Innen nincs visszaút: úgy elszigetelődött Orbán Viktor, mint még soha!

„Orbán Viktor stratégiája beválni látszik, de elszigeteltség vár rá” – harsogták még a legutóbbi hetekben is a baloldali és liberális megmondóemberek. Olybá tűnik, hogy ezt a cuccot olyan nagy dózisban szívták magukba a nagy külügyi szakértők 2010 óta, hogy mára képtelenek lejönni a szerről. Bármi, de tényleg bármi történik a nagyvilágban, a végső kifutása az volt ezeknek az elmélkedéseknek, hogy a magyar kormányfő szinte bizonyosan még inkább elszigetelődik. 

Orbáni elszigetelődés: ez lesz a csúcspont?

Ha ezen logika mentén haladok, akkor november 7-én a nagy orbáni elszigetelődés mindenképpen a csúcspontra ér: Donald Trump amerikai kétoldalú csúcstalálkozó keretében fogadja a magyar kormányfőt. Ez aztán a teljes nemzetközi lennulázódás! Egy perc kétségem sincsen: akiknek az a feladatuk, hogy ezen a napon is megtalálják a negatívumot a találkozóban, azoknak sikerülni fog, mivel már ezt teszik több mint 15 éve. Ebben a nagy elszigetelődésben pont most érdemes egy picit rámutatni arra, hogyan jutottunk el idáig, és mi következhet.

Elsőként, elhagyva a cinikus hozzáállást, rögzítsük: 2010 óta az Orbán-kormányok folyamatosan változó nemzetközi környezetben végzik a munkájukat. Azok a megmondóemberek, akik ezt jól láthatóan szándékos módon nem veszik figyelembe, azok nem külpolitikai elemzők, nem szakértők, hanem teljesen elfogult politikai szurkolók. Az egyik ilyen szereplő pár hete bukott le, amikor teljesen nyilvánvaló álhíreket terjesztett kormánytagokról. Azóta szerencsére el is tűnt a közéletből. 

De vissza is az eredeti témánkhoz! 2010-ben egy világnézetileg is jól beazonosítható programmal bíró párt kapott felhatalmazást a választóktól a kormányzásra. Ez a világnézetileg nem semleges program már akkor is bizony valamilyen mértékben szembenállt az akkori Barack Obama vezette adminisztráció ideológiai felfogásával. Mindezek ellenére akkoriban jóval kevesebb olyan elemzést lehetett olvasni, hogy itt valami elszigetelődés következne ezen jól látható ellentét miatt. 

Ahogyan azt már jeleztem, a nemzetközi környezet bizony 2010 óta folyamatosan változott Magyarország esetében is. 

• A 2010-es évek elején az arab tavasz, 
• az Európai Unió több országát sújtó adósságválság, illetve
• a görög tragédia határozta meg a nemzetközi politikát. 

Magyarország ezekben az ügyekben nem képviselt egyedi álláspontot, így a nemzetközi térben sem szerepeltünk igazán. Ekkoriban egyébként az akkor még jobbközép Tusk-kormánnyal is szinte felhőtlen volt a viszonya a magyar kabinetnek. Persze az elszigetelődés nevű lufit fújókat ezek a tények sem zavarták meg sok esetben. Csak fújták és fújták.  

2014-15 lett az igazi fordulópont az Orbán-kormány és a külföld viszonyában. Az illiberális demokráciáról szóló tusnádfürdői beszéd, majd pedig az illegális migráció elleni határozott védelem gyakorlati alkalmazása Magyarországot a nemzetközi érdeklődés és ebből következően a támadások középpontjába állította. 

Túl nagy intellektuális erőfeszítést nem igénylő szövegeiket ettől kezdve keresztbe-kasul idézgették ugyanazok.

Aligha volt a sajtó létezése óta akkora támadás egy olyan kis ország ellen, mint Magyarország esetében, amit szinte szünet nélkül látunk 2014 nyara óta. Néha a csatazaj egy picit elült, de a hatalmas elszigeteltséget kiáltóknak sikerült odáig is eljutniuk, hogy a COVID-járvány első hullámának a csúcsán a nemzetközi sajtó egy része hetekig csak azzal foglalkozott, hogy a szerintük betiltott Országgyűlés ülésein milyen törvényjavaslatokról vitáztak éppen a honatyák. Persze minden magyar patriótának dagadt a melle, hogy a XXI. század eddigi legnagyobb válsága során honatyáink és honanyáink tevékenysége be tudott kerülni a nemzetközi vérkeringésbe, de jól tudtuk, miről is szól ez valójában.

Elszigeteltségünk a 2022-es parlamenti választások felé a csúcsra lett járatva. A kormánnyal szembenálló erők a Biden-adminisztráció segítségével alaposan megágyaztak az évekig épített narratívának. Csak éppen azzal nem számoltak, hogy az időközben átalakuló világrendben Magyarország egyrészt talált új szövetségeseket magának, másrészt

Okos ember a saját kárán is tanul – gondolhattuk, de a jól megszokott megmondóembereknek az általuk elbukott választás után sem sikerüt lejönnie a folyamatosan elszigetelődünk cuccról.

mert a két nagyhatalom vezetője csak Budapesten tud egymással találkozni, máshol nem is fogadnák őket. 

November 7-e tehát mostantól nem a „nagy októberi forradalom”, hanem Orbán Viktor nemzetközi elszigetelődésének csúcsnapja is lesz, ha a korábbi logika mentén haladok. Az a miniszterelnök, aki 2010 áprilisa óta nemzetközileg semmi mást nem csinál, mint folyamatosan elszigetelődik, amikor találkozik az Egyesült Államok elnökével, azt nyugodtan nevezhetjük elszigetelődési csúcsnapnak is! Már előre látom a szalagcímeket:

Nagy szerencse, hogy a megmondóembereknek azért maradt egy igazi brüsszeli messisása, akit tűzön-vízen át követnek is, csak nehogy őket is a Dunába lökje, ha úgy tartja kedve. 

Nyitókép: Koszticsák Szilárd/MTI