Mindenszentek, halottak napja – mit ünneplünk pontosan?

Mindenszentek ünnepének több mint ezeréves hagyománya van, a halottak napja csak évszázadokkal később került be a jeles napok közé.

Csokit vagy csalunk! – ez a rövid felszólítás ezekben a napokban sokfelé felhangzott, felhangzik a mostanra több napossá terebélyesedett halloweeni „ünnepkörben”. Az angolszász eredetű halloween, mindenszentek előestéje az elmúlt években elterjedt hazánkban is – arról megoszlanak a vélemények, hogy kultúraidegen-e nálunk, avagy sem.

Október utolsó és november első napjaival minden évben elérkezünk a halottainkról való emlékezés időszakába. A temetők megtelnek mécsesekkel, virágokkal, a szeretteikre emlékezőkkel – nem mindenki tartja azonban számon, hogy mire (kikre) emlékezünk pontosan mindenszentekkor – azaz november 1-jén –, és mi az, amire másnap, halottak napján.

Talán még kevesebben tudják,
honnan érkezett a halloween-kultusz, amely ma már nem csak amolyan előestéje mindenszentek ünnepének, de lassan önálló ünnepkörré terebélyesedik.
Szinte észrevétlenül, de határozottan lopódzott be a keresztény kultúrájú országok ünnepei közé: hazánkban is évről évre egyre karakteresebb külsőségekkel és üzenetekkel van jelen. Az angolszász eredetű ünnep mára „intézményesült” idehaza is, nem ritka, hogy az oktatási-nevelési-kulturális intézmények is rendezvényekkel, programokkal várják az érdeklődőket.
Ezt is ajánljuk a témában

Mindenszentek ünnepének több mint ezeréves hagyománya van, a halottak napja csak évszázadokkal később került be a jeles napok közé.

Halloween eredetileg a „kóbor lelkek” kelta eredetű ünnepe volt; az őszi napéjegyenlőség és a téli napforduló közé eső újév ünnepe, a Samhain, az év sötétebb részének kezdete, amikor a kelták a napistennek és a holtak urának hódoltak.
Nevének eredete, az angol „All Hallows' Eve”, azaz „mindenszentek előestéje” arra utal, hogy
a kereszténység felvételével összekapcsolódott mindenszentek és halottak napjának keresztény ünnepeivel.
A kelta „verziónak” nem sok köze volt persze a keresztény tanításhoz: a hiedelem szerint ezen a napon a holtak lelke szabadon kóborolt a mi világunkban, és ha kedve úgy hozta, meg is telepedett az élőkben. A rémisztő jelmezek eredetileg arra szolgáltak, hogy elijesszék a holtakat. Sőt: áldozatokat is bemutattak azért, hogy ezek a nyugtalan lelkek megtalálják az utat a békesség felé.
Magyarországon a mindenszentek ünnepe mára
„protestantizálódott”, vagyis mintegy eggyé vált a halottak napjával: már mindenszentekkor is a halottainkra emlékezünk,
épp úgy „temetőjáró” nap lett, mint november 2-a. Mindenszentek márpedig nem erről szól: a világegyház egyik kiemelkedő fontosságú ünnepe, amelyen nem elhunyt szeretteinkre és a halálra emlékezünk, hanem valamennyi megdicsőült lélekre – vagyis szentre –, akikről az egyházi kalendárium név szerint nem emlékezik meg. (Az elmúlt évezredek minden szentjének érthető módon lehetetlen volna külön emléknapot „szentelni”…)

A mindenszentek a katolikusoknál kötelező egyházi ünnep is – érthető tehát, ha
sokak szerint nem méltó, sőt, groteszk az azt „bevezető” halloween, a maga külsőségeivel és üzenetével.
A rémisztő jelmezek – boszorkány, vámpír és más túlvilági, gonosz lények – felöltését nem tiltja ugyan a keresztény tanítás, ámbár a Katolikus Egyház Katekizmusának 2117-es pontja így rendelkezik:
A mágia és a varázslás valamennyi fajtája, melyek által úgy tesznek, mintha hatalmuk lenne az okkult hatalmak fölött, mintha szolgálatukra tudnák kényszeríteni őket és természetfölötti hatalomhoz jutnának általa felebarátjuk fölött – még ha az egészségét akarnák is visszaadni –, súlyosan ellenkeznek a vallásosság erényével.”
Persze ne legyünk álszentek, senki nem gondolja komolyan, hogy a felöltött jelmezeknek bármi közük lehet az okkult dolgokhoz, az üzenet maga mégis sokak számára elgondolkodtató. Épp emiatt egyre többen zárkóznak el a halloween „megülésétől”.
Zebegény polgármestere, Ferenczy Ernő Ervin a minap közleményben tudatta: a halloweenhez köthető külföldi szokás összeegyeztethetetlen a település, Magyarország és a magyar emberek hagyományos értékrendjével. E sorokat a település vezetője azt követően jegyezte közösségi oldalán, hogy két önkormányzati képviselő engedély és egyeztetés nélkül szervezett halloweeni közösségi programot a templom előtti főtérre. „Az esemény október 31-én nem valósulhat meg – sem jogi, sem erkölcsi, sem kulturális okokból. Ez nem támadás senki ellen, hanem a település védelme” – jelentette ki a polgármester.
Az „importált” ünnep Magyarországon mintha elkezdett volna helyi sajátosságokat ölteni. Míg az Egyesült Államokban a boszorkány-, varázsló- és vámpírjelmezek a legnépszerűbbek az idén (is), addig
mifelénk felfutóban vannak a csontvázat ábrázoló kezeslábasok.
Ha a magyar gyerekek és anyukák ezzel rá is licitálnak a hátborzongató tengerentúli „trendre”, a költési szokásokban egyelőre – egyelőre… – távol vagyunk attól. Az amerikai kereskedelmi szakportál, az nrf.com arról ír, hogy a halloweeni kiadások 2025-ben rekordot döntöttek, elérve a 13,1 milliárd dollárt. Ez azt jelenti, hogy
a lassan egyhetessé duzzadt „ünnepkörben” a családok átlagosan 114 dollárt költenek jelmezekre, édességre és persze díszekre, amelyekkel kísérteties csodaországgá varázsolják a családi fészket.
Elmondható tehát, hogy a halloween Amerikában egyre nagyobb gazdasági jelentőséggel bír, a virágárusokat igencsak megörvendeztető Valentin-naphoz és az elüzletesedő karácsonyhoz hasonlóan.
Csokit vagy csalunk! – azaz „trick or treat”. Ez a felszólítás, amivel halloweenkor a házról házra járó, ijesztő jelmezt viselő gyerekek édességet „követelnek” maguknak, majd, ha megkapták, odébbállnak. Az eredeti kifejezésben a „trick” szócska nem annyira csalást, mint inkább csínyt jelent, de a magyar nyelvben inkább az előbbi forma terjedt el.
Sződligeten a helyi plébánia mindenszentekkor megrendezi a szentek felvonulását: ezekre az alkalmakra a gyerekek – de akár felnőttek is – rémisztő jelmezek viselése helyett egy-egy, számukra kedves szentnek öltöznek be.
A felvonulás végén, nagy füstfelhő közepette megjelenik a pokoli kígyó, egy sárkány, amelyet ott helyben le is győz a szentek serege – vagyis a jelmezes gyerekek...
Ez – mondta el a Mandinernek Markovics Milán Mór, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója – nemcsak hogy jópofa, de
nagyszerű keresztény válasz a halloween-ünnepre”.
Hozzátette: ettől függetlenül szerinte halloween nem igényel keresztény választ. „A Halál Triduuma, vagyis háromnapos ünnepi szakasza összekapcsolja a mindenszenteket, a halottak napját és azok előestéjét, a halloweent, melynek az elnevezése is keresztény”. A pokol és a gonosz erők borzalmasak – idézte fel –, de rávilágítanak egyben a megváltásra is.
„A töklámpás szó szerint rávilágít a gonoszra, mert megmutatja azt” – fogalmazott a katolikus teológus, kánonjogász.
Megerősítette: mindenszentek ünnepén az isteni világosságba jutottakat ünneplik, halottak napján pedig azokról emlékeznek meg, akik még – a katolikus álláspont szerint – a tisztítótűzben szenvednek.
Mint elmondta, halloween három ünnepre mutat: emlékezzünk a végső dolgokra – a halálra, az ítéletre, a pokolra és a mennyre. A teológus szerint abban kell hitelesnek lenni, amiben az ember hisz, „Európa keresztény jövője is ezen múlik majd”.
A kelták „óévbúcsúztatójához” egészen hasonló külsőségeiben egy magyar népszokás: a lucázás, december 13-án. Ezen a napon tököt faragtak a régi világban, a gyerekek és a fiatalok pedig csínyeket követtek el. Luca ünnepének azonban nincs köze semmiféle Amerikából importált halottkultuszhoz – persze annak sincs már túl sok köze a kelta Samhainhoz…
Nyitókép: Vasvári Tamás MTI/MTVA