„Az Európai Unió napokban meghozott döntése az orosz állami vagyon határozatlan idejű befagyasztásáról a magyar sajtó egy részében úgy jelent meg, mintha Ukrajna már biztosan hozzájutna ezekhez az összegekhez az újjáépítés finanszírozására. Ezt az értelmezést erősítette Tarjányi Péter biztonságpolitikai elemző álláspontja is, amelyre az Index is hivatkozott, hangsúlyozva: az EU a döntést gyorsított eljárásban, a magyar vétó lehetőségének kiiktatásával hozta meg, hogy megőrizze befolyását az ukrajnai békefolyamatban. A következtetés azonban korántsem ilyen egyértelmű: a befagyasztás nem azonos az elkobzással, és egyelőre sem jogi, sem politikai értelemben nem tekinthető eldöntöttnek, hogy az érintett vagyon valóban Ukrajna rendelkezésére áll-e majd.
A döntés értelmezését tovább árnyalja, hogy az Európai Unión belül 27 tagállamból mindössze hét jelezte eddig nyíltan, hogy támogatná a befagyasztott orosz állami vagyon érdemi részének Ukrajna újjáépítésére való felhasználását – ez kevesebb mint az uniós tagállamok egyharmada. Ez az arány önmagában is jelzi, mennyire távol van az EU az egységes állásponttól: a támogatás jelenleg elsősorban politikai nyilatkozatok szintjén létezik, ami nemcsak kisebbségi álláspont, de messze van attól a konszenzustól, amely nélkül ilyen horderejű lépés jogilag végrehajtható lehetne. Ráadásul a befagyasztott vagyon jövőjéről nem a Bizottság vagy egy informális politikai kör, hanem az Európai Unió Tanácsa hivatott dönteni, ahol a kül- és szankciós politika területén a tagállamok kulcsszerepe és politikai súlya megkerülhetetlen, ami tovább csökkenti annak esélyét, hogy rövid távon konszenzus szülessen az eszközök Ukrajnának való átadásáról.