Végre videón nézhetjük a gyerekbántalmazást, most már buknia kell ennek a rohadék kormánynak

„Először is ott van a kormányoldal: a kancelláriaminiszter leszögezi, hogy a javítóintézetben élők valójában fiatalkorú bűnözők. Tolvajok, bántalmazók, gyilkosok. Ebből ugye az következik, hogy őket sem kell ám félteni, és bár az erőszak elítélendő, azért tudjunk róla, hogy nem olyan könnyű kezelni ezeket a problémás fiatalokat. Főleg akkor, ha cigányok is vannak közöttük. Mert hát tudjuk, hogy vannak. Amúgy sem mi szültük őket, a belügyminiszter is megmondta. A konzervatív szavazó tiszteli a tekintélyt, és különben is úgy gondolja, hogy belőle is azért lett rendes ember, mert gyerekként kapott néhány sallert, ha rossz fát tett a tűzre. A túlkapásokat persze nem szabad engedni, de az ilyesmi előfordul, a bűnösöket megbüntetik, ezek minden bizonnyal elszigetelt esetek, nincs itt semmi látnivaló. És persze ott van az ellenzéki oldal, ahol most mindenkit ez az ügy tart lázban: a NER másfél évtized alatt egészen odáig züllesztette le az országot, hogy a pedagógusok már gyermekeket vernek, ami akkor sem helyes, ha elkövettek kisebb-nagyobb bűnöket. És bár eddig is elviselhetetlen volt ez a félázsiai diktatúra, de ez most már tényleg tűrhetetlen, Orbánnak végre takarodnia kell.

»És az ellenzék tiltakozva asszisztál«

Aki a kormányoldalról érkező reakciókon meglepődik, az elmúlt tizenhat évben csukott szemmel és befogott füllel élt ebben az országban. De nem kell csodálkozni az ellenoldal felhorgadásán sem. Érdekesebb megnézni viszont, hogy milyen hasonló esetek váltottak ki ekkora felháborodást, és hogy mi következett azokból. 2018-ban például a kereszténydemokrata miniszterelnök-helyettes a felebaráti szeretet jegyében az Országgyűlés elé terjesztett egy javaslatot arról, hogy a közterületen való életvitelszerű tartózkodást szabálysértésnek minősítsék, a honatyák pedig annak rendje és módja szerint meg is szavazták a törvényjavaslatot. Emlékszik még valaki, hogy mekkora botrány lett az ügyből? Hogy több százezren vonultunk utcára, hogy hónapokig tüntettünk, hogy felgyújtottuk a Parlamentet, és hogy elzavartuk a kormányt? Ha mindezt esetleg nehéz lenne felidézni, az csak azért lehet, mert nem történt meg. Kimentünk tüntetni páran a Kossuth térre, aztán meguntuk és hazamentünk. Pár hete néztem végig egy jelenetet, ahogy három rendőr késő este felébreszt egy alvó hajléktalant az aluljáróban, ő pedig engedelmesen feláll, összeszedi a cuccait, és elsétál. Hogy hova? Talán csak egy másik aluljáróba. Mert az állam a hajléktalanságot is úgy bünteti, ahogy a droghasználatot – amikor éppen kedve van hozzá.”

Nyitókép: MTI/Csudai Sándor