Köztörvényesek és politikai gazemberek

Sajnos efféle mindenhol megesik, Gulyás Gergely pontosan fogalmazott: az emberi gyarlóságot egyik kormány sem fogja tudni kizárni, soha. Amikor még a Magyar Helsinki Bizottság rendszeresen monitorozhatta a börtönökben az állapotokat, számos olyan esetet feltárt, amikor a börtönőrök szabályszegő módon visszaéltek helyzetükkel. Ezek az esetek nem csupán azért megengedhetetlenek, mert jogsértőek, hanem azért is, mert a foglároknak a jogkövető magatartásból kéne példát adniuk.

Vélhetően egyébként számos ügy ki sem derül, mert a smasszerek világa ugyanolyan zárt világ, mint foglyaiké, így különösen nagy hangsúly van a megfelelő ellenőrzésen, pszichológiai alkalmassági vizsgákon. Mindez – mindenütt így van.

Tavaly robbant a hír, hogy a bajorországi Augsburg-Gablingen börtön fiatalkorú részlegén szisztematikusan kínoztak fiatalokat.

Szintén 2024-ben több mint egy tucat börtönőrt tartóztattak le Olaszországban, miután kiderült, hogy a milánói javítóintézetben rendszeresen és bestiális módon kínozták a fiatalokat.

2021-ben az Egyesült Királyságban három javítóintézetet kellett bezárni illetve átvenni a felügyeletét, mert kiderült, hogy a legkülönbözőbb módszerekkel okoznak fájdalmat a rájuk bízott bűnelkövető fiataloknak.

A példák még jócskán sorolhatóak.

Tragédia, hogy fiatalok gyilkolnak, rabolnak. S tragédia az is, hogy amikor ezért – már csak a jogkövető családok védelme érdekében is – fogságba kerülnek, őket éri súlyos jogsértés. Tragédia továbbá a vétlen sofőr halála is a közlekedésben, az orvosi műhiba, ha csúszós úton lépve combnyaktörést szenvedünk, ha egy gyermek meghal, ha egy felnőtt meghal, ha bárki, akit szeretünk, annak baja esik. Közös ezekben a tragédiákban, hogy a kormány nem felelős érte. Felelőssége abban áll, hogyha napvilágra jut bármilyen bűncselekmény, akkor jogszerűen járjon el, a sértettek megvédje, a törvényes rendet helyreállítsa. Az autónk is bármikor elromolhat, mégse utazik velünk az anyósülésen éjt-nappá téve egy autószerelő.

A családját pszichésen halmozottan abuzáló politikai influenszernek mindebből politikai tőkét kovácsolnia visszatetsző és rendkívül ostoba is.

Minthogy két lépésre nem gondolkodik előre, ahogy ez rendre kiderül, most sem gondolta végig, hogyha egy random állami intézményben történő jogsértés miatt a kormány lemondását követeli, ebből mi is következne?

Annyi mindenképp, hogy ha egyszer közhatalomra tenne szert rögvest le kéne mondania, ha bárhol bármilyen jogsértés következik be.

Továbbá az is, hogy egyáltalán nem érdekli a fiatalkorúak sorsa.

Nem azon kezdett el tűnődni, hogy talán a helyreállító igazságszolgáltatásnak nagyobb teret kéne kapnia a büntetőjogban, hogy enyhébb bűncselekmények elkövetése a lehető legritkább esetben kerüljenek elzárásra, ellenben a kárt megtérítsék és a Damoklész kardjaként felettük lebegő lehetséges elzárás nyomása mellett pedig értő pártfogói felügyeletet kapjanak, nem arról beszélt, hogy milyen nemzetközi jógyakorlatokat ajánl, hanem kampánytémává próbálja emelni a bűnelkövetők ellen elkövetett bűnt.

Ezzel szemben a kormány radikális lépésre szánta el magát: a rendőrség alá vonta az érintett intézményeket, a felelősség immár dedikáltan a belügyminiszter alá tartozó hatóságé.

Az olvasóra bízom, hogyha valahol a villám a száraz bozótosba csapva tüzet okoz, akkor a tűzoltókba bízik, vagy abba, aki odaáll és elkezdi káromolni ellenlábasát, akit a villámlásért felelőssé tesz.

Fotó: Facebook / Magyar Péter oldala