Kapunk-e EU-s pénzt, jó-e vagy rossz a kormány EU-s stratégiája? Szent-Iványi István és Bóka János vitája az EU-s pénzekről

Az MCC Feszt egyik legérdekesebb beszélgetése Bóka János EU-s ügyekért felelős miniszter és Szent-Iványi István, egykori SZDSZ-es képviselő, volt szlovéniai nagykövet vitája volt a jogállamiságról.

– Ki a felelős azért, hogy csak a mezőgazdasági EU-s pénzek jönnek, és más EU-s pénzek nem? – kérdezte Kohán Mátyás, a Mandiner munkatársa, a beszélgetés moderátora. Bóka szerint nem az a kérdés, hogy hogyan jutottunk el idáig, hanem hogy miért vagyunk itt, ahol vagyunk. És azért vagyunk itt, ahol vagyunk, mert vannak politikai szereplők, akiknek az érdeke ezt diktálja. Az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek, egyes befizető államoknak és a hazai ellenzéknek fűződik ehhez érdeke.

Az EU-s intézményeknek azért érdeke ez, mert a magyar kormány az ő rendszerszintű ellenzékük. A nagy befizető államoknak azért érdeke, mert nemsokára jön az új hétéves költségvetés, amelyhez kapcsolódóan újratárgyalják a kohéziós politikát, amit ők nem szeretnek, de sikeres, ezért annak néhány haszonélvezőjét igyekeznek rossz színben feltüntetni. 

– Nagyon nem értek egyet mindezzel – reagált Szent-Iványi István, aki szerint a kormány azon megközelítése tükröződik ebben, hogy mindig mindenki más hibás, csak a kormánynak nincs felelőssége. Szerinte a magyar kormány szembement az EU alapértékeivel azzal, hogy Orbán meghirdette az illiberális államot a 2014-es tusványosi beszédében, és a 2023-asban is kritizálta a fékek és ellensúlyok rendszerét. Emellett azok az országok érdekeltek a dologban, akiknek vállalataik vannak Magyarországon, és szerintük furcsán kezelik a jogállamot, egyesek arra panaszkodnak, hogy zsarolás áldozatai. Szent-Iványi szerint ez jogos kritika. – Van igazság abban, amit Bóka elmondott, de először nézzük meg, milyen problémát okozott a kormány, és könnyen hozzá lehetne jutni ezekhez a pénzekhez, ha teljesítenénk a kritériumokat – közölte. Szerinte helyes, hogy a pénzek utalásának vannak feltételei. 

– Ha nem lépett volna ki a Fidesz a Néppártból, és nem lett volna alkotmánymódosítás, akkor ugyanitt lennénk-e? – kérdezte a moderátor.

Bóka kifejtette: amikor olyan kérdésekről beszélünk, amelyeknek nincsen szorosan köze a jogállamisághoz vagy az EU pénzügyi érdekéhez, akkor politikai problémával állunk szemben, amit politikailag lehet megoldani. Szerinte két szempont felülírja Szent-Iványi mondásait: ha valóban ezek lennének az okok, akkor nemcsak Magyarország és Lengyelország ellen lennének ilyen eljárások, hanem más tagállamok esetében is körbe kéne járni jogállamisági kérdéseket. Emellett mindig azt hallja az EU-tól, hogy lehetne előre menni, de itt ez a plakátkampány, az a politikusi mondás, s így tovább. Ez is azt mutatja, hogy ez politikai konfliktus. Mintha agárverseny részesei lennénk, elénk lógatva egy műnyúl, az agarak ki vannak gyúrva, de a műnyulat sosem fogják utolérni. Eközben a nézőtéren jót szórakozik a közönség. Az agarak pedig idővel rájönnek, hogy nem fogják utolérni a nyulat, és a dolog nem a versenyről szól.

Szent-Iványi István szerint szeretnék az EU részéről legalább a pénzek egy részét odaadni. Szerinte Bóka álláspontja önfelmentés. Szerinte zsarolás az ötlet, hogy a hétéves költségvetés elfogadásához csak akkor járulunk hozzá, ha odaadják a pénzeket. Szerinte ez nem segíti a dolgot. Az EU-ban is emberek vannak, és nem szeretik az ilyesmit, hiszen a magyar kormány is érzékeny, amikor bírálják, és az EU-ban is van érzékenység. Állítólag egész jól álltunk, amikor a kevert fajúság kifejezése beesett, meg Lázár jános kokainozós megjegyzése is. Szerinte jó lenne jóhiszeműséget feltételezni egymásról, de ez már kölcsönösen elveszett. Szerinte probléma, hogy a miniszterelnök Tusványoson úgy értékelte a világot, mintha kívülálló lenne, holott a szövetségeseinkről van szó. 

– Valóban cezúra volt-e a 2022-es tusványosi beszéd? – szólt a következő kérdés. Bóka szerint a jogállamisági eljárások jelentős részének az a problémája, hogy függ a másik fél jóindulatától, hogy milyen döntés születik, holott ezeknek úgy kellene működnie, hogy ne játszanak emocionális szempontok, ráadásul ezek nem emocionális szempontok amúgy, hanem politikaiak. Mi vállalásokat tettünk, amelyeket végrehajtottuk, majd a bizottság a céltáblát arrébb vitte, és előjött azzal, hogy még szeretnének mást is. 

– Bóka azt mondta, nem látja, mi az összefüggés az Erasmus és a jogállamisági eljárás között, de én látok – mondta Szent-Iványi, aki szerint ez az összefüggés az akadémiai szabadság kérdése a modellváltások kapcsán. Szerinte elismerte a kormány az anomáliákat azzal, hogy kivette a minisztereket a kuratóriumokból, az egyetemi vagyon átadása az alapítványokhoz pedig örök feudumok. Szerinte még nem történt meg az, ami tényleg szavatolná az egyetemek szabadságát. Szerinte ezt szeretné elérni a bizottság az Erasmus és a Horizont felfüggesztésével.

– Én is az egyetemi szférából érkeztem – reagált Bóka János. – Ezért emberileg is érintve vagyok. Hozzátette: a kuratóriumok állami beavatkozás nélkül választanak új tagokat maguk közé, ami a legfüggetlenebb dolog. De azok az egyetemek, amelyek nem küldhetnek magyar hallgatókat Erasmusszal külföldre, azok fogadhatnak más erasmusosokat, a magyarok nem mehetnek a nagyon szabad nyugati egyetemekre, de a nyugatiak jöhetnek az állítólag nem szabad magyar egyetemekre. Bizonyos koncessziókat akar kicsikarni az EU, ezt mutatja a tárgyalások menete. A bizottság szándéka nem az EU pénzügyi érdekeinek védelme, ezen túl vagyunk, a felsőoktatás megszervezése pedig tagállami hatáskör, nem része a kondicionalitási eljárásoknak. 

A magyar kormány álláspontja az, hogy a kondicionalitási eljárásban megfogalmazottakat a magyar kormány teljes mértékben teljesítette, a Bizottság álláspontja szerint viszont van öt, amit részben teljesített.

Szent-Iványi István szerint nem transzparens az egész tárgyalási folyamat, sem a kormány, sem a Bizottság nem transzparens, és tök mást kommunikálnak. Szerinte nyilvánvalóan az a fontos, hogy legyen valamiféle egyetértés. Hogy a magyar kormány már tapodtat sem mozdul el, az szerinte veszélyes álláspont, mert akkor a magyar diákok nem jutnak ki Erasmussszal külföldre. 

Bóka János ezután elmondta: ahhoz, hogy valaha kikerüljünk a konfliktushelyzetből, a tárgyalásokat folytatni kell a Bizottsággal, ezt a kormány így csinálja. A megoldást nem az ezek folyamán elért konszenzusos megállapodás fogja elhozni, hanem egy politikai küzdelem és alku révén elért megállapodás. Politikai szempontból az egyik kifutás az lehet, hogy megváltoznak a tárgyaló felek, például az EP-választás miatt megváltozik az EP és a Bizottság összetétele, és az új Bizottság új politikai irányt képvisel majd. Vagy lehetséges, hogy változás áll be a magyar kormány összetételében, ami nem áll messze a Bizottság vágyaitól, de ennek kis az esélye. A magyar társadalomban a kormány álláspontjának a támogatottsága magas, és az Eurobarométer szerint is nő, ezt látja a Bizottság is. Lehetséges, hogy a mostani helyzet tartósan fennáll, a Bizottság nem mond semmit, és ezt a helyzetet kell politikailag menedzselni. A konfliktus fenntartása nem érdeke a magyar kormánynak, ebből csak az EU-s intézmények profitálnak, amelyek válságok kapcsán terjesztik ki a hatásköreiket. Az EU-s intézmények válsággyárként működnek, ezekből a válságokból a tagállamok meggyengítve, az EU-s intézmények pedig megerősítve kerülnek ki. 

Szent-Iványi szerint Navracsis Tibor fokozatos megközelítése hatékonyabb, mint az agresszív és konfrontatív megközelítés. A volt nagykövet elhiszi, hogy a kormánynak nem érdeke a konfliktus fenntartása, de akkor ezt szerinte kommunikálni kéne, és a tusványosi beszédből sem az jött le, hogy a kormánynak nem érdeke a válság. 

– Nincs Navracsis–Bóka-vita, a kormány álláspontja egységes, ha lesz megállapodás, az politikai megállapodás lesz, amit technikai tárgyalásokon kell előkészíteni – válaszolt az újabb kérdésre Bóka János. 

– Lehet-e kemény huxit? – kérdezte Kohán. Szent-Iványi István szerint ez nem reális. Szerinte az a reális, hogy a perifériára szorulunk és elszigetelődünk. Szerinte vétónagyhatalom vagyunk, az elmúlt évek vétóinak 60 százalékát a magyar kormány nyújtotta be, holott van olyan lehetőség, hogy konstruktív tartózkodás, de folyamatosan keresztbe tenni nem jó, mert elszigetelődünk. Hozzátette: a kormány felmérte, hogy az EU-n kívüli élet nem reális. 

Bóka a politikai kommunikáció fontosságára hívta fel a figyelmet. Szerinte mértékadó politikai erő Magyarországon nem érvel az EU-ból való kilépés mellett, Huxitról szóló kommunikáció ugyan van, de csak a kormány ellenében, hogy a magyar álláspontot diszkreditálja, másrészt hogy az EU-s politikákkal kapcsolatos érdemi vitákat kizárja. – De az EU-s tagságnak nincs alternatívája – szögezte le Bóka János. – A kisodródás narratívája úgyszintén politikai célokat szolgál. A magyar szövetségesi rendszernek vannak állandó elemei, mint a V4, meg vannak alkalmi szövetségesei. Az ő gyakorlati tapasztalatai szerint nem vagyunk a periférián, és a sokak által temetett V4 is erős életjeleket mutat, például az ukrán mezőgazdasági termékek dömpingszerű beáramlása esetében. 

Szent-Iványi szerint a tusványosi beszéd hatásai nem ezt mutatják, hiszen berendelték a magyar nagykövetet Szlovákiában, megszólalt a cseh miniszterelnök, és az ukrán ügyben sem gondolunk egyet. Szerinte nem működik már úgy a V4, mint régen. Az EU-s pénzek is azért nem jönnek, mert nem működik a dolog úgy, ahogyan kellene. A vétó is a gyengék eszköze, az erősek már hamarabb elérik, hogy ne kerüljön olyan terv az asztalra, amelyet ők vétóznának. Szerinte délibábokat kergetünk. 

Bóka leszögezte: a tagállamközi együttműködés és az EU-s együttműködés két különböző dolog. A Bizottság és Magyarország között komoly politikai konfliktus van. Szerinte ez nem a magyar érdekérvényesítés gyengesége miatt alakult így, hanem amiatt az értékképviselet miatt, amit a magyar kormány visz, illetve a Bizottság önképének megváltozása is okozza: a Juncker-féle Bizottság magát politikai bizottságnak tekintette, a Von der Leyen által irányítot Bizottság meg geopolitikai bizottságnak. Ezt a konfliktust a magyar kormány felvállalta, nem egyedül az EU-ban, és ennek a konfliktusnak a végigharcolása ezzel jár. Bóka hozzátette: a Bizottság sokkal nagyobb összeget függesztett volna fel a kondicionalitási eljárás tekintetében, végül a Tanács is kedvezőbb forgatókönyvet fogadott el, mindez pedig a magyar érdekérvényesítésnek köszönhető.

Szent-Iványi István támogatja az EU-s bővítést, de szerinte Szerbia messzebb került a csatlakozástól. Ő maga mélyítéspárti, de szerinte nincs realitása annak, hogy radikális változás következzen be az EU szerkezetében.

Bóka János leszögezte: a bővítés azért szükséges, mert ha az EU-nak geopolitikai ambíciói vannak, akkor rendet kell tudnia tartani a saját háza táján, például a Nyugat-Balkánon. Ha az EU nem képes integrálni ezeket az országokat, akkor le kell számolnia minden geopolitikai víziójával. A bővítésnek volt egy módszertana, de az EU ezt nem akarja követni Ukrajna és Moldova esetében, és itt kérdés, hogy amennyiben a bővítés pusztán magaspolitikai megfontolások következménye, akkor a Nyugat-Balkánon is ezt kell következetesen alkalmazni.

Nyitókép: MTI/Veres Nándor