dimenziót kapott az energiapolitikai vita: Magyarország ugyanis olyan megállapodásért tárgyalt, amely amerikai szankciómentességet biztosíthat az orosz energiahordozók egy részének, lehetővé téve, hogy az ország továbbra is kedvezményesen jusson gázhoz és olajhoz. A háttérben nem pusztán árkérdés áll: a hazai rezsivédelmi rendszer a piaci árnál jóval alacsonyabb, hatósági díjszabásra épül, így létfontosságú számára az olcsó beszerzési forrás fenntartása. Eközben az EU fokozatos leválási menetrendet vezetett be, amely ugyan nem egyik napról a másikra szakítaná meg az orosz energiától való függést, de hosszabb távon komoly átrendeződéssel járna a regionális piacon. A szankciók alóli mentesség megszerzését ezért a kormány a rezsiköltségek stabilitásának kulcsaként mutatja be. A kritikusok viszont – köztük Veres János – úgy vélik, hogy az ellátás biztonsága és a piaci alternatívák miatt nem fenyeget drasztikus áremelkedés. Ebben az ellentmondásos helyzetben különösen fontos megvizsgálni, milyen tényezők mozgatják valójában az energiaárakat, és hogy a megállapodás meghiúsulása milyen hatással lehetne a magyar fogyasztók számláira.

A műsorban Németh Péter műsorvezető a következő kérdést teszi fel: „Abban az állításban mennyi igazságtartalom van, amit előszeretettel mond Orbán Viktor és Szijjártó Péter, hogy ha ezt az alkut nem kötik meg az Egyesült Államokkal – tehát a szankcióktól való mentességet – valamint Putyinnal nem erősítik meg, akkor már karácsonyra háromszoros lenne az energia ára Magyarországon?” Erre Veres János, volt pénzügyminiszter így válaszol:

A három ok közül elsőként arra hivatkozott Veres, hogy szerinte a környező országok példája önmagában cáfolja a háromszoros áremelkedés lehetőségét. „Olyan országok a környezetünkben, amelyeknek ugyanúgy nincs tengeri kikötője, mint nekünk, nagyjából ugyanazon a szinten tartják az árakat. (…) Csehország például nem vásárol már orosz alapanyagot egyik ágon sem (tehát sem gáz-, sem olajágon), és mégis lényegében ugyanazon az áron tartja az üzemanyagot a fogyasztók felé, mint amilyen áron Magyarországon is meg lehet venni, nincs érdemi különbség a két ország között.” – fogalmazott.

Ez az érvelés első hallásra logikusnak tűnhet, ám a Faktum elemzése alapjaiban mond ellent ennek a gondolatmenetnek. A Portfolio számításai is egyértelműen kimutatják:

Magyarországon a rezsivédett lakossági árak nem a piaci folyamatokat tükrözik, hanem hatósági úton kialakított, alacsonyan tartott árak, amelyek így nem hasonlíthatók közvetlenül össze olyan országok áraival, ahol a lakosság valóban piaci tarifát fizet.

Ahogy a Portfolio írja: „A rezsivédett lakossági árakat a magyar állam hatósági úton szabályozza, a TTF-en jegyzett földgázár pedig teljes mértékben piaci ár. A kettő valójában nem is összehasonlítható.” Ráadásul a számok is látványosan cáfolják Veres állítását:

– azaz ha Magyarország elveszítené az olcsóbb orosz forrást, és a piaci árhoz kellene igazodnia, valóban háromszoros molekulaárral nézne szembe. 

A második érvnél Veres már arra hivatkozik, hogy az európai piac képes lenne pótolni az orosz energia kiesését, ráadásul szerinte ez legfeljebb „néhány százalékos” áremelkedést okozna. Úgy fogalmaz, hogy „az európai piacon van arra kapacitás, hogy az orosz alapanyag elmaradása miatt nem működő feldolgozó valamilyen mértékben pótlásra kerüljön. (…) Tudom, hogy ez valamelyest drágábbá teheti a kiszállítást a logisztikai többletköltségek miatt, de ez nem háromszoros árnövekedés, hanem néhány százalékban kifejezhető árnövekedést eredményez.” Ez az érvelés azonban jelentősen leegyszerűsíti a helyzetet, hiszen nem számol azzal, hogy az európai gázkereslet rendkívül rugalmatlan: a fogyasztók nem tudnak rövid távon más megoldásra átállni, így már egy kisebb ellátáskiesés is tartós árnyomást hozhat létre. 

Ezt támasztja alá a Portfolio modellje is, amely szerint az orosz import 19 százalékos kiesése mellett „a TTF árjegyzése a duplájára emelkedne”, vagyis a nagykereskedelmi ár nem pár százalékkal, hanem strukturálisan emelkedne meg. Mivel a régiós országok egyszerre jelennének meg az alternatív beszerzési piacon, a keresleti verseny tovább fokozná ezt a nyomást. 

A Portfolio számításai tehát egyértelműen cáfolják Veres értékelését:

A harmadik érvnél Veres már nem a nemzetközi piacokra, hanem a hazai adópolitikára hivatkozik. Szerinte az üzemanyagárak drasztikus emelkedése azért sem következhetne be, mert az ár több mint felét kitevő adótartalom a kormány kezében van, így bármilyen piaci sokk kompenzálható lenne. „Jelenleg az üzemanyagnak az árában, amit mi fogyasztók fizetünk, az adótartalom több mint 50%. Semmifajta olyan előírás nincs sehol, hogy ha mondjuk emelkedne az alap-olaj ára, akkor az adónak is úgy kell emelkednie.” Ekkor a műsorvezető közbeszól: „Márpedig a magyar kormány gyakorlata ez.” Mire Veres úgy reagál: „Na de ez viszont csak rajtunk múlik. Egyrészt a jövedéki adó, másrészt az ÁFA. Innentől kezdve mind a két adó a magyar kormány kezében van. A magyar parlament hozott már egyik napról a másikra olyan döntést, amelyet három nappal előtte még nem is ismertünk. De beterjesztették és megszavazták.”

Ez az érvelés azonban figyelmen kívül hagy egy fundamentális rendszerszintű korlátot, amelyre utal a Portfolio is: a magyar költségvetés egyszerűen nem tudná elbírni egy jelentősebb árrobbanás kompenzálását. Ahogy az elemzés fogalmaz:

Vagyis hiába van „a kormány kezében” az adópolitika, az állam mozgástere a rezsivédelem fenntartásában pénzügyi realitások miatt erősen korlátozott. A Portfolio arra is rámutat, hogy a számlák közel 60%-a fix komponens (ÁFA és rendszerhasználati díj), így „csak” az energiakomponens háromszorozódna meg; ám ez is azt jelenti, hogy a végszámla körülbelül kétszeresére nőne. Mindez rávilágít arra, hogy az adótartalom módosítana nem jelentene megoldást: a rezsicsökkentés kontrolláltan alacsony bázisa és a piaci árak közti szakadék olyan strukturális feszültséget okoz, amelyet adópolitikai döntésekkel már nem lehet következmények nélkül ellensúlyozni.

Végezetül érdemes levonni a tanulságot: a háromszoros energiaárral kapcsolatos kormányzati figyelmeztetés nem puszta kommunikációs fogás, de nem is szükségszerűen bekövetkező forgatókönyv. A Portfolio számításai alapján valóban léteznek olyan piaci és ellátásbiztonsági kockázatok, amelyek mellett egy jelentősebb áremelkedés reális veszély lenne, különösen akkor, ha Magyarország egyik napról a másikra veszítené el kedvezményes orosz beszerzési pozícióit. Ugyanakkor az is látható, hogy a végső lakossági számlák háromszorozódása több köztes tényező miatt sem automatikus. Veres János állításai éppen azért tévesek, mert figyelmen kívül hagynak olyan strukturális összefüggéseket – a piaci árképzést, az európai kereslet rugalmatlanságát, a költségvetés korlátait –, amelyek meghatározzák a magyar árak mozgásterét. Így végső soron az a kérdés, hogy a piaci árak működését, az európai gázkereslet rugalmatlanságát és a magyar rezsirendszer pénzügyi korlátait ismerve tényleg teljes bizonyossággal kijelenthető-e, hogy nem következhet be jelentős – akár többszörös – drágulás. Vagy épp ellenkezőleg: éppen ezek a tényezők mutatják meg, hogy a kockázatot nem lehet egyszerűen félresöpörni?

Nyitókép forrása: Faktum

***