„Na, szia mentő!” – Győrfi Pál elmondta a Mandinernek, mivel jutalmazzák a hős kisfiút, és elárult még egy nagyon fontos titkot

Napok alatt az internet sztárjává vált Medárd, az óvodás kisfiú, akiről az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) a Facebook-oldalán osztott meg egy megható történetet. A mindössze négyéves kissrác példátlan bátorságról és higgadtságról tett tanúbizonyságot, amikor észrevette, hogy cukorbeteg édesanyját nem tudja felébreszteni, felhívta a 112-t, és a mentésirányító segítségével kezelte a helyzetet.

Utóbb persze kiderült, hogy egy picit azért médiahack is volt a dolog: az eset fél éve történt, az OMSZ pedig éppen egy társadalmi célú reklámnak ágyazott meg azzal, hogy nyilvánosságra hozta a felvételt.

Na szia, mentő

„Na, akkor azzal kezdeném, hogy mi ritkán osztunk meg hangfelvételeket a nyilvánosság előtt” – fogalmaz lapunknak Győrfi Pál, az OMSZ szóvivője, amikor a körülményekről kérdezzük. „Egyrészt azért, mert mindig védjük a személyiségi jogokat és a betegjogokat, másrészt pedig azért, mert ezek általában drámai felvételek, amelyekkel nem akarjuk sokkolni vagy megrémiszteni az embereket”.

Medárd esetében azonban kivételt tettek. Mint Győrfi elmondta, azért, „mert egyrészt valóban példamutató a kisfiú helytállása”, másrészt pedig mert egy óvodásokat felkészítő „terméket” szeretnének ezzel bevezetni a „piacra”, amivel 

„Ahogyan a Medárd nevű kisfiú is tette: nemcsak segítséget hívott, hanem aktívan közreműködött is a mentésben. Kinyitotta az ajtót – ehhez fel kellett állnia egy székre, hogy elérje a zárat –, át tudott menni a szomszédhoz, és felnőtt segítséget kért. Tehát egészen hősiesen helytállt” – fogalmaz az ország legismertebb mentőse.

Természetesen felmerült a kérdés, mekkora nehézséget okoz egy ilyen pici gyermeket insturálni vészhelyzet esetén, azonban Győrfi eloszlatta a népszerű tévhitet. „A mentésirányítók gyakran azt mondják, hogy a gyerekekkel talán még könnyebb is dolguk van, mint a felnőttekkel. A gyerekek nagyon jól vezethetők, bevonhatók, együttműködők, készségesek, és van bennük egy természetes segítő szándék, ami sajnos a felnőttekről nem mindig mondható el a segélyhívások során”.

Ugyanakkor az ovisok még tényleg nagyon picik, nem érdemes nekik például újraélesztést tanítani, hiszen nincs meg a kellő fizikai erejük, hogy végigcsinálják a mellkaskompressziókat. „De arra már abszolút alkalmasak, hogy felismerjenek riasztó tüneteket, és megtanulják, hogyan kell segítséget hívni, például a 112-es segélyhívó számon”. 

„Abból az egy mondatból, hogy „Na szia, mentő”, szinte szállóige lett. Rengeteg felajánlás érkezett, sokan szerették volna megismerni őt. Van már olyan mentőautónk is, amelyre felragasztottuk ezt a feliratot, és a közösségi oldalainkon is meg lehet találni róla képeket”.

A kisgyerekek a leghatékonyabbak

És természetesen ők is készültek egy kis meglepetéssel a kisfiú számára, az édesanyjával együtt vendégül látják őket a Markó utcában, az OMSZ főigazgatóságán. „Beülhet majd egy mentőautóba, egy kicsit szirénázhat is, és természetesen apró ajándékkal is készülünk neki” – sorolja a szóvivő.

Győrfit arról is faggattuk, hogyan kell a másik oldalról – a mentésirányító, vagyis a köznyelvben diszpécser kolléga oldaláról – viszonyulni a gyerekekhez hasonló esetekben, illetve mit érdemes tudatosítaniuk a szülőknek. „Úgy gondolom – és ezt négygyermekes szülőként is tapasztalatból mondom –, hogy a gyerekeket partnerként kell kezelni. Már ilyen kicsi korban is” – osztja meg gondolatait a szóvivő, aki szerint az a hozzáállás, hogy „te még kicsi vagy”, ma már egyáltalán nem megalapozott, bármiről lehet beszélni a gyerekekkel, csak ügyesen kell megválogatni a szavakat és a kontextust.

Hogy hogyan vigyázzanak a saját biztonságukra, hogy mi a helyzet, ha elvesztik a telefonjukat, és idegen helyen vannak, „ezeket mind nyugodtan el lehet mondani játékos formában, mesébe ágyazva, és ezzel nem ijesztjük, hanem inkább felkészítjük és megerősítjük őket. Erre tökéletes példa Medárd esete is: az ő történetéből akár egy tanulságos esti mesét is lehet készíteni” – emeli ki a szóvivő.

Az is igaz, hogy Medárd esete már ma sem egyedi: a napi 4000 mentőkhöz érkező segélyhívásból minden napa jut olyan, amit kisgyerek indít, a tapasztalataik alapján pedig „a gyerekek értelmesek, szófogadóak, jól vezethetők. Konkrét beavatkozásokban nyilván egy négyéves még nem tud részt venni, de információadásban, ajtónyitásban, kapunyitásban, segítségkérésben abszolút számíthatunk rájuk”.

Azért Győrfi megoszt velünk egy ellenpéldát is: egyszer egy kisgyerek csúnyán átverte, ahogy fogalmaz, amikor mentésirányító volt, telefonban

Kérdésünkre hozzáteszi: a mentésirányító hozzáállását is méltatták, „nem azért, mert a felvétel nyilvánosságot kapott, hanem azért, mert ő a másik tízezer esetben is, amelyet egy év során kezel, ugyanezt az emberséges, magas színvonalú munkát végzi”.

A szóvivő arra a felvetésre is reagált, ami az internet rosszindulatúbb felében ütötte fel a fejét, vagyis, hogy tényleg megmentette-e a kis Medárd az anyukája életét. „A hipoglikémia, vagyis az alacsony vércukorszint elérhet olyan mértéket, amely eszméletvesztéshez vezet. Az eszméletlenség önmagában is életveszélyes állapot, hiszen például a nyelv hátracsúszhat, elzárhatja a légutakat, ami fulladáshoz vezethet. Tehát mindenképpen életmentő volt az, hogy a gyermek segítséget tudott hívni az édesanyjához”.

Azóta a kisfiú egy televíziónak meg is szólalt, itt is látszott, hogy igen tudatosan állt a helyzethez, hiszen azt édesanyjával már elgyakorolták.

Nyitókép forrása: OMSZ Facebook