A példák még jócskán sorolhatóak.
Tragédia, hogy fiatalok gyilkolnak, rabolnak. S tragédia az is, hogy amikor ezért – már csak a jogkövető családok védelme érdekében is – fogságba kerülnek, őket éri súlyos jogsértés. Tragédia továbbá a vétlen sofőr halála is a közlekedésben, az orvosi műhiba, ha csúszós úton lépve combnyaktörést szenvedünk, ha egy gyermek meghal, ha egy felnőtt meghal, ha bárki, akit szeretünk, annak baja esik. Közös ezekben a tragédiákban, hogy a kormány nem felelős érte. Felelőssége abban áll, hogyha napvilágra jut bármilyen bűncselekmény, akkor jogszerűen járjon el, a sértettek megvédje, a törvényes rendet helyreállítsa. Az autónk is bármikor elromolhat, mégse utazik velünk az anyósülésen éjt-nappá téve egy autószerelő.
A családját pszichésen halmozottan abuzáló politikai influenszernek mindebből politikai tőkét kovácsolnia visszatetsző és rendkívül ostoba is.